Székesfehérváron épülhet tovább Fa Nándor hajója

Ez nem meglepő, hiszen egész életében a kemény munka alapozta meg a hétköznapjait, az állványokon és az épülő hajószerkezetben töltött hosszú-hosszú órák, amelyek aztán napokká, hetekké és hónapokká nyúlnak. Ilyenkor eltűnik a szem elől, és bár mindig szán időt arra, hogy érdeklődésemre válaszokat adjon, látszik, szerinte a hírverésnek még nem jött el az ideje.

A Pauger-Carbon Kft. kápolnásnyéki csarnokában készült a hajótest, a Pauger-csapat munkájával összhangban számos részletet, egyedi, speciális megoldást alkalmazva. Ezek kialakításához szükséges az a tapasztalat, amit csak ott lenn, a déli vizeken élhet meg a szólóvitorlázó. Nándi sok apró, de rendkívüli jelentőségű elemet maga méretezett, készített, csiszolt, köszörült a nyáron gyakran 40 fokos melegben, szkafanderben, gázálarcban, szabadság és szabadnapok nélkül, sokszor egészen késő éjszakáig.

Néha az avatatlan szemnek felismerhetetlen, értelmezhetetlen karbondarabok, csövek, hajlított elemek kerültek az előkészítő asztalról egyenesen a szemétbe. Mert bár mindegyik „fanándisan” ékszerminőségben lett kidolgozva, nem tudhatta senki rajta kívül, milyen apró, precízen megmunkált darabokon múlhat a hajó és hajós sorsa. Ott, ahonnan – ha sérül valami –, nem létezik olyan választás, hogy irány a part... Mert arrafelé hetekig nincs part.

Maga formálta, alakította a belső válaszfalakat, a kormánytokok illesztéseit, köszörült, csiszolt, festett, aztán eljött az órája annak, hogy elhagyja a jóbarát, Paulovics Dénes birodalmát.

Kedden estére kapott útvonalengedélyt, hiszen egy ilyen hatalmas hajót csak speciális járművel lehet szállítani. Nem volt könnyű menet.

Fotók: MixPRess

Hétfőn kezdődött minden.

Először is jól tudták, hogy a hajó egyszerűen nem fér ki a csarnok ajtaján. Centiről centire mozogva tűnt elő az ajtón át a vitorlás különleges technikával, a világon egyedülálló módon kialakított orra, akár egy ébredező bálna. De aztán egy időre megállt a tudomány és trükközni kellett. Oldalirányba megdöntötték a testet és úgy már ki lehetett mozdítani a hajót a kápolnásnyéki csarnokból.

Másnap, kedden a daru kamionra emelte a vitorlást, amely aztán nem fért ki a kapun, azaz mégis, de csak éppen, hogy... A különleges járműszerelvény az autópályán tette meg az utat Fehérvárig, a Fa Hajó Kft. csarnokáig, ahol aztán minden kezdődött elölről. Előbb a daru leemelte a hajót a kamionról, rátette egy állványra, amely alá további, Fa Nándi csapata által előre gyártott kerekes állványrendszert gördítettek.

Idegtépő volt ismét a kapun való bejutás, hiszen Nándor csarnokát sem ilyen hajóhoz tervezték: a bejárat mellett a falat ki kellett bontani. Amikor a darun lógott a hajó, eszembe jutott, amikor elődjét a franciák rajt előtt elejtették Les Sables d´ Olonné-ban, rá a tőkesúlyra – de tudtam, ha ezt akkor számára hallhatóan felidézem, Nándor valószínűleg ott helyben megfojt egy vitorlakötéllel. A hajós babonás fajta. Aztán eszembe jutott az is, hogy éppen azokban a percekben szenved a magyar labdarúgó válogatott az amatőr, azaz munka után focizó Andorra ellen. Elméletben ők is sportemberek, ifjak példaképei: és Fa Nándor is az. De micsoda különbség szívben, lélekben, tudásban, tapasztalatban, intelligenciában, keménységben és bátorságban...

Fáradt volt már mindenki, hiszen délután kettőkor kezdődött a különleges mutatvány Kápolnásnyéken, és este tízkor jutott csak ételhez, kávéhoz a társaság. Irén, Nándi felesége és munkatársa – a szállítmányozásban és a ki-be rakodásban segítő kisebb hadseregnek – rendelt három hatalmas pizzát. Éppen láttam, amikor megérkezett a malomkeréknyi étellel a futár, aztán amint a lámpák fényében meglátta a nagyszerű hajótestet, földbe gyökerezett a lába és csak ennyit dadogott: „Ez aztán igazán hatásos...”

Az új hajó, az új kihívás, az új kaland, és egy kicsit az újjászületés tehát a költözködéssel első komoly mérföldkövéhez érkezett. Nándor maga is felkiáltott egyszer a fedélzeten állva, hogy „Na, kezdem magam megint hajósnak érezni!” De az igazi hajózás azért még odébb van.

A csarnokban már várták a friss festéktől fénylő szerkezetet a csigák, a csörlők, a sínek, amelyek közül – mondják – egyik-másik egy autó ára. Az elkövetkezendő hetek feladata lesz ezek felszerelése, az elektronika, a műszerek beszerelése, összehangolása és csak aztán, valamikor januárban érkezhet a hajó az Adriára: Horvátországba vagy Szlovéniába. Márciusban Nándi már tesztelni akarja a hullámokon az új vitorlást, amelyen számos olyan szakmai-technikai újítás található, amit senki nem csinált még előtte. Ez első verseny pedig nem hivatalosan, jelenlegi tudásunk alapján egy New York és Monaco közötti kétszemélyes száguldás lesz.

Fa Nándor pezsgőt bontott akkor éjjel, amikor sikerült bejuttatni a hajót a székesfehérvári csarnokba. Egy nagy gonddal tehát kevesebb, de még messze az óceán.