A szakszervezet elnöke rossz könyvekről, éhes gyerekekről

A Pedagógusok Szakszervezetének elnökét, Galló Istvánnét azokról a problémákról kérdeztük, amelyek őket, a hozzájuk tartozó munkavállalókat mostanában elsősorban foglalkoztatják.

Galló Istvánné a székesfehérvári titkári értekezleten nyilatkozott lapunknak a pedagógus társadalom jelenlegi gondjairól. Fotó: Koppán Viktor

– Mi a baj az új tankönyvekkel?

– A pedagógusok és a szülők sok olyat találnak bennük, amit erősen kifogásolnak. Az új kísérleti tankönyvek rendkívül rövid idő, bő egy év alatt készültek el és nem estek át azon a tankönyvvé nyilvánítási eljáráson, mint amin a korábbi években minden más tankönyv átesett.

– Mondjon egy példát!

– Amikor 2003-ban módosították a Nemzeti alaptantervet és a kompetencia alapú oktatásra fókuszáltak, a tankönyvek közel négy évig készültek és hatmilliárd forintot költöttek rá.

– A köznevelés átalakítása során a legnagyobb változást a tavalyi tanév hozta. Milyenek ön szerint az egy éves tapasztalatok?

– Ezek szerintem nyilvánvalóan bebizonyították, hogy a pedagógus életpálya-modellnek nevezett bértábla, a pedagógusok új munkaszervezési formája komoly munkateher növekedést jelent. A pedagógusok minősítési rendszere sem a legjobb. A törvény elfogadását követően, sőt, már azt megelőzően is folyamatosan jeleztük kifogásainkat és észrevételeinket. Ezek nem találtak meghallgatásra, de sajnos az élet minket igazolt.

– A béremelés azonban tény.

– Történt béremelés és a pedagógus társadalomban vannak kollégák, akiknek ez tényleg valódi keresetnövekedést jelent. Ugyanakkor igen sok kolléga akad, aki most sem keres többet, mint korábban. A béremelésért nagy árat fizetett a pedagógus társadalom, hiszen majdnem harminc pótlék volt a közoktatásban és hét maradt, túlórát nem fizetnek, vagy csak nagyon keveset. Ez az új bérrendszer nem honorálja, ha valakinek több diplomája van és több tantárgyat tanít, nem honorálja pénzben azt sem, ha valaki ezt a munkát jobb minőségben végzi.

A pedagógusok új munkaszervezési formája pedig tulajdonképpen burkolt óraszámnövelés. A kormánnyal kötött megállapodás és a kollektív szerződés világosan leírja, hogy a dolgozónak akkor kell az intézményben tartózkodnia, ha ott ténylegesen feladata van. Az elmúlt évben azt tapasztaltuk, hogy ez napi vita és konfliktus forrása, mert ezt másként értelmezik az intézményvezetők, a tankerületi vezetők és másként a pedagógusok. Hatalmasak az igazságtalanságok, mert lehetőség van arra, hogy azonos pénzt keressen aki egy héten csak 22 órában tanít, azzal, aki 26 órát tölt a katedrán. Ez elfogadhatatlan.

– Ha már az elfogadásról van szó. Hogyan fogadták az új minősítési rendszert? Az is rossz?

– Egészen új elem a pedagógus társadalom számára és teljességgel váratlanul ért minket az úgynevezett portfólió, ami a minősítési rendszernek csak egy része, hiszen azt meg is kell védeni egy bizottság előtt és ezt óralátogatás kíséri. Ebből áll össze egy kép, és így minősítik a pedagógust. A pedagógus társadalom erre nem volt felkészülve, mert nem volt felkészítve. A kollégák közül nagyon sokan vannak, akik nem voltak jártasak például a számítógép használatában és ez nem egyszer nagyon komoly gondot okozott.

Sérelmes, hogy azoknak a kollégáknak is át kell esniük ezen az eljáráson, akik képzik a pedagógusokat az egyetemeken, főiskolákon. Az a minősítési rendszer, amit az intézmények korábban kidolgoztak, sokkal valódibb, összetettebb képet adott a pedagógus munkájáról, mert az egy folyamatot vizsgált és figyelembe vette a szülők, a diákok, a kollégák, a vezetők véleményét. Ezzel az intézmények igen megkínlódtak, de ahol ezt bevezették, ott meglátszott az oktatás minőségén. Márpedig az oktatás minősége nem attól javul, hogy a gyerekek egyen tankönyveket kapnak, és nem attól, hogy agyonellenőrzik és minősítik a pedagógusokat. Ki kell mondanom a gyerekek érdekében azt is, hogy több százezres nagyságrendben vannak éhező gyerekek és az éhségtől a padból kiájuló gyerekkel nem lehet minőségi oktatást csinálni.