Kézműves szerszámok és ódon gépek üzenete a gyűjtő otthonából

A festményeket, antik bútorokat, s a népművészeti tárgyakat tartjuk régiségnek, pedig az utóbbi ötven évben észrevétlenül süllyednek el azok az eszközök és használati tárgyak, amik még a kézművességet dicsérik. Mike János gyűjteményének legfőbb erénye, hogy a nagy tömeggyártás előtt egy pillanattal készített elektromos és modernnek tartott tárgyakat őrzi meg az utókornak. Portáján példás rend, a saját örömére összegyűjtött és elképesztően tarka tárgyi világ élményt nyújt a szemlélőnek.

Az aranykezű ezermester Csabdin született, édesapja gépszerelő volt, ő maga pedig esztergályos szakmunkásként került a bicskei Mechanikai Mérőműszerek Gyárába, vagyis az öntödébe. Az MMG hajdani épülete előtt áll az az 1849-es, 160 tonnás présgép, amin még dolgozott Mike János fiatal korában. A régi tárgyakhoz már fiatalon elkezdett vonzódni, akkoriban, amikor kidobálták az emberek a dolgokat. Értékrendje is konzervatív, ha úgy tetszik, a munka becsülete és a másokon való segítés nála nem tűnt el a süllyesztőben. Hihetetlen gazdagságú gyűjteményében alig vásárolt valamit, mindet ajándékba kapta, megdolgozott érte „vasasként", vagy cserélte. Büszke a Kiváló Dolgozó és Élenjáró Katona kitüntetésére, s a Bicskéért Díjra, a hajdani iparosokat, mestereket tiszteli a régi tárgyak által.

A mindössze hatvankét esztendős lokálpatrióta nevelt fia gépészmérnök, tőle van három unokája, édes fia érettségizett lakatos, apjuk hatására is választották pályájukat. Mike János bevallja, hogy nem volt kitűnő tanuló a csabdi általános iskolában, de a történelmet imádta, Ormosi Ivánné Edit néninek is köszönhetően, a letűnt élet eszközei talán éppen a történelem miatt vonzották. Detektoros rádió és hatvanéves mosógép (!), egyedi kéziszerszámok, lámpák, kardok, ósdi háztartási gépek, míves népművészeti tárgyak töltik meg kis házát a kertvárosban. Együtt él velük, a hálószobában, a konyhában és az udvaron helyezi el őket – múzeum is, otthonának része minden egyes darab, amiknek a történetét készségesen elmeséli.

Pontosan dokumentálja őket, rendszerezi a cikkeket, lapozgatja a vendégkönyvet, ahova még Amerikából érkezett látogató is beírt. A hétköznapok tárgyai állnak hozzá legközelebb, ettől olyan emberléptékű az ő varázsos portája. Sok iratot szedett ki a szemétről, sufnikból, kamrákból, a MÉH-telepről, romos tárgyakat rakott össze. Semmit nem ad el, szerényen él, az anyagiak őt a rideg 21. századra sem fertőzték meg. Édesanyja szobrát faragta meg egy barátja, a kapuban áll, kezében nagy csokor virággal. Mike János szerint így vigyáz fiára, akinek lelkében a kíváncsiság sosem hunyt ki, s az öröm sem kopik, ha kedves gyűjteménye bármely darabjára rápillant.