Utisz, avagy a lerajzolt idő

A Senki természetesen nem a mindennapi, hanem inkább a rejtőzködő jelentésében értendő az ő esetében. Ideértve a többértelműséget, a csavart. A részleteket, amelyek művei elsődleges jelentését megváltoztatják. Plakátjai szemkiszúró jellegét. Azt, hogy képei, rajzai megváltoztatják a látást. Csaknem valamennyi alkotásán meg lehet találni a csuklópontot , fordítópontot, amely megváltoztatja a jelentést. És biztos, hogy azt látjuk, amit látunk? Mi van, ha távolabbról nézzük, esetleg oldalvást, más szögből?

Orosz István plakátjait állította ki a Szent István Király Múzeumban, a rendház dísztermében, s ha figyelmesen megnézzük őket, megtalálhatjuk rajtuk az említett fordító pontokat. Akadnak persze a tárlaton látható kollekcióban alkalmazott, megrendelésre készült munkák is, de azokon is felbukkannak a jelek, amelyek többnek mutatják azokat, mint csupán az itt és most művészetét. Azzal együtt is, hogy művein nagyon fontos szerepet szán az idő ábrázolásának, még ha ez paradoxonnak is hangzik. A kiállításon ő maga tartott virtuális tárlatvezetést, amelynek azt a címet adta: A lerajzolt idő. Inkább volt ez alapos, rendkívül sok képpel illusztrált önéletrajz , életmű-bemutató, mint tárlatvezetés, ám az tény, hogy a hallgatóság keresztmetszetet kaphatott az autonóm és alkalmazott grafikával is foglalkozó művész változatos, sokrétű munkásságáról.

A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1975-ben végzett Orosz, grafikát, plakáttervezést tanult. Mindig is érdekelte, mit lehet kihozni a tér és idő metszéspontjaiból, játékaiból. Egyik tanára Rubik Ernő volt, plakáttervezést Balogh Istvántól tanult. Diploma-kiállításának egyik darabján megjelenik az a költő, aki a rakodópart alsó kövén ült, s nézte, hogy úszik el a dinnyehéj. Ma a Nyugat-magyarországi Egyetem alkalmazott művészet tanszakának tanára, számos egyéni és csoportos kiállításon és több animációs filmen van túl. Merthogy abban is jeleskedik, a mai napig.

A fehérvári tárlaton életművének csak egy (válogatott) töredéke árulkodik róla. A plakátok. Ám Orosz sokarcú, sokműfajú művész. Az anamorfózis (átváltozás) és a trompe loeil (szemfényvesztés) sokévszázados műfajának mai alkalmazója. A 80-as években születtek tükörhengeres anamorfózisai: rézmetszetek, amelyek bizonyos pontjára krómozott hengert téve a henger falán újabb kép jelenik meg. Grafikusként sok olyan művet készített, amelyeken rejtett arcok jelennek meg, távolról nézve mást mutat a rajz, mint közelről.

Egyik fő kifejezési módja azonban kétségkívül a plakát. Számos színházi előadáshoz, kiállításhoz kérték fel plakát készítésére, ezekből a mostani tárlaton is látható jó néhány. De olyanok is, amelyeken tetten érhető, kézzelfogható a történelem. A Tovariscsi, konyec! című legendás mű például, amelynek Továriscsi, adieu! feliratú változata látható. Kérdésemre Orosz elmondta, a plakát valóban nemzetközi sikert aratott, állítólag még Kubába is csempésztek belőle. Még a rendszerváltás előtt készült, s amikor az amerikai Time magazinban megjelent, felhívták onnan: amikor majd menekülnöd kell, jöhetsz hozzám, a New-York-i lakásomba. De megtekinthető a kommunizmus áldozatainak emlékére meghirdetett, 1990-es koncert plakátja is. A koncert elmaradt, a grafika elkészült. A Berlin-plakát - rajta a fal virtualizálódása, eltűnése - létezett, de sokkal kisebb változatban, a fehérvári tárlatra nagyították fel. Természetesen aktualitást ad neki, hogy 20 éve dőlt le a berlini fal.

