15 perc az élet? - "Nem kell mindenhová 15 percen belül odaérnie a mentőnek"

Meg kell értetni a lakossággal, hogy nem kell mindenhová 15 percen belül odaérnie a mentőnek – nyilatkozta nem rég az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) új vezetője. Máté Gábor szavait azonban nem szabad félreérteni: a pánikhangulat elkerülése érdekében nem árt tudni, hogy nem a sürgős, életveszélyes helyzetek esetében vetődött fel a 15 percen túli kiérkezés.  Pápai Imre, megyei vezető mentőtiszt kérdésünkre elárulta: továbbra is mindenhová kiérkezik 15 percen belül a segítség, de a kérdés az, minden esethez kell a mentő?

Klupács Péter és Takács Imre a mentőautóban: a cél, hogy minél előbb kiérjenek

– Valóban vannak olyan helyzetek, amelyeket nem a mentőknek kellene megoldaniuk – szögezi le a vezető mentőtiszt. A lakosság esetében tehát olyan paradigmaváltásra lenne szükség, amelyben a mentőkbe vetett bizalom nem sérülne, viszont tisztázódna, mikor van helye a mentőautó elindításának.

A mentésvezető széke előtt állunk a székesfehérvári mentésirányító központban. A monitoron látjuk, hová, milyen esethez tartanak a mentőautók. Délelőtt van, kevés még a hívás, este szokott több lenni – árulja el a mentésvezető, aki ma a 20 éves tapasztalattal bíró Budai Imre. Vele és kollégáival beszélnek a bejelentők, amikor a 104-et hívják. Ők állnak kapcsolatban a légi mentőkkel, a motoros mentőkkel, a megyei állomásokkal és irányítják a feladatokat, kérdezik ki a hívó feleket.

Pápai Imre és Budai Imre a mentésirányító központban - a hívások ide futnak be

Átlagban naponta száz esetet kezelnek, az erősebb időszakokban akár napi százharmincat is. Most épp a legsúlyosabb eset egy állapotos fiatal hölgy, aki bevérzett. Hozzá esetkocsit indítottak. Úton vannak egyik kórházból másikba szállítandó, úgynevezett őrzött betegek is, akik gépi lélegeztetésen vannak. Orvosi rendelőkhöz is épp tartanak mentőautók: egy szívbeteghez és egy mélyvénás trombózishoz kértek mentőt.

Híváskor a központ munkatársai igyekeznek a kikérdezési protokollnak megfelelően kideríteni, mi történt pontosan. – Ez segítség az irányítónak és nem mellesleg a beteg érdekeit szolgálja. Ez alapján tudunk megfelelő szintű és a lehető legközelebb található autót küldeni és így mérjük fel azt is, szükséges-e a mentő kiérkezéséig telefonos segítséget nyújtani a hívónak – árulja el Pápai Imre és Budai Imre. A kikérdezés azonban érzékeny terület, a hívó fél nem mindig „értékeli" a kérdéseket.

Az OMSZ új vezetője a kikérdezési protokoll változtatásával kívánja szűrni azokat a hívásokat, amelyekre elméletben nem a mentőknek kellene reagálniuk. A kikérdezés azonban most is nehézkes – hiszen egy több mint húsz kérdésből álló sort kell végigkérdezniük a diszpécsereknek, amelyet gyakran nem is tudnak végig vinni. – Időnként rácsapják a telefont a kérdezőre, máskor nyomdafestéket nem tűrő kiabálásokkal adják tudtunkra, hogy ne kérdezősködjünk, hanem menjünk – sorolják a szakemberek. A protokoll tehát nem mindig tartható, így az sem mindig derül ki időben, valóban kell-e a kihívott mentő. Sok ugyanis a „találékony" vagy éppen más rendszereket (orvosi ügyeletet, kórházi várakozást) kikerülni szándékozó hívó, akikhez, még ha csak egy bokaficamról vagy hőemelkedésről is van szó, ugyanúgy kimegy a mentő. Közben pedig lehet, hogy más sürgős esethez is riasztanak épp autót.

S itt már képbe kerül az orvosi ügyelet is, amelyet manapság gyakran kihagynak a hívók vagy az ott el nem ért sikert szeretnék a mentőknél behozni. – Téli időszakban akár az esetek 5-10 százalékában is kapnak olyan hívást a mentők, amely elméletileg nem tartozik hozzájuk – árulja el Pápai Imre, utalva az influenzával, megfázással küzdő betegek ellátására. Az orvosi ügyelet és a mentésirányítás közös kezelése bizonyos településeken működik, azaz a hívások egy központba érkeznek, ahol a diszpécser eldöntheti, ügyeletes orvost vagy mentőt küldjön a beteghez. De ez nem mindenhol van így – például Székesfehérváron sem. Pedig ez a rendszer, mondja Pápai Imre, működőképes.