Trianon máig élő traumája

– Mennyiben tudta feldolgozni a magyar társadalom a trianoni traumát?

– A történelmi emlékezet a szocializációs folyamatoknak köszönhetően a kommunikációs rendszereken keresztül a kultúra történelmi eseményeit, traumáit generációkon keresztül továbbviszi és megjeleníti a jelenben. Ez a bizalmatlanság Fukuyama felfogásában a társadalmi tőke hiányát jelenti, mivel egy társadalomban a társadalmi tőke nagysága egyenlő a társadalomban kialakult bizalom nagyságával. Ez a magas bizalmatlanság azért is hordoz komoly veszélyt, mert a magyar társadalom véleményformáira jellemző. A trianoni traumát dolgozta fel a magyar kultúra a legkevésbé.

– Milyen eredményre jutottak a kutatók a határokon túli magyarok között?

– A határon túli magyar véleményformálók 30 százaléka nem válaszolt a politikai hovatartozás kérdésére, ami többnyire megegyezik a magyarországi minta válaszaival. Ugyanakkor a többi kérdésben jóval nyitottabbak, tehát nagyobb bizalommal rendelkeznek a helyzettel kapcsolatban. Különösen a trianoni döntés óta történt történelmi hányattatásaik miatt a határon túli magyarok válaszaiból nagyobb bizalmatlansági tényezőre számított a kutató. Szerencsére nem ezt az eredményt kaptuk, ami mögött komoly pozitív elvárások lehetnek a magyar nemzet jövőjére vonatkozóan.

– Milyen következményei lehetnek az egészségi állapot összefüggésében az ilyen traumának?

– A magyar kultúra tagjai komoly fenyegetettséget éreznek a bizonytalan, az ismeretlen, az új helyzet létrejöttekor, melyre komoly stresszel reagálnak, mivel ezek a helyzetek számukra komoly fenyegetettséget jelentenek. Sajnos ezt erősítik meg a pszichoszomatikus megbetegedések következtében kialakult halálokok. Olyan jelenséggel találkozunk, ami a kommunista diktatúra és az 1956 utáni sötét időszakokra is jellemző. Az elvet, ami akkor érvényesült, a széles néprétegekre terjesztették ki: „ne változtass, ne légy önálló, mi adunk neked munkát, lakást, kenyeret, ennek fejébe azt teszed, amit mi mondunk”. Aztán 1989 után a fenti szólamnak a fordítottja jött, amihez nagyon sokan nem voltak képesek alkalmazkodni.

– Mit kell és mit lehet tenni legnagyobb történelmi a traumáink feloldásáért?

– Politikai, szociálpszichológiai, oktatási és pszichológiai szinten többet kell foglalkozni a trianoni trauma, a kommunista diktatúra és az 1956-os forradalom traumájának feldolgozásával, ebben a súlyossági sorrendben. Fontosnak tartom a magyar kultúrára vonatkozó vezeklés és dicsőség napjainak megfogalmazását, esetleg újrafogalmazását is. Történelmi traumáink elszenvedését hatékonyabban tudjuk feldolgozni, ha a magyar történelemre vonatkozó dátumokat megfelelően értelmezzük. Ha indokolt a történelmi esemény kapcsán a dicsőség, akkor ünnepeljünk, ha viszont veszteséget, traumát éltünk át, akkor vezekeljünk, ha kell, gyászoljunk. A pszichológus szemével ünnepeink nem mindig egyértelműek, és az idő múlásával az évszámoknak lesz nagyobb jelentősége, nem mindig a dátumoknak, hiszen nem mindenki ismeri részletesen a magyar történelmet, különösen, ha a határon túli magyarok oktatási lehetőségeire gondolunk. Nem beszélve arról a lélektani jelenségről, melyet ambivalenciának nevezünk, és nagyon veszélyes lehet, különösen egy történelmi dátum megítélése kapcsán, amikor nem tudni, hogy most vezekelni, vagy örülni kellene. Nagyon fontos lenne továbbá a magyar történelemből több olyan jelentős dátum megkeresése a történészek részéről, amelyek a magyar kultúra dicsőségéről szólnak, és ezek ünnepnapjaival erősíteni lehet a kultúra önbizalmát. Ennek a területnek a pontos feltárása a tudomány oldaláról is elvárt kell, hogy legyen, hiszen bővelkedünk kiemelkedő eredményeket elért kutatókban és tudósokban – zárta szavait Bordás Sándor főiskolai tanár, klinikai szakpszichológus, kutató.

Mit tehetnek a magyar EP-képviselők?

„A történelmi traumát Brüsszel nem oldja fel, sőt, a múlt inkább tabu az európai kultúrák számára, ami komoly gondokkal terheli le Európa jövőjét. Szembe kellene nézni a reváns gondolatával. Egyes kultúrák elszenvedett traumáikat úgy dolgozzák fel, hogy revánsot vesznek. Ezt láttuk a délszláv háborúban, látjuk Szlovákia magyarellenes politikájában, Ukrajnában, ahol orosz reváns van a Szovjetunió visszaállításának céljával.”