Félúton vagyunk

Középiskolában aztán az 1989-es társadalmi változások idején az újjáéledő civil mozgalmak gyökeresen megváltoztatták a gondolkodásomat a körülöttem lévő társadalmi valóságról, megmutatva azt, hogy a közösségi összefogás mire is képes. Az egyetemi évek során később megtanultam, hogy mindezen ügyeknek tudományos háttere is van és a polgári demokrácia nem értelmezhető a civil szervezetek jelenléte nélkül, de az is igaz, hogy a civil szervezetek jelenléte még nem garancia egy nemzet demokratikus működésére. Úgy is mondhatjuk, hogy megvan a civil szektornak is a sötét oldala, elég ha csak a ku-klux-klanra vagy náci Németország önszerveződő civil közösségeire gondolunk.

A polgári demokrácia és nyílt társadalom elkötelezett híveként a 90-es években azzal szembesültem, hogy az öntevékeny, valamilyen ügyek mellett elkötelezett, tenni akaró emberek, minden áron szervezetté kívántak válni, s a közösségükért, a városért, a faluért, a országért vagy akár az egész világért egyesületi vagy alapítványi formában akarták céljaikat megvalósítani. Egy évtized leforgása alatt az alapítványok és a társadalmi szervezetek száma 70 ezerre nőtt hazánkban, s az ezredfordulón a „civilek” fogalma már egyet jelentett az egyesületek és alapítványok világával. Ez a világ sokak számára ismeretlen volt, s gyakran csak az árnyoldala keltette fel a széles nyilvánosság érdeklődését, a korrupciós ügyek, az adományokkal való visszaélések, míg pozitív üzenetei és eredményei rejtve maradtak. Azon túl, hogy sok szervezet kapott támogatást értékteremtő munkájához, sem a kiépült állami és önkormányzati civil támogatási rendszer, sem a polgárok sokasága nem tekintett komoly partnerként a civilekre.

A felületes, külső szemlélő azt sem láthatta, hogy a civil szektor nem egységes massza, hanem – mint a vállalkozói szektorban – itt is megindult a szervezetek fejlődése, átalakulása mely során volt, amelyik kinőtte magát, sokan csupán papíron léteztek, mások pedig napi problémákkal küzdve ugyan, de működtek egy számukra elfogadható szinten, s tették a dolgukat nap nap után.

Az elmúlt évtizedben megtapasztalt gazdasági világválság hatására azonban ismét átalakult a civil társadalom. Kiderült, hogy a folyamatos gazdasági növekedésre koncentráló, a természeti és emberi erőforrásokat kihasználó piaci viszonyok helyett a gazdaság, a társadalom és a természeti környezet egyensúlyát fenntartani igyekvő gazdasági modell lehet a jövő útja, s ennek motorja éppen az átalakuló civil társadalom lehet. Kezdenek divatba jönni a társadalmi vállalkozások, a szociális szövetkezetek, a nonprofit cégek és ma már nem lepődünk meg azon sem, ha egy ilyen szervezetnek az önkéntesek mellett akár több tucat munkavállalója is van. Mindeközben szemtanúi lehetünk annak, hogy a közösségi oldalakon soha nem látott civil aktivitás virágzik, s az emberek kezdik ismét felfedezni, hogy nem kell „hivatalos” szervezet ahhoz, hogy segíthessenek másokon, vagy hogy együtt tegyenek valamit hasznosat, szépet vagy jót. Ismét nagyot változott a világ. Talán az az idő is eljön majd, hogy ez lesz a természetes mindenkinek?

A demokráciába való átmenet hosszan tartó folyamat. A pár éve elhunyt Ralf Dahrendorf, kiváló német szociológus ismert gondolta szerint egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz hatvan év kell. Koncepciója igaznak bizonyult.

Már félúton vagyunk.

Domokos Tamás
szociológus, civil vezető