Honnan öltözünk? - A célpontok: a turkáló, a kisáruház, és a bizományi

A címbéli kérdésre szerintem tízből legalább kilenc ember azt válaszolja: kínai kisáruházból vagy turkálókból. S nem is annyira a spórolás kényszere viszi rá erre az embereket, hanem inkább az, hogy más helyen alig-alig lehet ruhát, cipőt kapni! Hiszen az egész kontinensen nincsen már konfekcióipar: tönkretette a kínai dömping.

Az elegáns butikok is sokszor Szabadkáról vagy a fővárosi kínai nagykereskedésekből töltik föl készletüket. Elkeserítő személyes tapasztalatom volt, amikor 2006-ban Párizsban járva láttam, hogy az ottani üzletek (mondjuk Diort és társait leszámítva) ugyanazt a kínai cuccot árulják, mint amit idehaza lehet kapni... Csináltatott ruha már csak a nagyon nagy alkalmakra készül egy átlagos családban, mint amilyen az érettségi, a diplomaosztó, az esküvő vagy a temetés. A többi ruha használt vagy kínai.

Egész könyvet lenne érdemes írni arról, hogy honnan és hogyan öltözik ma a magyar. Amilyen egyszerűen megválaszolható, valójában annyira összetett a kérdés. Ma a magyar ember, férfi vagy nő, öreg vagy gyerek többnyire turkálóból öltözködik.

Nagy Andrea egyedi módszert vezetett be: bizományban vesz és árul mindent
Fotó: Zsedrovits Enikő

Ez nem jelent semmilyen hátrányos megkülönböztetést: Európa nagyobb része ugyanezt teszi.

Kénytelenségből: a kínai konfekció tönkretette a könnyűipart a kontinensen, a Brit-szigeteket is beleértve. Emlékezetes eset, amikor tönkrement az angol tulajdonban lévő dunaújvárosi ruhagyár: mert nem bírta a versenyt a kínai kikötőkből induló, nyersanyagot, gépeket és ellátásért dolgozó munkásnőket berakodott - majd a nyugat-európai kikötőkben a készárut kirakodó hajókkal szemben.

Az angol bálás ruha tehát szükségképpen maga is kínai alapanyagot tartalmaz: ezeket sok esetben géptisztító rongyként vagy afrikai segélyezésre gyűjtik össze Angliában és más nyugati országokban is. Élelmes nagykereskedők csinálnak belőle ruhakereskedelmet.

Amit nem lehet megkapni turkálóboltokban, azt kisáruházakban vesszük: fehérneműt például. Értelemszerűen ezek nagy része is kínai gyártmány. Csináltatott ruha átlagos családban ma már csak alkalomra készül: esküvőre, ballagásra.

Sajátos kiskereskedelmi formára találtunk a dunaújvárosi Béke városrészben: a Boti butik bizományosi áruval működik már negyedik éve. Működtetője, Nagy Andrea nem árul bálás ruhát: a boltban minden felnőtt és gyerekruha, cipő, játék, bútor a környékbeliektől származik, akik beviszik hozzá, megegyeznek vele egy árban - amit akkor kapnak meg, amikor az áru elkél.

- A kínai árut sem lehet egységesen megítélni: vannak egészen jó minőségűek, és olyan hamisítványok is, amiket szakértők is összetévesztenek az eredetivel! Ugyanakkor a hazai, exkluzív árut ígérő butikok egy része is Szabadkán vásárol, román vagy olasz kereskedőktől...

OLVASÓINK VÉLEMÉNYE:

- Nagyon fontosnak tartom a minőséget, ezért inkább a nagy bevásárlóközpontokban vásárolok. Sőt, ha tehetem, a szakboltokat részesítem előnyben, tehát a cipőt cipőüzletben, a sportruházatot sportboltban szerzem be.

Koronczai Ágnes, kisgyermeknevelő

- Lengyelországból származom, és családlátogatás okán sokszor megfordulok szülőhazámban. Ott óriási választékkal várják vásárlóikat a turkálók, és ami még nagyon fontos: rendszerezett, vállfára akasztva árulják a ruhaneműket.

Somogyi Teresa, nyugdíjas

- Az új híve vagyok. Ettől függetlenül a kislányomnak már sikerült néhány alkalommal kiváló minőségű, alig használt kabátot, egyéb ruhaneműt vásárolnom. Egyvalamiből viszont csak vadiújat veszek, az pedig a cipő.

Miklós Mónika, ápolónő