2014.04.20. 15:53
Interjú Fa Nándorral a hajóavatón
Trieszt – Fa Nándor a hajóavató után válaszolt a Pannon Lapok Társaságának kérdéseire.
- Nagyon hosszú és nagyon nehéz időszakot zártunk le ezzel a ceremóniával a hajóavatón – mondta Fa Nándor lapunknak. - Egy szép ünnepség volt ez jó barátok között, egy fantasztikus helyen. Nagyon küzdelmes időszakot zártuk le ezzel. De ami következik, az is nagyon küzdelmes lesz, amely már sokkal inkább arról szól, amire vállalkoztam. Hajó, tenger és vitorlázás... Ami nem annyira műhelymunka, én nagyon szeretem azt is, de ami jön, az mégis egészen más lesz.
- Mielőtt a jövőről beszélünk, kérem, mondja el, mi történt a közelmúltban itt a hajóval? Itt voltak az IMOCA ellenőrei: minden sikerült?
- Megcsináltuk az összes tesztet. Az első fázis a borulásteszt volt, amikor fel kellett állítani a hajót. Zökkenőmentesen ment minden. Két napja állítottuk a helyére az árbocot: le kellett fektetni a hajót és végül kiderült, hogy két centiméterrel hosszabb az árboc, mint ami szabályos. Meg kellett találnunk a rendszerben azt a két centit, ami még megoldható volt. Egy órás plusz munkát jelentett ez, de ebben a pillanatban elmondhatom, hogy egy IMOCA hatvan lábas hajóval rendelkezem.
- Nagyon sok munka van a csapat mögött. Nagy megkönnyebbülés ez?
- Nagyon örülök annak, hogy idáig eljutottunk. Bennünk zakatol a tizenhatezer munkaóra, de most egy olyan fázishoz értünk, amikor elmondhatjuk, hogy megérte a küzdelem.
- Június elsején indul az első verseny. Mi vár addig a csapatra?
- Várom a jövő hét elején, vagy közepén a vitorláimat, ezeket egy nap alatt feltesszük a hajóra és azonnal elindulunk Gibraltár felé. Már tesztelésre sincs idő. Gibraltártól már kettesben a Marcellal megyünk az Egyesült Államokba, Newportba vagy New Yorkba, még nem tudom, de az biztos, hogy oda kell érnünk június elseje előtt. Ez egy „húzós” menet lesz, amely sajnos már semmiféle időveszteséget nem tűr. Ami tartalék időm volt, az már elmúlt a különböző problémák megoldásával.
- Az Amerikába vezető út is munkával telik?
- Gibraltárig az összes szakember velem jön, mindenki, akinek dolga van a hajón. Öten, hatan leszünk, és sokadszorra újraellenőrzünk mindent. Addig, amíg minden száz százalékosan nem működik, és közben teszteljük a hajót. E két hét alatt sok mindent kipróbálunk, de az igazi kvalifikáció Gibraltár és New York között lesz. Elméletileg Newportba kellene menni, de ha késésben leszek a starthoz képest, akkor lehet, hogy egyenesen New Yorkba megyek.
- Okozhat még meglepetést a hajó?
- Annyira korszerű és bonyolult a hajóban minden, hogy az a meglepetés, amikor nincs meglepetés. Mindig vannak erőpróbák és megoldásra váró feladatok. Ahogyan megoldjuk a problémákat, úgy tanulunk bele a rendszerbe. Mindig tanulunk.
- Jól sejtem, hogy maga az első verseny is a tanulás és a tesztelés fázisa lesz?
- Abszolut. Azok a hajók, amelyek kiforrottak és bevitorlázottak olyan szkipperrel, aki már mindent ismer, nos, velük szemben nagy a hátrányunk. Hiszen mi most ismerkedünk a hajóval és messze vagyunk még attól, hogy a száz százalékot teljesítsük. Viszont ha nem csapunk a húrokba most, akkor még egy év múlva sem tudunk semmit. Muszáj beállni a többiek közé és nyomni élesben azt, ami a csövön kifér. Hibázni nem szeretnék, azaz száz százaléknál semmiképpen sem szeretném túlnyomni a hajót. De még azt sem tudom, hogy hol van az a száz százalék. Newportban talán már igen.
- A családja hogy fogadja mindezt?
- Vagyok annyira „fair” ember, hogy amikor feladták a labdát, hogy visszatérhetek, megkérdeztem, ki, mit vállal. A családom lelkesen vállalta mindennek az összes küzdelmét és lemondását. De ebben a pillanatban azt is elmondhatom, hogy legalább száz enmber munkája van ebben a hajóban.
- Mivel lenne elégedett a New York és Barcelona közötti első verseny után?
- Egy korrekt pályával, egyelőre ennél nem tudok többet mondani, helyezésekben nem tudok gondolkodni addig, amíg nincs a kezemben a hajó. Most itt állunk, ami fantasztikus lehetőség, de sokat kell még tanulni. Ha kihozzuk azt, ami a hajóban és bennünk van, már elégedett leszek.
- Utoljáta egy ilyen hajón Le Havre-ban beszélgettünk 1997-ben. Az is egy Atlanti-átkelés volt, ugyancsak kétszemélyes, de „fordítva”, hiszen Európából ment át a mezőny Dél-Amerikába. Mi lesz most más?
- Minden, hiszen a szelek másként fújnak. New York-ból versenyezni ide, az a ciklonokkal való folyamatos küzdelmet, sokkal agresszívebb, sokkal gyorsabb vitorlázást jelent. Arra kell készülni, hogy 350 mérföldet kell naponta megtenni. Egy gyors, kemény, borotvaélen való vitorlázás vár rám.
- Miként képzeljük el a kétszemélyes első versenyt? Marcellal miként osztja majd meg a munkát?
- Létezik egy rutin mindkettőnkben, aztán majd menet közben alakul ki a többi.
További cikkek:
