A duda olyan, mint a feleség

Kéri György ifjoncként igazi rockergyerek volt: hosszú hajú, zabolátlan. Évekig nyűtte a „villanyos” gitárt, Black Sabbath nótákkal keltve a zajt. A ma decens, vágott bajszú, korrekt úriember benyomását keltő férfiről még ezt is simán el tudom képzelni csak a külsőségek változtak, a belső égésű motor most is ugyanúgy dolgozik. A gitárt a gyakorlatban lecserélte dudára, de ez nem olyan egyszerű, mondja. A duda ugyanis már akkor is képben volt, mikor a dudás még a húrokat tépte.

Nem kevesebb, mint hét év alatt érik a dudás, mire annak merheti nevezni magát. Onnantól viszont drogos. A létező legdurvább drogok egyikét – fújja. Tiszta szívásnak tűnik amúgy az egész.

– Mikor a skót nemzet szentélyében, a dudamúzeumban játszhattam, akkor láttam ugyanazokat a fognyomokat a fúvókán, melyek nálam is fogtöréshez vezettek,. A dudás nyaki ere veri a vállát és egyáltalán – egy iszonyú erőfeszítés az egész. Gondoljunk bele: a skót duda vezeti a harcot, „ő” maga a zászló, 120 decibel a hangereje (ez a leszálló Jumbo Jetével egyenlő, de gyengébbek kedvéért inkább úgy fogalmazok, ilyen a Rolling Stones, ha nem fogja vissza magát). A skót duda mindenféle hangosítás nélkül használható stadionokban, vagy őrjöngő discokban ugyanúgy – összegzi frappánsan a duda mibenlétét Kéri György, akivel a M.É.Z. együttessel közös koncertjén beszélgettünk a Szabadművelődés házában, március közepén. A mester már teljes „harci díszben” van, s mikor közlöm vele, sajna nem kapható viszki az egység büféjében, nagyvonalúan legyint. A duda jól megtermett tokjából rögtön előkerül egy üveg a fácános skót védőitalból, ez a skót dudás bátorítója és vigasztalója. Holott Kéri korántsem bornírt ábrázatú fickó – illetve amikor az, annak komoly, instrumentális magyarázata van.

– Szokták nekem mondani, hogy: „Láttalak játszani és nagyon szigorúan néztél ki.” Hát persze, hiszen olyan erővel kell fújni, hogy az a mosolyt messze űzi. A duda lényege, hogy valamely tömlőn keresztül szólal meg a hangszer, úgy hogy egy állandó hangra „ül” rá a játékos. Összehasonlításként a magyar duda egy (bordon, „skótul” dron) a galíciai kettő, a skót három folyamatosan zengő hangra játszik rá.

Szóval nem piskóta. Ráadásul a duda olyan, akár a kényes asszonyka: nem elég, hogy kiveri a férj fogát, játék előtt ki is kell engesztelni. Megbízhatatlan, olykor őrjítő, sorolja kekeckedve Kéri. Az már maga a dudásmennyország, ha sikerül megfelelően behangolni és koncert előtt már nem hangolódik el. Nem lehet csodálkozni, hogy a múltban sokan a dudájukkal temettették el magukat, ha eljött a vég. Menjen csak szépen az árnyékvilágba az urával, nehogy másokat is az őrületbe kergessen,!

Kérdésemre, miért nincs dudásutánpótlás Magyarországon, jót mosolyog.

– Skóciában könnyebb. Ott, ha bajom van a hangszerrel, akkor elmegyek egy mesterhez, aki helyrerántja a dudát, ennek ott van „infrastruktúrája”. De mit tesz egy norvég, német, magyar, pakisztáni, gurka dudás ott, ahol semmi sincs a skótdudáláshoz és ő vesztére ennek született? Mert meggyőződésem, hogy erre születni kell. Akkor szenved. Hangol. És megtanulja a duda építés minden mozzanatát. Másrészt a külsőségek, a ruha és maga a jó hangszer (nem az, amit valamelyik skót falusi szuvenírboltban dudaként a nyakunkba sóznak!) együtt jó pár milliócskába belekerülnek. Szóval, még mindig csodálkozik, hogy nincs rajtam kívül másik skót dudás idehaza?Kéri György, ha nem hord kiltet, akkor tanít, könyveket ír, s civilben egy százhúszezres város kulturális életét is igyekszik helyrepüfölni, Az sem könnyű műfaj, de kevésbé ingerli, mint a skót dudásokkal kapcsolatos sztereotípiák. Hogy játszhat akármilyen szép dalt a népeknek, azok a második nóta után már arról faggatják röhögve, hogy ugyan mit visel a kilt alatt.

Nem is mertem faggatni.