Kemény munka kell az igazi elismertséghez - Matolcsy Sára, az ízig-vérig fővárosi asszony Etyeken lelt új hazára

- Nem foglalkoztunk a borászattal addig, amíg a véletlen e területre nem irányított. A testvérem - Ottrubay Ágnes - és a családja a fővárosban lakott, sokat kirándultak Etyekre, megismerték Báthori Tibort, aki Tiffán Ede után másodszor volt az év borásza e honban. Megkedvelték Tibort, aki, miután a legjobb borász lett, nem tudta kiszolgálni a megnövekedett igényeket, tönkrement. Ágnesék megvették a pincét, nekivágtak a kemény munkának. Hallották a szóbeszédet, hogy na ja, mit akar itt a pesti nő, nem is ért hozzá. De miután mindenki látta, hogy olyan keményen dolgozik ő és a csapata, mint mások, lett becsülete a pesti nőnek... - emlékezett Sára a kezdeti lépésekre.

Adódik a nyilvánvaló kérdés: az előítéletet nehéz volt pozitív előjelű ítéletté változtatni? És egyáltalán: mekkora levegőt kellett vennie a törékeny, kemény munkához nem szokott nőnek ahhoz, hogy megfogja a kapát és végezze a férfiaknak is nehéz munkát?

Matolcsy Sára: A szőlészet, borászat az a terület, ahol konkurens volta ellenére is mindenki segíti a másikat, elfogadja a munkáját. Fotó: archív

- A piac, a többi borász szemében nem volt szó előítéletről, de a szőlőmunkás tekintetében látható volt a kétely. Mire idekerültem, Ágnes már öt éve tette itt a dolgát, egymást váltottuk, én jöttem, ő meg Ausztriába költözött. Gondolja el, előtte még kirándulni sem jártam a szőlőben... Édesapám a munkára nevelt bennünket, a férjem orvos volt, vigyázni kellett a kezére, így szó szerint kézbe vettem a dolgokat, de hát ez volt a természetes. A szokatlanságot a vidéki élet jelentette - a föld, az más, mint az aszfalt. De elfogadtak mint munkást, mint főnököt. Ha már én fizettem a nap végén... Rendben vagyunk, gyarapodunk, Sopronban is majd akkora területtel bírunk, mint Etyeken. Két lábon tudunk állni, Etyek jelenti a fehér, Sopron a kék szőlőt a számunkra. Idén ünnepeljük 20 éves jubileumunkat, több mint 50 hektárra növekedtünk a kezdeti másfél hektártól. Nehéz, de szép évek, sok munka van mögöttünk, mögöttem, de örömmel mondhatom, a szőlészet, borászat az a terület, ahol - bár konkurensek vagyunk - mindenki segíti a másikat. Ezen a téren jobban elfogadják a másikat, mint az élet más területein.

Végül arról faggattam Sárát: ha visszanéz a 20 évre, sosem gondolta, hogy miért nem a divatbizniszbe fektetett be, s miért a borászatba?

- Soha! Pedig biztos sokkal kevesebbet kellett volna dolgoznom...! Sőt, inkább az fáj, hogy tudom: előbb-utóbb megöregszem, és majd itt kell hagynom a hegyoldalt.