Az egyik fő motívumot tekintve egyébként a Fal lehetne a tárlat címe is. Március 7-éig látogatható. Megéri.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.

Orosz István plakátjait állította ki a Szent István Király Múzeumban, a rendház dísztermében, s ha figyelmesen megnézzük őket, megtalálhatjuk rajtuk az említett fordító pontokat. Akadnak persze a tárlaton látható kollekcióban alkalmazott, megrendelésre készült munkák is, de azokon is felbukkannak a jelek, amelyek többnek mutatják azokat, mint csupán az itt és most művészetét. Azzal együtt is, hogy művein nagyon fontos szerepet szán az idő ábrázolásának, még ha ez paradoxonnak is hangzik. A kiállításon ő maga tartott virtuális tárlatvezetést, amelynek azt a címet adta: A lerajzolt idő. Inkább volt ez alapos, rendkívül sok képpel illusztrált önéletrajz , életmű-bemutató, mint tárlatvezetés, ám az tény, hogy a hallgatóság keresztmetszetet kaphatott az autonóm és alkalmazott grafikával is foglalkozó művész változatos, sokrétű munkásságáról.

A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1975-ben végzett Orosz, grafikát, plakáttervezést tanult. Mindig is érdekelte, mit lehet kihozni a tér és idő metszéspontjaiból, játékaiból. Egyik tanára Rubik Ernő volt, plakáttervezést Balogh Istvántól tanult. Diploma-kiállításának egyik darabján megjelenik az a költő, aki a rakodópart alsó kövén ült, s nézte, hogy úszik el a dinnyehéj. Ma a Nyugat-magyarországi Egyetem alkalmazott művészet tanszakának tanára, számos egyéni és csoportos kiállításon és több animációs filmen van túl. Merthogy abban is jeleskedik, a mai napig.

A fehérvári tárlaton életművének csak egy (válogatott) töredéke árulkodik róla. A plakátok. Ám Orosz sokarcú, sokműfajú művész. Az anamorfózis (átváltozás) és a trompe loeil (szemfényvesztés) sokévszázados műfajának mai alkalmazója. A 80-as években születtek tükörhengeres anamorfózisai: rézmetszetek, amelyek bizonyos pontjára krómozott hengert téve a henger falán újabb kép jelenik meg. Grafikusként sok olyan művet készített, amelyeken rejtett arcok jelennek meg, távolról nézve mást mutat a rajz, mint közelről.

Egyik fő kifejezési módja azonban kétségkívül a plakát. Számos színházi előadáshoz, kiállításhoz kérték fel plakát készítésére, ezekből a mostani tárlaton is látható jó néhány. De olyanok is, amelyeken tetten érhető, kézzelfogható a történelem. A Tovariscsi, konyec! című legendás mű például, amelynek Továriscsi, adieu! feliratú változata látható. Kérdésemre Orosz elmondta, a plakát valóban nemzetközi sikert aratott, állítólag még Kubába is csempésztek belőle. Még a rendszerváltás előtt készült, s amikor az amerikai Time magazinban megjelent, felhívták onnan: amikor majd menekülnöd kell, jöhetsz hozzám, a New-York-i lakásomba. De megtekinthető a kommunizmus áldozatainak emlékére meghirdetett, 1990-es koncert plakátja is. A koncert elmaradt, a grafika elkészült. A Berlin-plakát - rajta a fal virtualizálódása, eltűnése - létezett, de sokkal kisebb változatban, a fehérvári tárlatra nagyították fel. Természetesen aktualitást ad neki, hogy 20 éve dőlt le a berlini fal.

Az egyik fő motívumot tekintve egyébként a Fal lehetne a tárlat címe is. Március 7-éig látogatható. Megéri.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.

