Hogy oda is érjen, ahová indult – Miért tilos telefont nyomkodni, miközben vezetünk?

A felmérésből az is kiderül, hogy az üzenetküldés és a posztolgatás a 18–39 éves korosztályra jellemző, a vezetés közbeni e-mailezés pedig a 30–39 évesekre. Néhány rövid szót bepötyögni rutinműveletnek tűnik, és pont ez a rutin adhat téves biztonságérzetet. Ez pedig könnyen vezethet akár végzetes balesethez.

– A biztonságos autóvezetés első és legfontosabb feltétele a figyelem. Minden, ami a közlekedéstől elvonja a figyelmet, potenciális veszélyforrás. Teljesen mindegy, hogy menet közben rádiót, GPS-t vagy mobiltelefont nyomkod, vagy üdítős üveget bont ki a sofőr – emelte ki Bánfi Zsolt, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának kiemelt főelőadója, aki mindjárt elém tett néhány számot. Ebből kiderült, hogy ha 50 kilométeres sebesség mellett a sofőr egyetlen másodpercre nem néz az útra, „vakon” vezet, akkor 13,39 métert tesz meg anélkül, hogy tudná, mi zajlik a forgalomban körülötte. Ez a szám 90-es sebességnél már 25, az autópályán 130-nál pedig 36,11 méter. Gondoljanak csak bele, hogy ha a telefonjukra csak rápillantanak, hogy megnézzék, ki hívja önöket, az is tovább tart egy másodpercnél, márpedig minden további másodperccel nő a vakon megtett méterek száma. Ha valaki azt mondaná önöknek, hogy 10 másodpercre csukják be a szemüket, miközben az autópályán a megengedett maximális sebességgel haladnak, biztosan nem tennék meg.

– És akkor a reakcióidőről még nem is beszéltünk. Ez ugyanis hozzáadódik a vakon vezetés idejéhez. Ha leveszi a sofőr a szemét az útról egy másodpercre, majd visszanézve hirtelen valamilyen megoldandó helyzetben találja magát, reagálnia kell. Ám az észlelés, mérlegelés, döntés, cselekvés folyamata legalább még egy másodperc, miközben a távolság máris duplázódik. És nem számoltunk az olyan egyéb tényezőkkel, amelyek az említett reakcióidőt esetleg lassíthatják – fáradtság, aktuális idegállapot, időjárás, ijedtség – emelte ki Bánfi Zsolt. Mindezeken felül ott vannak még az egyéni képességek, hiszen ahány vezető, annyi fajta vezetéstechnikai és mentális felkészültség, gyakorlottság, ám a tapasztalatok szerint egy hirtelen bekövetkező közlekedési helyzetben az emberek többsége leblokkol.

Ha a vezetés közbeni mobilon történő beszélgetésre térünk át, az ezzel kapcsolatban végzett kísérletekben a mobilozó sofőrök sokkal rosszabbul teljesítettek. Egy bizonyos ittassági fokig még az ittas vezetők is jobbak náluk. Akik ugyanis alkoholfogyasztás után ülnek autóba, általában a szokásosnál is jobban koncentrálnak. Ellenben aki telefonál, annak a gondolatai máshol járnak, nem figyel annyira a közlekedésre. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha kihangosítót használnak az autóban, netán egy másik utassal beszélgetnek, az biztonságosabb-e? Vagy, ha egy kézzel fogják a kormányt, mert a másikkal éppen szendvicset esznek, az miben különbözik attól, ha a telefonját tartja kézben a sofőr?

– Semmiben. De jogszabállyal ezeket a helyzeteket nem lehet rendezni. Nem lehet mindenkit felmérni például, hogy képes-e egy kézzel vezetni. Ráadásul egy ilyenfajta teszt csak a pillanatnyi és nem egy általános állapotot tudna mérni. De továbbmegyek! Az emberek nagy része végig sem gondolja, hogy mit okozhat a viselkedésével, amivel ráadásul nemcsak a saját testi épségét, de az utasát és a közlekedés többi részvevőjét is veszélyezteti – mutatott rá az őrnagy, aki erősen hangsúlyozta, jó lenne, ha az autóvezetők tisztában lennének a felelősségükkel, és betartanák a szabályokat. Nem a szabálykövetés vagy az esetleges büntetés miatt, hanem azért, hogy oda is érjenek, ahová az autóval elindultak.