2017.02.27. 15:15
Egy idő után természetes lesz a mesevilág a kálozi iskolában
Káloz - Mesés világ tárul az elé, aki belép a kálozi Szent István Általános Iskola ajtaján. Valójában már az ajtón kívül is látszik a csoda, de a benti részletek ragadják magukkal igazán az embert.
Sok iskolában hirdetnek teremdíszítő versenyt, a folyosói és a szaktantermi falakat pedig általában térképekkel, színes-szagos ábrákkal díszítik a felelősök. Kálozon ez kicsit másként néz ki: az 1956-os forradalom és szabadságharcnak vagy a Trianonnak emléket állító, feldíszített falak mellett Jancsi és Juliska, vagy éppen tehenek várják az odalátogató gyermekeket és felnőtteket.
Az iskola mesebelivé varázsolását nem ma kezdte Szelessné Csizmadia Márta, akinek bár alapvetően biológia-rajz szakos végzettsége van, mégis leginkább rajzot és technikát tanít. - Az általános iskola díszítését papírmozaikokkal kezdtem, amiket a viszonylag kevés, de nagyon sok munkát igénylő üvegablakok követtek. Ezek után a nagy képek, a falakon lévő festmények, figurák és a plüssök jöttek. A benti átalakítás után kezdtünk el kifelé is tervezni: ekkor készült el a bejáratnál található Béla, akit eredetileg azért tettünk ki, hogy felhívja az autósok figyelmét, s ezáltal lassabban közlekedjenek ezen az útszakaszon. Még egy fényvisszaverő mellénnyel is felöltöztettük, amit aztán később cserélgettünk: Béla volt már nyúl, angyal és varázsló is, karácsonykor grincsfa, most pedig bohóc - meséli Márta, majd hozzáteszi: a falu szempontjából leginkább a teheneknek volt kiemelkedő sikerük. - Amikor idekerültünk az iskolába, nagy divat volt a tehénterelés, akár 90-100 darabé is. Ezek az állatok mindig az árokban legelésztek. Amikor megszűnt a tehéntartás, mindenkinek hiányzott ez az élmény, mi pedig úgy gondoltuk, érdemes emléket állítani ennek, így az árok melletti közlekedőre legelésző teheneket festettünk.
Béla ezúttal bohócruhába öltözve hívja fel a figyelmet az iskolára, és arra, hogy itt óvatosan közlekedjenek az autósok
Az alkotásban mindig segítenek a gyerekek, bár a kitartásuk és a türelmük sokat változott az elődjeikéhez képest. - Utólag visszagondolva nem is tudom, hogyan sikerült végigcsinálnunk mindezt. Volt, hogy egy évig készítettük a folyosót, ez ma már nem biztos, hogy menne - árulja el a tanárnő. - Az viszont kiemelendő, hogy a diákok nem rongálják meg ezeket a díszítéseket, annak ellenére, hogy már nem azok a gyerekek járnak ide, akik például egy éven át festegettek. Holott, mikor a legelső kabalafiguránkat, Maflit elkészítettük, volt, hogy valaki bokszzsáknak használta - teszi hozzá Szeless András igazgató.
Viszonylag kevés üvegfestés van az iskolában, de azok sok munkát igényeltek
Fotó: Szanyi-Nagy Judit
A díszítőelemekkel alapvetően nem a tanulást igyekeznek motiválni, inkább csak egy kellemes környezet kialakítása a cél. - Hajlamosak vagyunk megszokni ezt a mesevilágot is, így előfordul, hogy a benne élők nem veszik észre az újdonságokat: egy idő után természetes, hogy ez van. Persze, amikor máshova látogatnak el a diákok, például egy verseny miatt, rádöbbennek, hogy az iskola nem mindenhol néz így ki - emelik ki mindketten.
Mafli az iskola korábbi kabalafigurája - de nem a legmunkásabb alkotás...
Pedig egy-egy ilyen iskolai díszítés mindenkire hathat, mivel elsősorban képi világban élünk. - Pszichológiailag minden színnek saját jelentése van: a lila például a spiritualitás, az energizáltság színe, így jó hatással van ránk, míg a szürke kevésbé, a piros pedig a szeretet mellett a düh kifejezésmódja is lehet - részletezi Borsi Andrea gyermekpszichológus. - Ezek a kreatív megmozdulások mindenkire hatnak. Természetesen a korosztályok között fel lehet fedezni bizonyos különbségeket: a kisebbeket leginkább a színek fogják meg, míg a nagyobbaknál a figuratív megjelenés az elsődleges. Az idősebbeket a pontos kifejezésmód érdekli, míg az ovisokat, elsősöket akár egy festett paca is megragadja - teszi hozzá a pszichológus.
...az ugyanis az a fal volt, amely egy körülbelül 75 ezer mozaikdarabból álló életképet ábrázol
Az iskoladíszítés eredményességében természetesen az is szerepet játszik, hogy nemcsak a tanárok, hanem a diákok is kiveszik a részüket az alkotásból. - A közös díszítéskor még jobban figyelünk egymásra is: a gyerekek kíváncsiak arra, hogy ki mit készít, milyen kivitelezésben - részletezi Borsi Andrea, akitől azt is megkérdeztük, mindez a tanulást mekkora mértékben motiválja. - Az a felfogás, hogy a sok díszítés elvonja a figyelmet, nem feltétlenül igaz. Ezek az alkotások nagyon jó komfortérzetet adnak az ott tartózkodóknak - a lényeg pedig az, hogy kellemes, meleg légkör legyen az osztályteremben, hiszen ezáltal szívesebben is mennek be oda tanulni a diákok. Tény, a problémás gyerekek figyelmét ritkán elvonhatja mindez - de ezt egyéne válogatja. A kietlen, hideg, kényelmetlen barlangba is szívesebben bemegyünk, ha az sárgára, pirosra festett, pokrócokkal, játékokkal bélelt - emeli ki a gyermekpszichológus.
A mesevilág több helyen is visszaköszön: az egyik szekrény a Jancsi és Juliskából ismert mézeskalácsházat, a boszorkát és a gyerekeket mutatja be
A kálozi iskolában a Trianon-falnál szokták tartani a júniusi megemlékezést. Ezen egy Wass Albert-idézet is szerepel, amely kapcsán elmesélték: - Egyszer odajött hozzánk egy kislány, mondván, verset szeretne szavalni. Nem gondoltunk rá, hogy ez az lesz, ami a falon is szerepel. Észre sem veszik, hogy tanulnak, és lehet, egy életre megjegyzik ezeket a részleteket.