Télűző tavaszvárók, csörögefánkkal

- Bizony finom ez a forgácsfánk... - hümmögtem, és házi baracklekvárt mártogattam hozzá.

- És csörögefánkot kérsz-e? - firtatták a hölgyek somolyogva.

Méltatlanul csekély gasztronómiai emlékeimben bogarászva viszonylag hamar rájöttem a csalafintaságra. A csörögefánk és a forgácsfánk ugyanaz, a csörögét a formája miatt forgácsnak is nevezik.

- Persze, ki nem hagynám - kacsintottam a beavatottak rátarti módján.

Kati (b), Mariann és Erika készítik a csöröge(forgács)fánkot. Fotó: A szerző

Miközben a tájháznál a tűzhely körül sürgölődtek az Úrhidai Táncimádók, a közösségi háznál már gyülekeztek a farsangi maskarások. A díszes karavánt a két fő szervező, a Fekete Macska és az Indiánlány - Pallagné Gyöngyi és Grabeczné Eszter - vezette. A Barokk Hölgyet a Csapónak öltözött fruska kísérte, s nekiindult a menetnek a Cowboy és Michael, a Halloween-filmek rémalakja is.

A táncimádók, Szabóné Erika és társai, hét nyelven beszélő csörögefánkkal (forgácsfánkkal) kínálták a felvonulókat és a betérőket. Megnyíltak a flaskák is, poharakba került a nemes nedű, mindenki az egészségre és a várva várt jó időre koccintott.

A kiszebáb igencsak rútra sikeredett, a derék úrhidaiak Bognár József polgármester vezérletével gyújtották meg alatta a máglyát. Rőtes lángok nyaldosták a boszorkát, magasra szállt a kékes füst, télűző-tavaszváró rigmusok sorjáztak. Táncra perdültek a népek, a maskarásokat és a táncimádókat még a februári nap is megsüvegelte.