Kölyök a farkasok közt

- Úgy tudom, Marton László, a Vígszínház akkori igazgatója biztatására kezdődött el a munka. Nem lehetett könnyű a regényből - egy hatalmas irodalmi műből - színpadi játékra alkalmas történetet kihozni.

- Megkerestem Békés Pál író barátomat, aki azonnal lelkesedett a feladatért, és Radnóti Zsuzsa dramaturg segítségével - a lényeget, az alapvető erkölcsi pilléreket megtartva - elkészítette a forgatókönyvet. Megszületett egy sokkal kisebb könyv, közben már felkértem Dés Lászlót, hogy zenét szerezzen hozzá, tőle származott az ötlet, hogy dalszövegírónak az éppen útkeresésben lévő Geszti Pétert kérjük meg. Társult a csapathoz még a zseniális koreográfus, a szegedi kortárs balett alapítója, Imre Zoltán. Az előkészületek 1993-ban kezdődtek, 1995-ben kezdtük próbálni a produkciót a bemutatót pedig 1996. január 20-án tartottuk.

- Akkor a Dzsungel könyve musicalváltozatban kirobbanó sikert hozott. Mi tartja azóta is életben, évente 60-65 előadással?

- Ennek én nagyon örülök, ugyanakkor mérhetetlenül el is szomorít. A Dzsungel könyve 1996-hoz képest ma még aktuálisabb, a probléma még jobban köztünk él, mint akkor. Miről szól a történet? Van egy kis ember, aki senkinek sem kell. Aki kitagadottja a dzsungelnek, nem fogadja be az emberek világa. Azért, mert ő más. Idegen. A reményem az, hogy a kíváncsiság újabb és újabb generációkat hoz el a színházba. Az elmúlt tizenhárom év alatt az előadást több mint ötszázezer ember látta. Azt gondolom, hogy a farkasok közt nevelkedett Maugli, az emberek ketrecéből szabadult Bagira, a törvényt bölcsen oktató Balu, a titokzatos Ká, a bosszúra és embervérre szomjas Sír Kán története talán jobbá teszi, de legalábbis elgondolkodtatja a nézőket. A humanitás létformái nagyon finoman jelenítődnek meg, hiszen szó van születésről és halálról, befogadásról és kitaszításról, csapatról és magányról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról, hűségről, szeretetről, mesterről, szülőről, felnőtté válásról, kapzsiságról, vagyis mindarról, ami egy kölyökkel megeshet, akár farkasok, akár emberek között nevelkedik. Mivel általában a gyerekek kérik, hogy elhozzák őket, itt talán a szülők, nagyszülők is magukba néznek.

- Úgy tudom, Marton László, a Vígszínház akkori igazgatója biztatására kezdődött el a munka. Nem lehetett könnyű a regényből - egy hatalmas irodalmi műből - színpadi játékra alkalmas történetet kihozni.

- Megkerestem Békés Pál író barátomat, aki azonnal lelkesedett a feladatért, és Radnóti Zsuzsa dramaturg segítségével - a lényeget, az alapvető erkölcsi pilléreket megtartva - elkészítette a forgatókönyvet. Megszületett egy sokkal kisebb könyv, közben már felkértem Dés Lászlót, hogy zenét szerezzen hozzá, tőle származott az ötlet, hogy dalszövegírónak az éppen útkeresésben lévő Geszti Pétert kérjük meg. Társult a csapathoz még a zseniális koreográfus, a szegedi kortárs balett alapítója, Imre Zoltán. Az előkészületek 1993-ban kezdődtek, 1995-ben kezdtük próbálni a produkciót a bemutatót pedig 1996. január 20-án tartottuk.

- Akkor a Dzsungel könyve musicalváltozatban kirobbanó sikert hozott. Mi tartja azóta is életben, évente 60-65 előadással?