A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1975-ben végzett Orosz, grafikát, plakáttervezést tanult. Mindig is érdekelte, mit lehet kihozni a tér és idő metszéspontjaiból, játékaiból. Egyik tanára Rubik Ernő volt, plakáttervezést Balogh Istvántól tanult. Diploma-kiállításának egyik darabján megjelenik az a költő, aki a rakodópart alsó kövén ült, s nézte, hogy úszik el a dinnyehéj. Ma a Nyugat-magyarországi Egyetem alkalmazott művészet tanszakának tanára, számos egyéni és csoportos kiállításon és több animációs filmen van túl. Merthogy abban is jeleskedik, a mai napig.

A fehérvári tárlaton életművének csak egy (válogatott) töredéke árulkodik róla. A plakátok. Ám Orosz sokarcú, sokműfajú művész. Az anamorfózis (átváltozás) és a trompe loeil (szemfényvesztés) sokévszázados műfajának mai alkalmazója. A 80-as években születtek tükörhengeres anamorfózisai: rézmetszetek, amelyek bizonyos pontjára krómozott hengert téve a henger falán újabb kép jelenik meg. Grafikusként sok olyan művet készített, amelyeken rejtett arcok jelennek meg, távolról nézve mást mutat a rajz, mint közelről.

Egyik fő kifejezési módja azonban kétségkívül a plakát. Számos színházi előadáshoz, kiállításhoz kérték fel plakát készítésére, ezekből a mostani tárlaton is látható jó néhány. De olyanok is, amelyeken tetten érhető, kézzelfogható a történelem. A Tovariscsi, konyec! című legendás mű például, amelynek Továriscsi, adieu! feliratú változata látható. Kérdésemre Orosz elmondta, a plakát valóban nemzetközi sikert aratott, állítólag még Kubába is csempésztek belőle. Még a rendszerváltás előtt készült, s amikor az amerikai Time magazinban megjelent, felhívták onnan: amikor majd menekülnöd kell, jöhetsz hozzám, a New-York-i lakásomba. De megtekinthető a kommunizmus áldozatainak emlékére meghirdetett, 1990-es koncert plakátja is. A koncert elmaradt, a grafika elkészült. A Berlin-plakát - rajta a fal virtualizálódása, eltűnése - létezett, de sokkal kisebb változatban, a fehérvári tárlatra nagyították fel. Természetesen aktualitást ad neki, hogy 20 éve dőlt le a berlini fal.

Az egyik fő motívumot tekintve egyébként a Fal lehetne a tárlat címe is. Március 7-éig látogatható. Megéri.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.

A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1975-ben végzett Orosz, grafikát, plakáttervezést tanult. Mindig is érdekelte, mit lehet kihozni a tér és idő metszéspontjaiból, játékaiból. Egyik tanára Rubik Ernő volt, plakáttervezést Balogh Istvántól tanult. Diploma-kiállításának egyik darabján megjelenik az a költő, aki a rakodópart alsó kövén ült, s nézte, hogy úszik el a dinnyehéj. Ma a Nyugat-magyarországi Egyetem alkalmazott művészet tanszakának tanára, számos egyéni és csoportos kiállításon és több animációs filmen van túl. Merthogy abban is jeleskedik, a mai napig.

A fehérvári tárlaton életművének csak egy (válogatott) töredéke árulkodik róla. A plakátok. Ám Orosz sokarcú, sokműfajú művész. Az anamorfózis (átváltozás) és a trompe loeil (szemfényvesztés) sokévszázados műfajának mai alkalmazója. A 80-as években születtek tükörhengeres anamorfózisai: rézmetszetek, amelyek bizonyos pontjára krómozott hengert téve a henger falán újabb kép jelenik meg. Grafikusként sok olyan művet készített, amelyeken rejtett arcok jelennek meg, távolról nézve mást mutat a rajz, mint közelről.

