Braille-írású szakácskönyvet adtak ki Lengyelországban

Az Ízek az ujjak hegyén című szakácskönyv gyakorlati leírásokkal igazítja el az olvasókat, hogyan kerüljék el a sérüléseket a konyhában. Az ételreceptek Piotr Adamczewski gasztronómiai kritikus tollából származnak.

"Az ételeket úgy alkotjuk, mintha az ízek egyes rétegeit helyeznénk egymásra. Ezt a szakácskönyvet azért adtam ki, mert a vakok gyakran nem is tudják, hogy mennyire egyszerű az egész számukra" - mondta Kalbarczyk a Polityka című hetilap legújabb számának adott interjújában. Szerinte a vakoknak nem kifinomultabbak az érzékszervei, mint másoknak, "csak jobban odafigyelnek rájuk". Hangsúlyozta, hogy a legtöbb információt a látásnak köszönheti az ember, ezért hiányában "minden unalmasabb számára, és többet szagol, tapint és ízlel".

A szerző felvázolta a vakok konyhavilágát, kiemelve, hogy gyakran olyan problémákkal szembesülnek, amelyekre a látó emberek ügyet sem vetnének. "De ha valaki odafigyel a sistergésre és a fortyogásra, sok mindent képes felismerni" - magyarázta, hozzátéve: általában az illatok jelzik, hogy mikor kész az étel, de a rántott húst például tapintással ellenőrzi, mielőtt kivenné a serpenyőből.

Arra is kitért, hogy hagymaaprítás nem megterhelő a vakok számára, hiszen becsukhatják a szemüket, sőt el is fordulhatnak.

A könyv útikalauz részeiben elsősorban az adott helységek hangulatát ragadja meg. "Mi a főtérre megyünk, hogy meghalljuk a város hangját. Mert minden városnak saját hangja van" - fedte fel.

Az illatoknak a helyszínek felfedezésében is meghatározó szerepük van. "Az éttermek, antikváriumok, cipőboltok egyedi illatokat árasztanak, amelyek elárulják, hogy merre járunk" - ecsetelte a lapban.

Kalbarczyk informatikus, az Esélyt a vakoknak alapítvány vezetője, és az első lengyel nyelvű beszédszintetizátor társalkotója. Társadalmi munkájáért a Polonia Restituta tiszti keresztjével tüntették ki. Több útikönyvet is írt vakok és gyengén látók számára.

Bata Alexandra, az MTI tudósítója jelenti