- Ennek én nagyon örülök, ugyanakkor mérhetetlenül el is szomorít. A Dzsungel könyve 1996-hoz képest ma még aktuálisabb, a probléma még jobban köztünk él, mint akkor. Miről szól a történet? Van egy kis ember, aki senkinek sem kell. Aki kitagadottja a dzsungelnek, nem fogadja be az emberek világa. Azért, mert ő más. Idegen. A reményem az, hogy a kíváncsiság újabb és újabb generációkat hoz el a színházba. Az elmúlt tizenhárom év alatt az előadást több mint ötszázezer ember látta. Azt gondolom, hogy a farkasok közt nevelkedett Maugli, az emberek ketrecéből szabadult Bagira, a törvényt bölcsen oktató Balu, a titokzatos Ká, a bosszúra és embervérre szomjas Sír Kán története talán jobbá teszi, de legalábbis elgondolkodtatja a nézőket. A humanitás létformái nagyon finoman jelenítődnek meg, hiszen szó van születésről és halálról, befogadásról és kitaszításról, csapatról és magányról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról, hűségről, szeretetről, mesterről, szülőről, felnőtté válásról, kapzsiságról, vagyis mindarról, ami egy kölyökkel megeshet, akár farkasok, akár emberek között nevelkedik. Mivel általában a gyerekek kérik, hogy elhozzák őket, itt talán a szülők, nagyszülők is magukba néznek.

- Megkerestem Békés Pál író barátomat, aki azonnal lelkesedett a feladatért, és Radnóti Zsuzsa dramaturg segítségével - a lényeget, az alapvető erkölcsi pilléreket megtartva - elkészítette a forgatókönyvet. Megszületett egy sokkal kisebb könyv, közben már felkértem Dés Lászlót, hogy zenét szerezzen hozzá, tőle származott az ötlet, hogy dalszövegírónak az éppen útkeresésben lévő Geszti Pétert kérjük meg. Társult a csapathoz még a zseniális koreográfus, a szegedi kortárs balett alapítója, Imre Zoltán. Az előkészületek 1993-ban kezdődtek, 1995-ben kezdtük próbálni a produkciót a bemutatót pedig 1996. január 20-án tartottuk.

- Akkor a Dzsungel könyve musicalváltozatban kirobbanó sikert hozott. Mi tartja azóta is életben, évente 60-65 előadással?

- Ennek én nagyon örülök, ugyanakkor mérhetetlenül el is szomorít. A Dzsungel könyve 1996-hoz képest ma még aktuálisabb, a probléma még jobban köztünk él, mint akkor. Miről szól a történet? Van egy kis ember, aki senkinek sem kell. Aki kitagadottja a dzsungelnek, nem fogadja be az emberek világa. Azért, mert ő más. Idegen. A reményem az, hogy a kíváncsiság újabb és újabb generációkat hoz el a színházba. Az elmúlt tizenhárom év alatt az előadást több mint ötszázezer ember látta. Azt gondolom, hogy a farkasok közt nevelkedett Maugli, az emberek ketrecéből szabadult Bagira, a törvényt bölcsen oktató Balu, a titokzatos Ká, a bosszúra és embervérre szomjas Sír Kán története talán jobbá teszi, de legalábbis elgondolkodtatja a nézőket. A humanitás létformái nagyon finoman jelenítődnek meg, hiszen szó van születésről és halálról, befogadásról és kitaszításról, csapatról és magányról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról, hűségről, szeretetről, mesterről, szülőről, felnőtté válásról, kapzsiságról, vagyis mindarról, ami egy kölyökkel megeshet, akár farkasok, akár emberek között nevelkedik. Mivel általában a gyerekek kérik, hogy elhozzák őket, itt talán a szülők, nagyszülők is magukba néznek.

