A sokszínű, ezer ízű vidék - Borszakemberek, boros szakírók kóstolták meg a móri nedűket

A Magyar Sommelier Szövetség és a Borszakírók Társasága tette tiszteletét a városban. A Geszler testvérek segítségével ismerkedtek a borvidékkel. Kosárka József, a sommelier szövetség vezetője szerint a kis borvidékeknek, így a mórinak, a somlóinak, a mátrainak egyaránt komoly értékei vannak, és bár nincsenek a fő sodorban, de jó úton járnak.

- Többször voltam már itt jó barátaimnak, Bozóky Istvánnak és Tálos Tamásnak köszönhetően. Sajnálatos, hogy már nem lehetnek közöttünk, méltóan képviselték a borvidéket. Ha a borfogyasztók azt hallják, hogy Mór, akkor mindenki azt mondja: ezerjó. De jó lenne tudnunk, hogy mi az etalon, amire kimondható, hogy minden benne van, ami ezerjó. Sokszínű, ezer ízű vidék ez, és e tapasztalattal gazdagodva mehetünk majd haza - mondta a szakember.

Tüzesen sütött le a nyári nap sugára - nem a juhászbojtárra, hanem a 20 fős csapatra a Vértes hegy lábánál. A napot a hegyen kezdték a fővárosból érkezett bor értők és írók. Amikor végig néztek a magasból a móri árkon, amelyet a másik oldalról a Bakony hegyei öleltek körbe, bizony egy pillanatra elnémultak. Hogy aztán persze járjon a szájuk, amikor két újbort kóstoltak meg ott a hegyen azon frissiben.

A hely ínyenc hagyományait bemutató kiváló ebéd után 13 fajta bort ízleltek, többségében szárazokat, de volt egy félszáraz és egy félédes nedű is. A házigazdák elmondták, hogy mi, micsoda, a szakértők és írók pedig megbeszélték egymással a tapasztalataikat. A borok mennyiségénél csak a hangzavar volt nagyobb akkor és ott. Elismerő csettintések mellett néha némi fejrázás jelezte, hogy nem csupán kíváncsi borkóstolók töltötték a pincében az idejüket. Megállapították: a móri borvidék fejlődik, egyre jobb, és mind inkább figyelni illik rá annak ellenére, hogy ez az ország legkisebb borvidéke.

A móri borvidék, az itteni nedűk megismerésének szentelt napot a hegyen kezdték a fővárosból érkezett borértők és szakírók
Fotó: Silye Sándor

Kosárka József, a sommelier szövetség vezetője szerint a kis borvidékeknek, így a mórinak, a somlóinak, a mátrainak egyaránt komoly értékei vannak, és bár nincsenek a fő sodorban azért, de jó úton járnak.

- Többször voltam már itt jó barátaimnak, Bozóky Istvánnak, és Tálos Tamásnak köszönhetően. Sajnálatos, hogy már nem lehetnek közöttünk, méltóan képviselték a borvidéket. Ha a borfogyasztók azt hallják, hogy Mór, akkor mindenki azt mondja: Ezerjó. De jó lenne tudnunk, hogy mi az etalon, amire kimondható, hogy minden benne van, ami Ezerjó, és olyan minőséget képvisel, amelyet nemzetközileg is meg lehet mérettetni. Láttuk itt is, ami másutt is igaz, hogy Mór nem azonos az említett fajtával. Sokszínű, ezer ízű vidék ez, és e tapasztalattal gazdagodva mehetünk majd haza - mondta.

Mórról sokaknak ma is a Móri Ezerjó ugrik be, nem véletlenül, mivel ezen a borvidéken talált otthonra. Ma már igazi hungarikum, egy történelmi magyar fehérbor szőlőfajta, amely régóta kedvelt a Kárpát-medencében.

Mórt már az Osztrák-Magyar Monarchia idején is a fajta hazájaként ismerték, és a magas extrakt-, sav- és alkoholtartalmának köszönhetően jól szállítható, hosszan eltartható bort az osztrák kereskedők előszeretettel vásárolták. A jellemzően zamatos, magas savtartalmú, tüzes, testes, karakteres italt más borokkal együtt a mai székesfehérvári Várkörúton (előzőleg Népköztársaság út) egy Móri borozó nevű vendéglátóegységben is mérték más borokkal együtt, ahonnan szinte kiáramlott az utcára a savanykás borszag.

Persze, ez ma már a múlté.

A borozóban fémből készült kimérőkkel decizték az ezerjót. Ülőhely nem volt, jellegzetes magasított asztaloknak támaszkodva, állva kortyolgatták az emberek a nedűt. A söntéspult - ahol beépített boros tartályok kaptak helyet - mögötti falon a borárak felett egy jól látható táblácskára ezt a József Attila idézetet írták: Bor, te férfikor teje , a Hymnus a borhoz című verséből. Ha stílusosak akarunk lenni, meg kell említenünk, hogy a város József Attila-díjas költője, néhai Takács Imre is be-betétért a borozóba egy pohárkára, míg a legendás tarisznyájában mindig nála levő palackot feltöltette borral.

Tóth Sándor