A német katonai repülőgép kiképző feladat közben zuhant le

A találkozó célja egy régi repülős tragédiára való emlékezés volt, ezért képzeletben néhány percre mindenki a második világháborúig utazott vissza. Bár a baleset nem harci akció közben következett be, a fiatal áldozatok iránti tisztelet még ma is összetartja azokat, akik nem hagyják feledni a Vértesben lezuhant Junkers repülőgép ifjú személyzetét.

Ha valaki Kőhányáspuszta felől vág neki az erdőnek, legalább fél órát gyalogolhat, mire elérheti az emlékművet. Nem könnyű megtalálni a helyet az erdőben az egyik emelkedő tetején, de bizonyos szempontból ez így volt jó: legalább nem rombolták le, nem tűntették el a német katonákra emlékeztető követ a kommunizmus éveiben. Évtizedekig jobbára csak a környékbeliek, az erdészek, a repülősök tudtak és beszéltek a helyről, de egy megható szokás is kialakult. Aki időben még ilyen messzire a zuhanástól is talált roncsdarabot, vagy alkatrészt, nem vitte el, letette az emlékmű talpához.

Balról Kocsis Balázs és Szőllősi Attila, a háttérben Kovács Imre. Székesfehérvár városát Róth Péter alpolgármester képviselte az eseményen

Az 1942. december 24-én történteket Kovács Imrének, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség magyarországi megbízottjának a segítségével idézzük fel, a fényképet is ő bocsátotta rendelkezésünkre. Aznap, 9 óra 40 perckor zuhant le a Ju 86-os típusú német repülőgép a Vértes hegységben. Ez egy teherszállításra, bombázásra kialakított típus, de akkor üresen repült hat tagú személyzetével. A fiatal repülősök kiképző útra indultak az akkor megszállt Lengyelországból a csákvári (a korabeli jelentésekben zámolyinak írt) repülőtérre. Az út nagy részét szerencsésen megtették, ám végül belecsapódtak a hegyen. Feladatuk az volt, hogy a harci helyzetet szimulálják és ezért rádiókapcsolat nélkül tegyék meg az utat. A hat légierős közül öten a helyszínen életüket vesztették, csak a rádiós, aki a gép törzsében viszonylag védett helyen tartózkodott, élte túl a balesetet, és ő eljutott Gántra. A gántiak még mindig emlegetik a férfit, aki véres egyenruhájában megjelent a faluban... Az öt repülős testét a csákvári sírkertbe temették.

A német pilóták közössége 1943 decemberében, a szerencsétlenség évfordulóján állított emlékkövet a helyszínen, de a kő idővel megrongálódott. A Fejér megyei repülősök közül egyre többen vetették fel a felújítás szükségességét, majd a Vértes Erdő Zrt. támogatásával Kocsis Balázs fehérvári szobrász, restaurátor hozta helyre a követ.

Ezt a munkát ismerték el köszönő oklevéllel a nagykövetségen: ilyen elismerést kapott Kocsis Balázs mellett Szőllősi Attila erdészeti igazgató is. A szobrász elmondta, számára nem jelentett túl nagy nehézséget a restaurálás, hiszen a kő (nyilván) sokkal jobb állapotban volt, mint például egy római, vagy középkori sírkő, emlékmű. Azonban nagyszerű érzésnek nevezte, hogy munkájával hozzájárulhatott ahhoz, hogy az utókor ne feledje el az egykori tragédiát. Jó tudni, hogy vannak, akiknek ez még fontos , mondta az alkotó.

Egy zuhanás, néhány kettétört, fiatal élet krónikája ez.