- Megkerestem Békés Pál író barátomat, aki azonnal lelkesedett a feladatért, és Radnóti Zsuzsa dramaturg segítségével - a lényeget, az alapvető erkölcsi pilléreket megtartva - elkészítette a forgatókönyvet. Megszületett egy sokkal kisebb könyv, közben már felkértem Dés Lászlót, hogy zenét szerezzen hozzá, tőle származott az ötlet, hogy dalszövegírónak az éppen útkeresésben lévő Geszti Pétert kérjük meg. Társult a csapathoz még a zseniális koreográfus, a szegedi kortárs balett alapítója, Imre Zoltán. Az előkészületek 1993-ban kezdődtek, 1995-ben kezdtük próbálni a produkciót a bemutatót pedig 1996. január 20-án tartottuk.

- Akkor a Dzsungel könyve musicalváltozatban kirobbanó sikert hozott. Mi tartja azóta is életben, évente 60-65 előadással?

- Ennek én nagyon örülök, ugyanakkor mérhetetlenül el is szomorít. A Dzsungel könyve 1996-hoz képest ma még aktuálisabb, a probléma még jobban köztünk él, mint akkor. Miről szól a történet? Van egy kis ember, aki senkinek sem kell. Aki kitagadottja a dzsungelnek, nem fogadja be az emberek világa. Azért, mert ő más. Idegen. A reményem az, hogy a kíváncsiság újabb és újabb generációkat hoz el a színházba. Az elmúlt tizenhárom év alatt az előadást több mint ötszázezer ember látta. Azt gondolom, hogy a farkasok közt nevelkedett Maugli, az emberek ketrecéből szabadult Bagira, a törvényt bölcsen oktató Balu, a titokzatos Ká, a bosszúra és embervérre szomjas Sír Kán története talán jobbá teszi, de legalábbis elgondolkodtatja a nézőket. A humanitás létformái nagyon finoman jelenítődnek meg, hiszen szó van születésről és halálról, befogadásról és kitaszításról, csapatról és magányról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról, hűségről, szeretetről, mesterről, szülőről, felnőtté válásról, kapzsiságról, vagyis mindarról, ami egy kölyökkel megeshet, akár farkasok, akár emberek között nevelkedik. Mivel általában a gyerekek kérik, hogy elhozzák őket, itt talán a szülők, nagyszülők is magukba néznek.

- Akkor a Dzsungel könyve musicalváltozatban kirobbanó sikert hozott. Mi tartja azóta is életben, évente 60-65 előadással?

- Ennek én nagyon örülök, ugyanakkor mérhetetlenül el is szomorít. A Dzsungel könyve 1996-hoz képest ma még aktuálisabb, a probléma még jobban köztünk él, mint akkor. Miről szól a történet? Van egy kis ember, aki senkinek sem kell. Aki kitagadottja a dzsungelnek, nem fogadja be az emberek világa. Azért, mert ő más. Idegen. A reményem az, hogy a kíváncsiság újabb és újabb generációkat hoz el a színházba. Az elmúlt tizenhárom év alatt az előadást több mint ötszázezer ember látta. Azt gondolom, hogy a farkasok közt nevelkedett Maugli, az emberek ketrecéből szabadult Bagira, a törvényt bölcsen oktató Balu, a titokzatos Ká, a bosszúra és embervérre szomjas Sír Kán története talán jobbá teszi, de legalábbis elgondolkodtatja a nézőket. A humanitás létformái nagyon finoman jelenítődnek meg, hiszen szó van születésről és halálról, befogadásról és kitaszításról, csapatról és magányról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról, hűségről, szeretetről, mesterről, szülőről, felnőtté válásról, kapzsiságról, vagyis mindarról, ami egy kölyökkel megeshet, akár farkasok, akár emberek között nevelkedik. Mivel általában a gyerekek kérik, hogy elhozzák őket, itt talán a szülők, nagyszülők is magukba néznek.

- Akkor a Dzsungel könyve musicalváltozatban kirobbanó sikert hozott. Mi tartja azóta is életben, évente 60-65 előadással?

