A természetben nincs derékszög - 42 éve teljesíti feladatait a helyi Matula

Amikor 1974-ben a Mohosz átvette a tsz-től a tavat, felettesei megbízták Fekete Tamást, állítson már össze egy ütőképes halőrcsapatot. Akkoriban a halőrség elé kimondatlanul, de inkább kimondva folyton odatették a csak szócskát, sőt, csodálnivaló dolog volt, hogy halőrnek egy értelmes, egészséges ember megy. Hogy a szakma presztízsét sikerült magasabbra tornászni, azt az is mutatja, hogy manapság érettségivel, nyelvvizsgával, hajóvezetői bizonyítvánnyal, jogosítványnyal vághatnánk csak bele a halőrségbe, magyarán: a szakmában eddig tevékenykedők meglehetősen igényes munkakört tapostak ki utódjaiknak. Persze akkoriban minden más is más volt, a lakosság például 1974-ig még tényleg evett halat, Pákozdon, Sukorón például nemigen volt olyan lagzi, buli, amelyben ne halat fogyasztottak volna az emberek. Állt egy kis ház a Szúnyog-szigeten, mázsával: oda mentek vásárolni az emberek Jani bácsitól, Pista bácsitól, olyan öregektől, akik még 100 esztendősen is kint voltak csónakjukban a tavon. Ötven családnak adott akkoriban megélhetést az ágazat.

Fekete Tamás választhatott: vagy a házában, egy térképpel fotózzuk,vagy kimegyünk a Velencei-tó partjára. Azonnal az utóbbira szavazott Fotó: a szerző

S mi van manapság? Lebetonozott tó ( hogy a munkásosztály odaférjen hozzá ) és ellentét a horgász- és a halásztársadalom között. Pedig mindkettő szenved, hiszen a horgászoknak hely a parton a sok létesítmény, kikötő, strand, munkaterület miatt gyakorlatilag nincs. Van helyette beton, tönkrement nádas, felesleges beavatkozások, a tóátalakításkor figyelmen kívül hagyott ívóhelyek védtelensége. Pedig a természetben nem létezik derékszög, mondja a helyi Matula.

- A horgásztársadalom viszont a halászokat nem viseli el. Pedig halgazdálkodás, halászat nélkül horgászat sincs ám! - emeli meg az ujját a gyerekeknek tartott előadások, tó körüli vezetések folytán manapság már simán lematulabácsizott Fekete Tamás. - Hiszen valakinek elő is kell állítania azt a halat: felnevelni, odatelepíteni, dolgozni vele. Az újságokban egyre több fotó jelenik meg, mekkora harcsát, csukát fogott valamelyik szerencsés . Ám a horgászok legtöbbje pontycentrikus, és kérésük szerint lehetne is több pontyot telepíteni a tóba, de még a méretes pontyokat is megtámadják és megeszik azok a nagyméretű ragadozók, amelyekkel mára tele lett a Velencei-tó. A horgászok a maguk felszerelésével már nem tudnak érdemben tenni ellenük. Nagyon sok panaszt hallok, a régi öreg horgászok sorra viszik haza a csónakjukat. Azt mondják, be sem mennek a tóba, mert minek.

A halászati jog területi alapon ma a horgászoké, ám így gyakorlatilag megszűnt a halászat. A 100 kilósra nőtt csúcsragadozók nemcsak a kisebb halakat, de nyáron a fészkelő, költő vízimadarak kisebbjeit, fiókáit is elkapdossák. Nem volt átgondolt az amur, a busa, az angolna betelepítése sem, a legelső lebonszájosította , kiszárította a nádasokat, az angolnát csapdák kihelyezésével folyamatosan sikerült kiszorítani.

- Talán tényleg teljesen tönkre kell tenni a tavat (ez úgy 2-3 éven belül bekövetkezik), hogy az érdemi szereplők végre leüljenek tárgyalni. Talán akkor egyértelmű lesz, hogy a halász szakmája nem abból áll, húzzuk meg a hálót, majd fogunk valamit . Ennek a tónak hatalmas a termelőképessége, de jelenleg sportra van ítélve. A horgásztársadalomnak sem jó: elöregszik. A gyerekeket, a fiatalokat pedig sajnos nem érdekli a pecabotlógatás.

Feketééknél mégis másképp van, Tamás fia halászmester lett Kajászón. És már neki is van segítsége az ottani tógazdaságban: a Velencei-tó Matulájának fiúunokája.

Sokan, sokszor elmondták már, de valahogy pont ez a mondat, tény az, amelyre újra és újra jó emlékezni, hallatlanul fontos dolog ugyanis. Nevezetesen, hogy a legfontosabb védendő közegünk s egyben legjobb gazdánk még mindig a körülöttünk lévő természet. Vehemens személyiség lévén konkrétan az idegbaj kerülget az út szélére kidobott illegális szeméttől, a körbebetonozott állóvizektől, a ligetekben magánépítkezések miatt kivágott fák miatt, vagy hogy már a zsiráfok is kihalóban vannak. Mert valamennyi mögött oktalan, rossz döntéseket hozó, önfejű, felelősségvállalásra képtelen emberek állnak. Az egyszerű ember meg teljesen tehetetlennek érzi magát. Legfeljebb összeszedi a más szemetét, táblákkal tüntet a fakivágások ellen és magában csendesen rimánkodik: csak maradjon még valami, amit a sok szépségből a gyerekének is megmutathat.