Egyik fő kifejezési módja azonban kétségkívül a plakát. Számos színházi előadáshoz, kiállításhoz kérték fel plakát készítésére, ezekből a mostani tárlaton is látható jó néhány. De olyanok is, amelyeken tetten érhető, kézzelfogható a történelem. A Tovariscsi, konyec! című legendás mű például, amelynek Továriscsi, adieu! feliratú változata látható. Kérdésemre Orosz elmondta, a plakát valóban nemzetközi sikert aratott, állítólag még Kubába is csempésztek belőle. Még a rendszerváltás előtt készült, s amikor az amerikai Time magazinban megjelent, felhívták onnan: amikor majd menekülnöd kell, jöhetsz hozzám, a New-York-i lakásomba. De megtekinthető a kommunizmus áldozatainak emlékére meghirdetett, 1990-es koncert plakátja is. A koncert elmaradt, a grafika elkészült. A Berlin-plakát - rajta a fal virtualizálódása, eltűnése - létezett, de sokkal kisebb változatban, a fehérvári tárlatra nagyították fel. Természetesen aktualitást ad neki, hogy 20 éve dőlt le a berlini fal.

Az egyik fő motívumot tekintve egyébként a Fal lehetne a tárlat címe is. Március 7-éig látogatható. Megéri.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.

A fehérvári tárlaton életművének csak egy (válogatott) töredéke árulkodik róla. A plakátok. Ám Orosz sokarcú, sokműfajú művész. Az anamorfózis (átváltozás) és a trompe loeil (szemfényvesztés) sokévszázados műfajának mai alkalmazója. A 80-as években születtek tükörhengeres anamorfózisai: rézmetszetek, amelyek bizonyos pontjára krómozott hengert téve a henger falán újabb kép jelenik meg. Grafikusként sok olyan művet készített, amelyeken rejtett arcok jelennek meg, távolról nézve mást mutat a rajz, mint közelről.

Egyik fő kifejezési módja azonban kétségkívül a plakát. Számos színházi előadáshoz, kiállításhoz kérték fel plakát készítésére, ezekből a mostani tárlaton is látható jó néhány. De olyanok is, amelyeken tetten érhető, kézzelfogható a történelem. A Tovariscsi, konyec! című legendás mű például, amelynek Továriscsi, adieu! feliratú változata látható. Kérdésemre Orosz elmondta, a plakát valóban nemzetközi sikert aratott, állítólag még Kubába is csempésztek belőle. Még a rendszerváltás előtt készült, s amikor az amerikai Time magazinban megjelent, felhívták onnan: amikor majd menekülnöd kell, jöhetsz hozzám, a New-York-i lakásomba. De megtekinthető a kommunizmus áldozatainak emlékére meghirdetett, 1990-es koncert plakátja is. A koncert elmaradt, a grafika elkészült. A Berlin-plakát - rajta a fal virtualizálódása, eltűnése - létezett, de sokkal kisebb változatban, a fehérvári tárlatra nagyították fel. Természetesen aktualitást ad neki, hogy 20 éve dőlt le a berlini fal.

Az egyik fő motívumot tekintve egyébként a Fal lehetne a tárlat címe is. Március 7-éig látogatható. Megéri.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.

A fehérvári tárlaton életművének csak egy (válogatott) töredéke árulkodik róla. A plakátok. Ám Orosz sokarcú, sokműfajú művész. Az anamorfózis (átváltozás) és a trompe loeil (szemfényvesztés) sokévszázados műfajának mai alkalmazója. A 80-as években születtek tükörhengeres anamorfózisai: rézmetszetek, amelyek bizonyos pontjára krómozott hengert téve a henger falán újabb kép jelenik meg. Grafikusként sok olyan művet készített, amelyeken rejtett arcok jelennek meg, távolról nézve mást mutat a rajz, mint közelről.

Egyik fő kifejezési módja azonban kétségkívül a plakát. Számos színházi előadáshoz, kiállításhoz kérték fel plakát készítésére, ezekből a mostani tárlaton is látható jó néhány. De olyanok is, amelyeken tetten érhető, kézzelfogható a történelem. A Tovariscsi, konyec! című legendás mű például, amelynek Továriscsi, adieu! feliratú változata látható. Kérdésemre Orosz elmondta, a plakát valóban nemzetközi sikert aratott, állítólag még Kubába is csempésztek belőle. Még a rendszerváltás előtt készült, s amikor az amerikai Time magazinban megjelent, felhívták onnan: amikor majd menekülnöd kell, jöhetsz hozzám, a New-York-i lakásomba. De megtekinthető a kommunizmus áldozatainak emlékére meghirdetett, 1990-es koncert plakátja is. A koncert elmaradt, a grafika elkészült. A Berlin-plakát - rajta a fal virtualizálódása, eltűnése - létezett, de sokkal kisebb változatban, a fehérvári tárlatra nagyították fel. Természetesen aktualitást ad neki, hogy 20 éve dőlt le a berlini fal.

