Csonginak meg kell gyógyulnia: Egészségesen született, most a gyógyulásához gyűjtenek pénzt neki egy licittel a segítők

Egy percre képzeljék el, hogy van egy gyerekük. Egészségesen született, de egyhetesen elkezdenek tágulni az agykamrái. Másik kórházba viszik, súlyos agyi bakteriális fertőzést kap, majd vérmérgezést, hat agyműtéten esik át. Hitelt vesznek fel, összeszedik a pénzt egy bécsi őssejtbeültetésre, majd támogatást kapnak egy újabbra. A javulás lassú. Várnak és reménykednek? Vagy feladják?

Szomorú szemű kis angyal, gyönyörű arcocskával. Még a neve is hasonlít: Szomor. Ám ő maga valójában egy életigenlő és kíváncsi kisgyermek, aki egészségesen, igaz, a 28. hétre született közel öt évvel ezelőtt. Erős volt és kitartó, pici súllyal, de jó életkilátásokkal. Ma sem tisztázott még, mitől kezdtek el tágulni az apró agykamrák, de Csongi egy neves kórházba került az ország másik felébe, hogy a kis koponyába beültessenek egy, az agyvíz elvezetésére szolgáló eszközt. Ott azonban olyan súlyos bakteriális fertőzést kapott, hogy a hat műtét ellenére is összenőttek az agykamrái.

Az érintések és az ízek, ezeket tudja kiélvezni a kisfiú, legalábbis egyelőre. Nagyon szereti a paradicsomos ételeket és rákapott a spenótra is. A testvéri és anyai/apai simogatás pedig a kedvence... Fotó: Koppan Viktor

Csongor világa számunkra felfoghatatlan, s ez így van fordítva is. Illetve: nem tudni biztosan, ő mit észlel a miénkből. Szeme alkalmas a látásra, füle a hallásra, de egyik sem reagál az ingerekre. Az izomzata erős, megtartaná és mozgathatná a testét, de nincs ingerlő akarat, amely kiadná a parancsot ezekhez. A tudata egyelőre szunnyad. Mintha egy tökéletes rendszerben sehol sem találnánk az egészet beindító kallantyút.

Csongor anyukája, Éva egyfolytában a karjában tartja a kisfiút. Ez az egyetlen, kézzel fogható visszajelzést eredményező módja a kapcsolatuknak. Ő a mi kis Puszibabánk, annyi, de annyi szeretetet igényel, mondja Éva és beleborzol Csongi fürtjeibe, amelyeket tőle örökölt a kicsi.

– Számunkra nincs olyan alternatíva, hogy ne reménykedjünk Csongor gyógyulásában – mondja a délutánonként négy órában egy helyi egészségügyi intézményben dolgozó Éva. Villanyszerelő férjével 18 éves nagyfiukat is támogatják, ő születési oxigénhiány folytán mozgássérült, de a család vele sem adta fel, így a fiatalember ma már főiskolás Dunaújvárosban.

Csongor állapotában, a 2012 augusztusában Bécsben elvégzett őssejtbeültetés hozott eredményt: ezután a kis végtagok akaratlan rángatózása megszűnt. Az első utazásra Éváék személyi kölcsönből és gyűjtéssel kalapozták össze a 3 millió forintot, másodjára a Fehérvár Travel Alapítvány segítette ki őket Bécsbe. A helyi katolikus templom karácsonyi koncertjei is őket támogatják. Éva úgy fogalmaz, csak előre felé menetelhetnek, ezért kérnek segítséget a harmadik beültetésre. Ehhez a velencei polgármester kezdett gyűjtésbe, csináltatott honlapot (www.segitekcsongornak.hu), ahol ismert sportolók és művészek – például a Balázs-Korda házaspár) ruháit, tárgyait bocsájtják licitre, s a bevétel természetesen Csongor gyógykezelésére megy. E cikk egyben figyelemfelhívás is a kisfiú támogatására (a licitálás a Vaterán március elején indult a tárgyakra) s jelképesen egy harc. Harc a tudatért, amelyben az eddigi és az ez utáni segítségeket is hálásan köszönő Szomorék megingathatatlanul hisznek.

Ez a legényke aztán nem adja fel!, állítja a Csongit hetente háromszor masszírozó Sanyi bácsi, neves teniszezőnőnk, Marosi Katalin édesapja is, aki nagyon hisz a keze alatt formálódó, izmosodó fiúcskában. Csongornak itt még dolga van, állítják a felnőttek. És csak szeretni lehet.