A Szózat a színpadon

A Vörösmarty Színház színpadára vonultak fel négy iskola fiataljai a nagy versmondáshoz. A Vörösmarty Mihályról elnevezett székesfehérvári általános iskola, az ipari szakgimnázium és szakközépiskola, a kápolnásnyéki általános iskola, gimnázium és AMI, illetve a fehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai.

Négy iskola tanulói mondták el Vörösmarty költeményét Fotó: Koppán Viktor

Tanáraik is elkísérték őket. Házigazdaként Kozáry Ferenc színművész, a Vörösmarty Színház társulatának tagja segített nekik, látta el őket hasznos tanácsokkal, majd vezényelte is a Szózat előadását. Ám előbb Szikora János, a teátrum igazgatója szólt a szereplőkhöz. Mint mondta, kétszeres ünnep ez a nap, hiszen 180 éve, 1836. decemberében fejezte be a Szózat végleges változatát Vörösmarty Mihály, akinek a nevét viselő színházban most elhangzik a nagyszerű költemény.

Másrészt szeretnének hagyományt teremteni, vagyis minden év decemberében helyet adnak arra, hogy hasonló formában elhangozzék nemzeti énekünk. Az ötletadó Káliz Sajtos József író, költő volt, aki azt szerette volna, hogy ne csak ötévenként, kerek évfordulók alkalmával hangozzék el ez a vers, hanem minden esztendőben. Megtudtuk tőle, hogy a következő alkalommal bővíteni szeretnék a résztvevő iskolák körét is.

Szikora János lapunknak elmondta, hogy boldogan karolták fel a kezdeményezést. Bízik abban, hogy ebből valóban hagyomány lesz, és a diákok számára minden évben egy olyan alkalom lehet, amelyhez örömmel, büszkén lehet csatlakozni. Arról nem is beszélve, hogy mindez beleillik a színház koncepciójába, amelyben célul tűzték ki a fiatalok bevonását a színház falai közé.

Kozáry Ferenc színművész, a Vörösmarty Színház társulatának tagja vezényelte a színpadon a Szózat-versmondást a 240 diáknak Fotó: Koppán Viktor

A Szózat elmondását Kozáry Ferenc irányította, és a szó szoros értelmében le is vezényelte. Először rövid próbát tartottak, közben Kozáry elmagyarázta a szereplőknek, hogy ne úgy szavalják a költeményt, ahogyan azt iskolai ünnepélyeken, egyedül kiállva megszokták. Sok levegőt véve próbáljanak hangosan és derűsen beszélni, észre fogják venni, hogy a többiek jelenléte segít, belső erőt ad. Így is lett, végül az egész Szózat elhangzott, összesen 240 tanuló tolmácsolásában. A hagyományt megteremtették.