Az egyik fő motívumot tekintve egyébként a Fal lehetne a tárlat címe is. Március 7-éig látogatható. Megéri.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.

Egyik fő kifejezési módja azonban kétségkívül a plakát. Számos színházi előadáshoz, kiállításhoz kérték fel plakát készítésére, ezekből a mostani tárlaton is látható jó néhány. De olyanok is, amelyeken tetten érhető, kézzelfogható a történelem. A Tovariscsi, konyec! című legendás mű például, amelynek Továriscsi, adieu! feliratú változata látható. Kérdésemre Orosz elmondta, a plakát valóban nemzetközi sikert aratott, állítólag még Kubába is csempésztek belőle. Még a rendszerváltás előtt készült, s amikor az amerikai Time magazinban megjelent, felhívták onnan: amikor majd menekülnöd kell, jöhetsz hozzám, a New-York-i lakásomba. De megtekinthető a kommunizmus áldozatainak emlékére meghirdetett, 1990-es koncert plakátja is. A koncert elmaradt, a grafika elkészült. A Berlin-plakát - rajta a fal virtualizálódása, eltűnése - létezett, de sokkal kisebb változatban, a fehérvári tárlatra nagyították fel. Természetesen aktualitást ad neki, hogy 20 éve dőlt le a berlini fal.

Az egyik fő motívumot tekintve egyébként a Fal lehetne a tárlat címe is. Március 7-éig látogatható. Megéri.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.

Egyik fő kifejezési módja azonban kétségkívül a plakát. Számos színházi előadáshoz, kiállításhoz kérték fel plakát készítésére, ezekből a mostani tárlaton is látható jó néhány. De olyanok is, amelyeken tetten érhető, kézzelfogható a történelem. A Tovariscsi, konyec! című legendás mű például, amelynek Továriscsi, adieu! feliratú változata látható. Kérdésemre Orosz elmondta, a plakát valóban nemzetközi sikert aratott, állítólag még Kubába is csempésztek belőle. Még a rendszerváltás előtt készült, s amikor az amerikai Time magazinban megjelent, felhívták onnan: amikor majd menekülnöd kell, jöhetsz hozzám, a New-York-i lakásomba. De megtekinthető a kommunizmus áldozatainak emlékére meghirdetett, 1990-es koncert plakátja is. A koncert elmaradt, a grafika elkészült. A Berlin-plakát - rajta a fal virtualizálódása, eltűnése - létezett, de sokkal kisebb változatban, a fehérvári tárlatra nagyították fel. Természetesen aktualitást ad neki, hogy 20 éve dőlt le a berlini fal.

Az egyik fő motívumot tekintve egyébként a Fal lehetne a tárlat címe is. Március 7-éig látogatható. Megéri.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.

Az egyik fő motívumot tekintve egyébként a Fal lehetne a tárlat címe is. Március 7-éig látogatható. Megéri.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.

Az egyik fő motívumot tekintve egyébként a Fal lehetne a tárlat címe is. Március 7-éig látogatható. Megéri.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.

1977-től készít animációs filmeket Orosz István, legtöbb munkáját az egykor legendás, ma azonban végnapjait élő Pannónia Filmstúdióban csinálta. A Csönd (1977) című filmje díjat nyert a zágrábi világfesztiválon. Egy év múlva elkészítette A sótartó felé című művét, Örkény István novellája alapján. Az Ah, Amerika és a Vigyázat, lépcső! című munkái is díjakat nyertek különböző nemzetközi fesztiválokon. Most is rendez, saját forgatókönyve alapján, szülővárosában, Kecskeméten, az ottani híres animációs stúdióban.