Letartóztatták az utolsó hágai szökevényt

A B92 független belgrádi tv-adó szerint Hadzicot a szerb hatóságok fogták el, de arról nem érkezett hír, hogy hol. Boris Tadic szerb elnök rendkívüli sajtótájékoztatót tart délelőtt 11 órakor Belgrádban.

Az 52 éves Hadzic a horvátországi szerb bábállam, az 1991 és 1995 között fennálló, nemzetközileg el nem ismert Krajinai Szerb Köztársaság "elnöke" volt. 2004-ben emeltek ellene vádat Hágában háborús és emberiesség elleni bűntettek miatt, azóta szökésben volt. 2004 nyaráig háborítatlanul élt Újvidéken (Novi Sad).

Elfogásával elhárult egy jelentős akadály az elől, hogy Szerbia célkitűzését teljesítve még idén az Európai Unió hivatalos jelölt országává váljon. Ugyancsak jelentős akadályt hárított el Belgrád azzal, hogy május végén kézre kerítette az első számú hágai vádlottat, Ratko Mladic egykori boszniai szerb tábornokot.

A hágai törvényszék szerint Hadzic felelős a szerbek által 1991 és 1993 között Kelet-Horvátországban horvát és magyar civilek ellen elkövetett súlyos bűntettekért, több száz ember - köztük nők, idős emberek és hadifoglyok - megöléséért és további több ezer elűzéséért. A hágai vádirat külön megemlíti Hadzic felelősségét az 1991-es vukovári mészárlás és más kegyetlenkedések ügyében.

Szerb szabadcsapatok, köztük az azóta erőszakos halált halt Zeljko Raznatovic, alias Arkan osztaga a Duna jobb partján, a mai szerb-horvát államhatár horvát oldalán kegyetlenkedtek; aknamezőre küldtek civileket, kifosztottak házakat, felégettek több katolikus templomot.

A hágai törvényszék Hadzic terhére rója továbbá, hogy a Kelet-Horvátországból elhurcolt horvát hadifoglyokkal és nem szerb civilekkel kegyetlenkedtek a Vajdaságban felállított fogolytáborokban. Ezekben a táborokban - többek között Nagybecskerek (Zrenjanin) és Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica) mellett - embertelen körülmények uralkodtak, a foglyokat rendszeresen kínozták és verték. Horvát adatok szerint összesen nagyjából 8 ezer horvát hadifogoly és civil járt meg szerbiai fogolytáborokat a horvát-szerb háború idején, közülük 300-an sohasem tértek vissza.