Szabadon bocsátják az öt év börtönre ítélt John Demjanjukot

A vizsgálati fogságban eltöltött két évre és előrehaladott életkorára való tekintettel  helyezik szabadlábra a 91 éves elítéltet a bírói tanács elnökének indoklása szerint. Hozzátette, hogy nem áll fenn a szökés veszélye, hontalan lévén Demjanjuk  nem hagyhatja el az országot személyazonossági okmányok híján.
Demjanjuk ügyvédei jelezték azt is, hogy  az  ítélet ellen fellebbezni fognak.
Az ukrajnai születésű Demjanjukot azzal vádolták, hogy 1943 márciusa és szeptembere között a sobibóri (Lengyelország) náci haláltábor őreként legkevesebb 27 900 zsidó fogoly megölésében segédkezett.

Öt év börtönre ítélték John Demjanjukot

Öt év börtönre ítélte a müncheni tartományi bíróság csütörtökön a náci háborús bűncselekményekkel vádolt John Demjanjukot. Azzal vádolták, hogy 1943 márciusa és szeptembere között a sobibóri (Lengyelország) náci haláltábor őreként legkevesebb 27 900 zsidó fogoly megölésében segédkezett. Az ügyészség fő bizonyítéka a perben az 1393. sorszámot viselő SS-szolgálati igazolvány volt, valamint egy hivatalos feljegyzés arról, hogy 1943 márciusában Sobibórba helyezték át. Demjanjuk hadifogoly szovjet katonából lett az SS-nek alárendelt egyik ukrán egység tagja, ellene nincsenek közvetlen, élő tanúk.
A 91 éves, ukrán származású férfi elítélésével minden valószínűség szerint az utolsó olyan nagyszabású per zárult le, amelynek vádlottja náci háborús bűnös volt. Ilyen jellegű bűncselekményekért Németországban első ízben ítéltek el nem német állampolgárságú vádlottat.
Demjanjuk mindvégig tagadta bűnösségét. Ennek ellenére az első helyen állt a Simon Wiesenthal Központ által legutóbb közzétett, a még életben lévő náci háborús bűnösök nevét tartalmazó listán.
Ügyvédje, Ulrich Bush mindvégig azt hangoztatta, hogy védence ártatlan, az ellene folyó per pedig jogszerűtlen. Azt állította, hogy védence valójában bűnbak, akinek a németek által elkövetett bűnökért kell vezekelnie. Az ügyvéd azzal érvelt, hogy Demjanjuk sobibóri jelenléte nem bizonyított, a bizonyítékként felhozott igazolvány, illetve feljegyzés az egykori szovjet KGB hamisítványa.  
Hans-Joachim Lutz ügyész szerint viszont Demjanjuk ellenkezés nélkül, önként vett részt a zsidók elgázosításában, amiért életfogytiglani börtönbüntetés járna.
A 2009 novemberében kezdődött perben a vádlott egyetlen alkalommal sem szólalt meg, a tárgyalásokat egy félig ággyá átalakított kerekesszékben, sötét napszemüvegben minden rezdülés nélkül hallgatta végig.
Az Ukrajnában született Ivan Demjanjuk 1942-ben a szovjet hadsereg katonájaként esett német fogságba, ahol a vádirat szerint a nácikkal való együttműködés mellett döntött. A háború után a John nevet felvéve 1951-ben az Egyesült Államokban telepedett le, múltja miatt azonban Washington számára egyre kényelmetlenebbé vált. Az Egyesült Államok kiadta őt Izraelnek, ahol előbb halálra ítélték, végül azonban bizonyítékok hiánya miatt felmentették. Ezután visszatérhetett az Egyesült Államokba. Később újabb vizsgálat derített fényt arra, hogy Demjanjuk valóban egy, az SS-nek alárendelt ukrán egység tagja volt, s őrként teljesített szolgálatot a sobibóri megsemmisítő táborban. A müncheni ügyészség 2009 márciusban adott ki elfogatóparancsot ellene, és az Egyesült Államok hosszú bírósági huzavona után májusban toloncolta ki őt.

Öt év börtönre ítélte a müncheni tartományi bíróság csütörtökön a náci háborús bűncselekményekkel vádolt John Demjanjukot. Azzal vádolták, hogy 1943 márciusa és szeptembere között a sobibóri (Lengyelország) náci haláltábor őreként legkevesebb 27 900 zsidó fogoly megölésében segédkezett. Az ügyészség fő bizonyítéka a perben az 1393. sorszámot viselő SS-szolgálati igazolvány volt, valamint egy hivatalos feljegyzés arról, hogy 1943 márciusában Sobibórba helyezték át. Demjanjuk hadifogoly szovjet katonából lett az SS-nek alárendelt egyik ukrán egység tagja, ellene nincsenek közvetlen, élő tanúk.
A 91 éves, ukrán származású férfi elítélésével minden valószínűség szerint az utolsó olyan nagyszabású per zárult le, amelynek vádlottja náci háborús bűnös volt. Ilyen jellegű bűncselekményekért Németországban első ízben ítéltek el nem német állampolgárságú vádlottat.
Demjanjuk mindvégig tagadta bűnösségét. Ennek ellenére az első helyen állt a Simon Wiesenthal Központ által legutóbb közzétett, a még életben lévő náci háborús bűnösök nevét tartalmazó listán.
Ügyvédje, Ulrich Bush mindvégig azt hangoztatta, hogy védence ártatlan, az ellene folyó per pedig jogszerűtlen. Azt állította, hogy védence valójában bűnbak, akinek a németek által elkövetett bűnökért kell vezekelnie. Az ügyvéd azzal érvelt, hogy Demjanjuk sobibóri jelenléte nem bizonyított, a bizonyítékként felhozott igazolvány, illetve feljegyzés az egykori szovjet KGB hamisítványa.  
Hans-Joachim Lutz ügyész szerint viszont Demjanjuk ellenkezés nélkül, önként vett részt a zsidók elgázosításában, amiért életfogytiglani börtönbüntetés járna.
A 2009 novemberében kezdődött perben a vádlott egyetlen alkalommal sem szólalt meg, a tárgyalásokat egy félig ággyá átalakított kerekesszékben, sötét napszemüvegben minden rezdülés nélkül hallgatta végig.
Az Ukrajnában született Ivan Demjanjuk 1942-ben a szovjet hadsereg katonájaként esett német fogságba, ahol a vádirat szerint a nácikkal való együttműködés mellett döntött. A háború után a John nevet felvéve 1951-ben az Egyesült Államokban telepedett le, múltja miatt azonban Washington számára egyre kényelmetlenebbé vált. Az Egyesült Államok kiadta őt Izraelnek, ahol előbb halálra ítélték, végül azonban bizonyítékok hiánya miatt felmentették. Ezután visszatérhetett az Egyesült Államokba. Később újabb vizsgálat derített fényt arra, hogy Demjanjuk valóban egy, az SS-nek alárendelt ukrán egység tagja volt, s őrként teljesített szolgálatot a sobibóri megsemmisítő táborban. A müncheni ügyészség 2009 márciusban adott ki elfogatóparancsot ellene, és az Egyesült Államok hosszú bírósági huzavona után májusban toloncolta ki őt.