Kóger Dániel nagyon várja újabb hazai szezonját

Kóger Dani nem csak a Volán eredményes szezonjában reménykedik, de a válogatottal is örülne (Fotó: Koppán Viktor)

A 25 éves Kóger Dániel négyévnyi tengerentúli jégkarcolás után tér vissza nevelő-együtteséhez. A válogatott balszélső 2010 óta az AHL-ben 17 mérkőzésen lépett jégre, az amerikai hoki harmadik számú ligájában, az ECHL-ben összesen hat csapatban játszott 156 mérkőzésen 30 gólt szerzett, és 46 gólpasszt adott.

- Tudtam, éreztem, hogy most ez volt az utolsó évem Amerikában, de ez nem azt jelenti, hogy később nem térek vissza - magyarázta hazatérését Kóger Dániel. - Úgy éreztem, hogy váltanom kell, és szerettem volna Európában játszani. Az elsőszámú csapat természetesen a Fehérvár volt, megígértem Gabi bának (Ocskay Gábor - a szerk.), hogy ha Európában folytatom, akkor mindenképpen leülünk tárgyalni. Ez megtörtént, és sikerült megállapodnunk.

- A honvágy is közrejátszhatott a döntésében, hiszen a sérülések ellenére nem játszhatott rosszul, mindezt bizonyítja, hogy legutóbbi együttese, az Elmira Jackals a következő idényre is lefoglalta a játékjogát?

- Talán a honvágy is benne van, de nem feltétlenül az. Egész egyszerűen azt éreztem, hogy kezdek belefásulni a sok stresszel járó életvitelbe. Sok utazás, sok változás, bizonytalanság jellemezte a tengerentúli életemet. Nem is beszélve arról, hogy igazán az AHL-ben, az NHL előszobájában szerettem volna játszani, nem az alsóbb ligákban. Sajnos, ez nem jött össze az utóbbi két évben. Ez csalódással töltött el, mert úgy éreztem, van még bennem annyi, hogy sikerüljön. Ezért nem adtam fel, hanem visszamentem egy következő, majd még egy szezonra. Hozzá kell tennem, hogy a korábbi NHL lock-out miatt sokkal nehezebb volt az AHL-be kerülni. Váltanom kellett, és most Európában szeretnék bizonyítani. Nem kizárt, ha jön még egy AHL-es lehetőség, szívesen visszamegyek, de alsóbb ligában nem feltétlen szeretnék már játszani.

- Összességében azért nem éli meg csalódásként a tengerentúli kalandot?

- Nem, nagyon pozitív benyomásokkal gazdagodtam, sokat tanultam, sokat láttam, sok embert ismertem meg. Szerettem volna megkapaszkodni, mert sokat dolgoztam azért hogy odakerüljek. Nem jártam sikerrel, de az elmúlt négy év emberileg, és sportolóként is erősebbé tett.

- Hogy érzi, sokat fejlődött?

- Igen. Részleteiben nem tudnám elmondani, hogy mi az, amiben jobb vagyok, mint korábban, de az biztos, hogy hasznomra vált a tengerentúli szereplés. Összesen 11 csapatban játszottam, rengeteget tanultam. Remélem, hogy ezt a fehérvári közönség is látni fogja, és sikerül bizonyítanom, hogy nem kirándulni mentem Amerikába.

- Milyen lesz, mire lehet képes az új csapat?

- Jól sikerültek az igazolások, és annak külön örülök, hogy egy újabb válogatott játékos, Bartalis Isti is hazajött. Ütőképes csapat áll össze, és előkelő helyezésben reménykedem.

- Hamarosan kezdődik a jeges felkészülés, várja már a szezont?

- Nagyon. Az egész nyarat végigedzettem, a szabadság alatt édesapámmal is tréningeztem, és már nagyon szívesen jégre mennék. Augusztus negyedikén végre kezdődik az edzőtábor, sokat várok magamtól és a csapattól is.

Alig több mint két hét, és megkezdi a felkészülés utolsó szakaszát a Fehérvár AV19. Azonban még korántsem biztos, hogy az edzések Marty Raymond vezetőedző utasításai szerint zajlanak majd, hiszen az utóbbi napokban kérdésessé vált, hogy egyáltalán a kanadai szakember marad Fehérváron, annak ellenére, hogy még egyéves szerződés köti a Volánhoz. A szezon végén a tréner kezdeményezte a szerződésének módosítását 1+1-ről szimpla 2 évesre, amelyet Ocskay Gábor szakosztály-igazgató nem fogadott el. Ugyanakkor valószínű, hogy az edzőnek más ajánlata is van, egyes hírek szerint az olasz bajnokcsapat kereste meg. A fehérvári szakosztály-igazgató megkeresésünkre csak annyit mondott, hogy hétfőn beszél Marty Raymond-dal, akkor dől el a kispad sorsa.