Strázsák, őrzők, vigyázzatok!

Emlékeiben magyarországérzéssel , déli és litániára hívó harangszóval, a csillagok kozmikus csendjével, gördülékeny, tömör, drámai feszültségekkel telített verseivel, Üvegsáncok című friss kötetével érkezett Kanadából az irodalmi találkozóra Simánd Ágnes, aki 1954-ben született Budapesten. Költő, teológus, ikonográfus, húszévesen képzőművész akart lenni, de hegedűművész is lehetett volna. Toróntóban él 1987-től. Korábban rádiózott, most regényt ír és a Magyar Élet munkatársa. Milyen kicsi a világ! A független polgári lap vezetője Somorjai Ágnes fehérvári, a nemrégiben meghalt zenetanár és karnagy lánya. Férjével, apja nevelt fiával,  Bessenyei Lászlóval készítették a független polgári lapot. Férje halála után fiával viszi tovább a lapot. Ágnes egyik felolvasott versében vallja: olyan mély bennem a csend, hogy / ha köve hullana a szónak azt is / elnyelné rezzenéstelen, ebben / a sivatagban mégis sirokkó készül / vagy lávaömlés feszül...

Gál Sándor a jubiláló Csemadok 60 évéről beszélt. Aktivistája, vezetője volt a mozgalomnak, ma pedig örökös tiszteletbeli elnöke. A szlovákiai magyarság legszervezetebb egyesülésének vázlatos történelmét ezzel a mondattal zárta: Abban biztos vagyok, hogy ennek a közösségi vállalásnak az eredménye az a nemzetiségi immunrendszer, amely megvédte a szlovákiai magyarságot a teljes asszimilálódástól.

Andrásfalvy Bertalan előadására megtelt a Szent István Művelődési Ház István Terme. Mondandóját ezzel kezdte: Mire megvénül az ember, rájön, mi a feladata. Nemzetstratégia a néphagyomány alapján című előadásában a többi között azt hangsúlyozta, hogy ne a pártoktól várjuk sorsunk jobbra fordulását, mi magunk is tegyünk érte, hiszen a történelmet a nép (is) írja, formálja. Az alkotás, a szeretetből folyó teremtés, a valahova tartozás létszükséglet, amit ki kell elégíteni, mert hiányától beteg lesz a test és a lélek. Talán nem véletlen, hogy mi vagyunk a térség legbetegebb nemzete. A család, a gyermekek, a hagyományok megtartó, reményt tápláló erők, ha elbizonytalanodunk, ezekben megkapaszkodhatunk... A rendezvényt záró napon  Bata János a délvidéki magyarság közéleti folyóiratáról, az Aracsról beszélt. Most, hogy az ember élete még mindig semmit sem ér, vajon mit mondhatnak az írók, tehetnénk fel a kérdést. Ő és barátai, mindenesetre nem fogták be pörös szájukat, a versszakok végén visszatérő Európa, te céda. Európa, te kurva mondatokat is Bata írta Hangok helyett című versében. Az óbecsei Tari István a magyarkanizsai írótábor szerepéről, jelentőségéről osztotta meg gondolatait pálya- és sortársaival meg az érdeklődő közönséggel. Az írótábor vendégeinek műveiből antológia is készült 2008-ban.

Zsille Gábor Elhajózni messzire, sötétben címmel a lengyel líra őrtüzeiről, szigeteiről, Arató Antal pedig Supka Géza határon túli magyar irodalmi lapkivágat-gyűjteményéről mesélt.

Andrásfalvy Bertalan előadására megtelt a Szent István Művelődési Ház István Terme. Mondandóját ezzel kezdte: Mire megvénül az ember, rájön, mi a feladata. Nemzetstratégia a néphagyomány alapján című előadásában a többi között azt hangsúlyozta, hogy ne a pártoktól várjuk sorsunk jobbra fordulását, mi magunk is tegyünk érte, hiszen a történelmet a nép (is) írja, formálja. Az alkotás, a szeretetből folyó teremtés, a valahova tartozás létszükséglet, amit ki kell elégíteni, mert hiányától beteg lesz a test és a lélek. Talán nem véletlen, hogy mi vagyunk a térség legbetegebb nemzete. A család, a gyermekek, a hagyományok megtartó, reményt tápláló erők, ha elbizonytalanodunk, ezekben megkapaszkodhatunk... A rendezvényt záró napon  Bata János a délvidéki magyarság közéleti folyóiratáról, az Aracsról beszélt. Most, hogy az ember élete még mindig semmit sem ér, vajon mit mondhatnak az írók, tehetnénk fel a kérdést. Ő és barátai, mindenesetre nem fogták be pörös szájukat, a versszakok végén visszatérő Európa, te céda. Európa, te kurva mondatokat is Bata írta Hangok helyett című versében. Az óbecsei Tari István a magyarkanizsai írótábor szerepéről, jelentőségéről osztotta meg gondolatait pálya- és sortársaival meg az érdeklődő közönséggel. Az írótábor vendégeinek műveiből antológia is készült 2008-ban.

Zsille Gábor Elhajózni messzire, sötétben címmel a lengyel líra őrtüzeiről, szigeteiről, Arató Antal pedig Supka Géza határon túli magyar irodalmi lapkivágat-gyűjteményéről mesélt.

Andrásfalvy Bertalan előadására megtelt a Szent István Művelődési Ház István Terme. Mondandóját ezzel kezdte: Mire megvénül az ember, rájön, mi a feladata. Nemzetstratégia a néphagyomány alapján című előadásában a többi között azt hangsúlyozta, hogy ne a pártoktól várjuk sorsunk jobbra fordulását, mi magunk is tegyünk érte, hiszen a történelmet a nép (is) írja, formálja. Az alkotás, a szeretetből folyó teremtés, a valahova tartozás létszükséglet, amit ki kell elégíteni, mert hiányától beteg lesz a test és a lélek. Talán nem véletlen, hogy mi vagyunk a térség legbetegebb nemzete. A család, a gyermekek, a hagyományok megtartó, reményt tápláló erők, ha elbizonytalanodunk, ezekben megkapaszkodhatunk... A rendezvényt záró napon  Bata János a délvidéki magyarság közéleti folyóiratáról, az Aracsról beszélt. Most, hogy az ember élete még mindig semmit sem ér, vajon mit mondhatnak az írók, tehetnénk fel a kérdést. Ő és barátai, mindenesetre nem fogták be pörös szájukat, a versszakok végén visszatérő Európa, te céda. Európa, te kurva mondatokat is Bata írta Hangok helyett című versében. Az óbecsei Tari István a magyarkanizsai írótábor szerepéről, jelentőségéről osztotta meg gondolatait pálya- és sortársaival meg az érdeklődő közönséggel. Az írótábor vendégeinek műveiből antológia is készült 2008-ban.

Zsille Gábor Elhajózni messzire, sötétben címmel a lengyel líra őrtüzeiről, szigeteiről, Arató Antal pedig Supka Géza határon túli magyar irodalmi lapkivágat-gyűjteményéről mesélt.

Zsille Gábor Elhajózni messzire, sötétben címmel a lengyel líra őrtüzeiről, szigeteiről, Arató Antal pedig Supka Géza határon túli magyar irodalmi lapkivágat-gyűjteményéről mesélt.

Zsille Gábor Elhajózni messzire, sötétben címmel a lengyel líra őrtüzeiről, szigeteiről, Arató Antal pedig Supka Géza határon túli magyar irodalmi lapkivágat-gyűjteményéről mesélt.