Grecsó meg a mieink

A Pátria Kávéházban viszont csak néhányan ültünk (lapultunk, pirultunk a szervezetlenség miatt) az asztal körül, amelynek vendége a Bécsben, emigrációban élt közíró, Haas György volt. Most jelent meg hetedik kötete A nemzet reménysége volt címmel, amely Nagy Ferenc miniszterelnök életéről szól. A Kisgazdák a közéletben sorozat első darabja. A férfias, nemes, okos, önzetlen, hivalkodásmentes férfiú (is) kihullott a köztudatból, éppen ezért írt róla könyvet, mert tapasztalja a magyarság történelmi, politikai ismereteinek nagy hiányait, fehér foltjait. Élete teljes magyar élet, s még halála is magyar halál: a magyar tragédiák egyike, a fájdalmas sorsú népnek az életében - jegyezte meg a szerző, aki most kíván végleg hazajönni, és a balsorsos néppel újra együttélni. Bobory Zoltán meghívta az ünnepi könyvhét megnyitójára, ahol Arató Antal mutatta be a népes közönségnek. Néhányan a határon túli irodalmi találkozóról ismerték. Az esten Ugrits Tamás irodaigazgató és Cser-Palkovics András országgyűlési képviselő köszöntötte a 80. könyvünnepet, az írókat, a költőket, akik még mindig képesek, elvarázsolni, meglepni, szellemi izgalomba hozni az olvasni nem rest, de a borsos árak miatt egyre kevesebb- könyves embereket.

Az est szerzői voltak: Zsohár Melinda, Saitos József, Bakonyi István, Hock Tamás, Gáspár László, Gál Csaba Sándor, László Zsolt és Bobory Zoltán, aki nem csak házigazdaként, új kötete okán is szót kapott. A Vörösmarty Társaság adta ki, Sobor Antal illusztrálta, az Alto Nyomda öltöztette, adott kellemes küllemet a Vonókéssel eleven fát című kötetének is. A legtöbb helyi szerző a Vörösmarty Társaság mellett a Szekfű-Lánczos Alapítványnak is köszönhette méltó megjelenését, köztük László Zsolt, akinek míves kötetét Román Károly szerkesztette és Balajthy Ferenc illusztrálta. A Vidéki pegazus ezúttal nem a görög mitológia múzsáinak szárnyas paripájára utal, hanem a vidéken élő költőre, aki egyetért a szerkesztővel, Magyarország még mindig városállam, és úgy hívják: Budapest. Élnek tehetséges lírikusok, prózaírók és mindenféle művészlelkek szép számmal szerte e hazában, de ők csak vidékiek. Nekünk viszont éppen ettől a másságtól , a helyi értéktől fontosak, hitelesek, ezért kerülnek a szívünk csücskeibe. (Nem tudom hány zuga van a szívnek, de az enyémben többen csücsülnek.) Mivel köztünk élnek, a hitelüket is könnyebben elveszthetik (ha például kilóg a versláb alól a lóláb). A tündérek álmát nem szabad megzavarni... - olvasta fel egyik sejtelmes versét a mi fenegyerekünk. Román tanár úr szerint: nemcsak az álmokat nem szabad megzavarni, a tereket sem fölzaklatni, a hazát elhagyni, a csöndet mocskos szavakkal, durva zajokkal keverni, nem szabad a poliszból olcsó vurstlit csinálni, amit mostanában a kenyeret és cirkuszt újabb korszakában gyakran megteszünk... A könyvheti megnyitón mintha mindegyik szerző ehhez tartotta volna magát, belesimult az estbe. Még Gáspár László 30 éves verstermésének válogatásából adott ízelítő is jótékony kaszabolás, termékeny zaklatás volt.

Míg a Szent István Művelődési Házban az ünnepi megnyitó zajlott, a Széna téri könyvtárban a népszerű fiatal író, az egyik női magazin szerkesztője, Grecsó Krisztián vendégeskedett, aki készülő kötetéről is beszélt.