A megújult keresztnél emlékeztek a Szentlélek katonatemetőben

Sárguló falevelek hullottak a magasból, a himnuszok után imát vitt körbe a szél a kopjafák és kőkeresztek között a Szentlélek katonatemetőben, ahol több ezer magyar és német hős alussza örök álmát. Miután együtt harcoltak a sokszoros túlerővel szemben, együtt is pihennek a sírkertben, amelynek központi keresztjét még 1991-ben állították. Az eltelt huszonhárom év alatt az emlékművet megrongálta az idő, ezért a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség felújíttatta a temetőt uraló keresztet.

Uwe Clemens alezredes, katonai attasé a német nagykövetség nevében koszorúzott, háttérben a tisztelgők között Vargha Tamás honvédelmi államtitkár és Róth Péter alpolgármester. Fotó: Török Dániel

Megbízottjuk, Kovács Imre emlékezett a múltra a helyen, ahol nyugalmat érezhet a látogató, megbecsülést az áldozat: ma már méltó a temető az elhunytak hősiességéhez, de nem volt ez mindig így. Beszédében Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára felidézte a rendszerváltást megelőző éveket, amikor hallgatás övezte a temetőt és sírkerthez méltatlanok voltak a körülmények. Miután ledőlt a berlini fal német támogatással szépítették meg, szentelhették újra a területet. Vargha Tamás Szophoklész ősi parancsára figyelmeztetett, hiszen már az ókori gondolkodó is leszögezte: a halott katona nem ellenség többé. Hozzátette, minden katonát megillet a tisztelet, viseljen bármilyen egyenruhát, hiszen hite szerint hazájáért harcolt és áldozta fel életét.

Róth Péter alpolgármester a város nevében azt mondta, ma, száz évvel az első és hetvenöt évvel a második nagy világégés kezdete után nem is lehet más aktuálisabb és fontosabb, mint az az elhatározás, hogy új hősi halottak fölé ne emelkedjenek soha többé új keresztek. Halottaink így nyugodhatnak csak békében.

A felújított fakeresztre az egyházak képviselői áldást mondtak, majd a megemlékezés résztvevői koszorút helyeztek el a talapzat előtt. Végül a Székesfehérvári Helyőrségi Zenekar trombitása egy német katonadal részletét és a magyar takarodó jelét játszotta el búcsúzóul. Aztán minden tisztelgő a kapu felé indult – útjukat keresztek kísérték.