- Ennek én nagyon örülök, ugyanakkor mérhetetlenül el is szomorít. A Dzsungel könyve 1996-hoz képest ma még aktuálisabb, a probléma még jobban köztünk él, mint akkor. Miről szól a történet? Van egy kis ember, aki senkinek sem kell. Aki kitagadottja a dzsungelnek, nem fogadja be az emberek világa. Azért, mert ő más. Idegen. A reményem az, hogy a kíváncsiság újabb és újabb generációkat hoz el a színházba. Az elmúlt tizenhárom év alatt az előadást több mint ötszázezer ember látta. Azt gondolom, hogy a farkasok közt nevelkedett Maugli, az emberek ketrecéből szabadult Bagira, a törvényt bölcsen oktató Balu, a titokzatos Ká, a bosszúra és embervérre szomjas Sír Kán története talán jobbá teszi, de legalábbis elgondolkodtatja a nézőket. A humanitás létformái nagyon finoman jelenítődnek meg, hiszen szó van születésről és halálról, befogadásról és kitaszításról, csapatról és magányról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról, hűségről, szeretetről, mesterről, szülőről, felnőtté válásról, kapzsiságról, vagyis mindarról, ami egy kölyökkel megeshet, akár farkasok, akár emberek között nevelkedik. Mivel általában a gyerekek kérik, hogy elhozzák őket, itt talán a szülők, nagyszülők is magukba néznek.

- Ennek én nagyon örülök, ugyanakkor mérhetetlenül el is szomorít. A Dzsungel könyve 1996-hoz képest ma még aktuálisabb, a probléma még jobban köztünk él, mint akkor. Miről szól a történet? Van egy kis ember, aki senkinek sem kell. Aki kitagadottja a dzsungelnek, nem fogadja be az emberek világa. Azért, mert ő más. Idegen. A reményem az, hogy a kíváncsiság újabb és újabb generációkat hoz el a színházba. Az elmúlt tizenhárom év alatt az előadást több mint ötszázezer ember látta. Azt gondolom, hogy a farkasok közt nevelkedett Maugli, az emberek ketrecéből szabadult Bagira, a törvényt bölcsen oktató Balu, a titokzatos Ká, a bosszúra és embervérre szomjas Sír Kán története talán jobbá teszi, de legalábbis elgondolkodtatja a nézőket. A humanitás létformái nagyon finoman jelenítődnek meg, hiszen szó van születésről és halálról, befogadásról és kitaszításról, csapatról és magányról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról, hűségről, szeretetről, mesterről, szülőről, felnőtté válásról, kapzsiságról, vagyis mindarról, ami egy kölyökkel megeshet, akár farkasok, akár emberek között nevelkedik. Mivel általában a gyerekek kérik, hogy elhozzák őket, itt talán a szülők, nagyszülők is magukba néznek.

- Ennek én nagyon örülök, ugyanakkor mérhetetlenül el is szomorít. A Dzsungel könyve 1996-hoz képest ma még aktuálisabb, a probléma még jobban köztünk él, mint akkor. Miről szól a történet? Van egy kis ember, aki senkinek sem kell. Aki kitagadottja a dzsungelnek, nem fogadja be az emberek világa. Azért, mert ő más. Idegen. A reményem az, hogy a kíváncsiság újabb és újabb generációkat hoz el a színházba. Az elmúlt tizenhárom év alatt az előadást több mint ötszázezer ember látta. Azt gondolom, hogy a farkasok közt nevelkedett Maugli, az emberek ketrecéből szabadult Bagira, a törvényt bölcsen oktató Balu, a titokzatos Ká, a bosszúra és embervérre szomjas Sír Kán története talán jobbá teszi, de legalábbis elgondolkodtatja a nézőket. A humanitás létformái nagyon finoman jelenítődnek meg, hiszen szó van születésről és halálról, befogadásról és kitaszításról, csapatról és magányról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról, hűségről, szeretetről, mesterről, szülőről, felnőtté válásról, kapzsiságról, vagyis mindarról, ami egy kölyökkel megeshet, akár farkasok, akár emberek között nevelkedik. Mivel általában a gyerekek kérik, hogy elhozzák őket, itt talán a szülők, nagyszülők is magukba néznek.