Lemondott Schmitt Pál - Lemondásra kényszerült államfők

Charles de Gaulle francia elnök azután mondott le 1969-ben, hogy az 1968 májusi diáklázadásokat követően reformterveit népszavazáson nem fogadták el. Emlékezetes Richard Nixon amerikai elnök esete is, aki második elnöki periódusát már nem tölthette ki: 1974-ben az ún. "Watergate-ügy", a hírhedt lehallgatási botrány miatt kellett távoznia posztjáról, és csak utódja, Gerald Ford elnöki kegyelme révén kerülhette el a büntetőjogi felelősségre vonást.

2003. augusztus 11. - Átadta a hatalmat Charles Taylor libériai elnök, hogy lehetővé tegye a polgárháború sújtotta országban a béke helyreállítását. Taylor Nigériába távozott, majd 2007-ben háborús bűncselekményekért és emberiesség elleni bűnökért a hágai különleges bíróság elé állították.

2003. október 18. - Lemondott tisztségéről Gonzalo Sánchez de Lozada Bustamente bolíviai elnök, miután a szabadpiaci gazdaságpolitikájával elégedetlen tüntetők és a rendőrség több hete tartó összecsapásaiban több tucatnyi ember vesztette életét.

2003. november 23. - Bejelentette lemondását Eduard Sevardnadze grúz elnök, miután ellenzéki tüntetők a parlamentbe behatolva szétkergették az újonnan választott törvényhozás alakuló ülését.

2004. április 6. - Litvániában az alkotmányos vádeljárás keretében megtartott szavazáson feltételezett maffiakapcsolatai miatt a képviselők kétharmada elmozdította tisztségéből Rolandas Paksas államfőt.

2004. október 7. - Megromlott egészségére hivatkozva lemondott trónjáról Norodom Szihanuk kambodzsai király, aki a bejelentés idején is Pekingben tartózkodott gyógykezelésen.

2005. február 25. - Három héttel beiktatása után a nem szűnő tiltakozások hatására lemondott Faure Gnassingbe togói elnök, akit gyakorlatilag a hadsereg ültetett apja, egyben az előző államfő, Gnassingbe Eyadema halála után az elnöki székbe.

2005. március 24. - Elhagyta Kirgizisztánt Aszkar Akajev elnök, miután a fővárosban, Biskekben a választási csalások ellen tiltakozó, lemondását követelő tüntetők rohamozták meg a kormány épületeit. Akajev április 4-én Moszkvában írta alá lemondását.

2005. június 6. - A Bolíviát sújtó politikai és gazdasági válság miatt lemondott Carlos Diego Mesa Gisbert bolíviai elnök. Az országban akkor már hetek óta tömegmegmozdulásokon követelték az energiaágazat államosítását.

2006. június 24. - A fiatalítás jegyében Hanoiban lemondott a vietnámi állam három legmagasabb rangú vezetője, Phan Van Khai miniszterelnök, Tran Duc Luong államfő és Nguyen Van An, a nemzetgyűlés elnöke.

2007. június 29. - Hivatalosan is benyújtotta lemondását Móse Kacav izraeli elnök, aki ellen nemi erőszak gyanúja miatt indult eljárás.

2007. november 25. - Grúziában lemondott posztjáról Miheil Szaakasvili államfő, hogy 2008. január 5-én részt vehessen az előre hozott elnökválasztáson.

2008. február 18. - Kubában a súlyos beteg Fidel Castro párt- és állami vezető végérvényesen lemondott az államtanács elnöki (államfői) tisztségéről és a főparancsnoki posztról.

2008. augusztus 17. - Lemondott Pervez Musarraf pakisztáni elnök, hogy elkerülje az alkotmányos felelősségre vonási eljárást, amelyben a hadsereg 2001-ben puccsal hatalomra jutott egykori főparancsnokát az alkotmány megsértésével és hivatali kötelességmulasztással vádolták.

2008. szeptember 21. - Lemondott tisztségéről Thabo Mbeki dél-afrikai államfő, akit előző nap pártja, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) szólított fel erre a lépésre. Mbekit azzal vádolták, hogy pártbeli riválisát politikai cselszövéssel akarta megakadályozni az elnökjelöltségben.

2008. december 29. - Szomáliában a 2004-ben ideiglenesen államfőnek választott Abdullahi Yusuf a súlyos polgárháborús helyzet miatt benyújtotta lemondását.

2009. március 17. - Madagaszkáron lemondott tisztségéről Marc Ravalomanana elnök, aki 2002-es hivatalba lépése óta folytatott hatalmi harcot ellenzékével, s végül a hadsereg támogatását is elvesztette. Az elhúzódó politikai válságot kísérő tüntetésekben, zavargásokban 140 ember vesztette életét.

2010. április 15. - Miután Kirgizisztánban véres összecsapások után az ellenzék átvette a hatalmat, az ország déli részére menekült Kurmanbek Bakijev elnök aláírta lemondólevelét és Kazahsztánba távozott.

2010. május 31. - A modern német történelemben példátlan módon azonnali hatállyal lemondott Horst Köhler államfő, akit bírálatok értek egy Afganisztánnal kapcsolatos nyilatkozata miatt.

2010. szeptember 27. - Lemondott Fatmir Sejdiu koszovói elnök, miután az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy egyszerre nem tölthet be államfői és pártelnöki tisztséget.

2011. január 14. - A több hete tartó tüntetések hatására lemondott a 23 éve hivatalban lévő Zin el-Abidin Ben Ali tunéziai elnök - ő volt az első olyan arab vezető, aki az "utca" nyomására lépett vissza a hatalomból.

2011. február 11. - 18 napon át tartó, egyre nagyobb tömegeket utcára vivő tüntetéssorozat után lemondott Hoszni Mubarak egyiptomi elnök.

2011. május 22. - Ali Abdalláh Száleh jemeni elnök pártjának és kormányának vezetői Szanaában aláírták az Öböl menti Együttműködési Tanács (GCC) által kidolgozott megállapodást az államfő harminc napon belüli lemondásáról.

2012. február 17. - Lemondott Christian Wulff német államfő, miután a hannoveri ügyészség indítványozta a törvényhozásnál mentelmi joga felfüggesztését. Wulff vitatott lakásvásárlási hitele és üzletember barátaitól elfogadott szívességek miatt került támadások kereszttüzébe.