A természetben nincs derékszög!

Amikor 1974-ben a Mohosz átvette a tsz-től a tavat, felettesei megbízták Fekete Tamást, állítson már össze egy ütőképes halőr csapatot. Akkoriban a halőrség elé kimondatlanul, de inkább kimondva folyton odatették a csak szócskát, sőt, csodálnivaló dolog volt, hogy halőrnek egy értelmes, egészséges embert megy. Hogy a szakma presztízsét sikerült magasabbra tornászni, azt az is mutatja, hogy manapság érettségivel, nyelvvizsgával, hajóvezetői bizonyítvánnyal, jogosítvánnyal vághatnánk csak bele a halőrségbe, magyarán: a szakmában eddig tevékenykedők meglehetősen igényes munkakört tapostak ki utódjaiknak. Persze akkoriban minden más is más volt, a lakosság például 1974-ig még tényleg evett halat, Pákozdon, Sukorón például nem igen volt olyan lagzi, buli, amelyben ne halat fogyasztottak volna az emberek. Állt egy kis ház a Szúnyogszigeten, mázsával: oda mentek vásárolni az emberek Jani bácsitól, Pista bácsitól, olyan öregektől, akik még 100 esztendősen is kint voltak csónakjukban a tavon. Ötven családnak adott akkoriban megélhetést az ágazat.

S mi van manapság? Lebetonozott tó („ hogy a munkásosztály odaférjen hozzá") és ellentét a horgász- és a halásztársadalom között. Pedig mindkettő szenved, hiszen a horgászoknak hely a parton a sok létesítmény, kikötő, strand, munkaterület miatt gyakorlatilag nincs. Van helyette beton, tönkrement nádas, felesleges beavatkozások, a tóátalakításkor figyelmen kívül hagyott ívóhelyek védtelensége. Pedig a természetben nem létezik derékszög, mondja a helyi Matula.

Fekete Tamás választhatott: vagy a házában, egy tótérképpel fotózzuk, vagy a Velencei-tónál Rögtön utóbbira szavazott... Fotó: A szerző felvétele

– A horgásztársadalom viszont a halászokat nem viseli el. Pedig halgazdálkodás, halászat nélkül horgászat sincs ám! – emeli meg az ujját a gyerekeknek tartott előadások, tó körüli vezetések folytán manapság már simán lematulabácsizott Fekete Tamás. – Hiszen valakinek „elő is kell állítania azt a halat: felnevelni, odatelepíteni, dolgozni vele. Az újságokban egyre több fotó jelenik meg, mekkora harcsát, csukát fogott valamelyik „szerencsés". Ám a horgászok legtöbbje pontycentrikus és kérésük szerint lehetne is több pontyot telepíteni a tóba, de még a méretes pontyokat is megtámadják és megeszik azok a nagy méretű ragadozók, amelyekkel mára tele lett a Velencei-tó. A horgászok a maguk felszerelésével már nem tudnak érdemben tenni ellenük. Nagyon sok panaszt hallok, a régi öreg horgászok sorra viszik haza a csónakjukat. Azt mondják, be sem mennek a tóba, mert minek.

A halászati jog területi alapon ma a horgászoké, ám így gyakorlatilag megszűnt a halászat, a szükséges szerszámok, eszközök a horgászbódék mellé odavetve mentek tönkre. A 100 kilósra nőtt csúcsragadozók nem csak a kisebb halakat, de nyáron a fészkelő, költő vízimadarak kisebbjeit, fiókáit is elkapdossák. Nem volt átgondolt az amur, a busa, az angolna betelepítése sem, a legelső „lebonszájosította", kiszárította a nádasokat, az angolnát csapdák kihelyezésével folyamatosan sikerült kiszorítani.

– Talán tényleg teljesen tönkre kell tenni a tavat (ez úgy 2-3 éven belül bekövetkezik), hogy az érdemi szereplők végre leüljenek tárgyalni - állapítja meg Fekete Tamás. - Talán akkor egyértelmű lesz, hogy a halász szakmája nem abból áll, „húzzuk meg a hálót, majd fogunk valamit". Ennek a tónak hatalmas a termelőképessége, de jelenleg sportra van ítélve. A horgásztársadalomnak sem jó: elöregszik. A gyerekeket, a fiatalokat pedig sajnos nem érdekli a pecabotlógatás.

Hozzáteszi még a régi tapasztalatot: a felnőtt férfiak jellemző szabadidős tevékenységében is zömében azok maradnak meg évekig, akik megértik az egész szépségét, lélektanát. Hogy van, amikor bizony el kell bujdosni valamelyik vízpartra a család, gyerekek, munka, kötelességek, határidők elől, s csak lesni a mozdulatlan vizet. A mai rohanó életmód általánosan szembemegy mindezzel, ezért is van a vízi emberek között több öreg, mint ifjú. Feketééknél mégis másképp van, Tamás fia ugyanis halászmester lett Kajászón. És már neki is van segítsége az ottani tógazdaságban: a Velencei-tó Matulájának fiúunokája.