Örülünk, hogy itt lóghatnak

Ami a felnőtteket illeti: Kovalovszkyt az is szívesen hallgatja, aki sok kiváló kiállításra emlékezik abból a sorozatból, amelyben Kovács Péterrel közösen bemutatták a 20. század legjelesebb művészeit, fontos törekvéseit. Kovalovszky Márta viccesen azt mondta: "Úgy érzem magam, mint amikor a 19. század vége felé egy fényképész megkereste az 1848-49-es szabadságharc egykori katonáit, hogy megörökítse őket... Mintha én is afféle béna hadfi volnék..."

Ez ellen persze, mi, a hallgatóság tiltakozunk, de tény, ők ketten Kovács Péterrel hajdan elindítói voltak egy nagyon fontos gyűjtőmunkának. A két ifjú művészettörténész 1960-ban szétnézett a múzeum raktárában, és mi tagadás, elég vegyes volt a kép... Ám volt néhány kiemelkedő darab, ami céltudatos gyűjtésre sarkallta őket. Csakhogy pénz nem volt a vásárlásra, így a két fiatal leveleket írt a művészeknek, hogy ajándékozzanak egy-egy művet a gyűjtemény számára. Ez volt a "Tisztelt Mester!-akció". Csodák csodája, a művészek eleget tettek a kérésnek: az így összegyűlt anyag a 60-as évek közepéről adott pillanatképet. Kovalovszky Márta arról is beszélt: más helyzetben voltak, mint a pécsi múzeum, ahol a magángyűjtemények vásárlása adta a múzeumi gyűjtemény alapját. Ezzel Fehérváron nem versenyezhettek, de előnyt jelentett, hogy ők akkor kezdtek el kortárs gyűjteményt kialakítani, amikor más múzeum ezzel még nem foglalkozott. Sorra mutatták be kiállításaikon a kortárs művészeti törekvéseket, s egy-egy mű megvásárlása, ajándékozás révén fokozatosan alakult ki a gyűjtemény, amelyben kivételes munkák is szerepelnek.

Sorra jártuk a termeket, amelyekben a hatalmas gyűjtemény töredékét tudják csak kiállítani. Egyik-másik mű történetét is megismertük. Hallhattuk, hogy Barta Lajos különös, a fókák áramvonalas testét idéző, nonfiguratív szobrát az alkotó egy játszótérre szánta. De azt mondták neki: "Barta elvtárs, legyen a szobor tíz százalékkal fókásabb". Megtudtuk, miként semmisítették meg Pauer Gyula Tüntetőtábla-erdőjét, amelyen költői szövegek szerepeltek ugyan, de a szocializmusban tüntetés még ebben a formában se jöhetett szóba... Megismerhettük Haraszty István Kalitkájának szellemes működését s amit a szerkezet a 70-es években kifejezett. A tárlatvezetés címe - Örülök, hogy itt lóghat - Tot Endre egyik művét idézte. Én pedig titkon azt remélem, azok, akik hajlandók bejárni az Új Magyar Képtárt, a művek láttán így sóhajtanak: "Örülünk, hogy itt lóghatnak..."

Kassák otthonában is jártak

Ami a felnőtteket illeti: Kovalovszkyt az is szívesen hallgatja, aki sok kiváló kiállításra emlékezik abból a sorozatból, amelyben Kovács Péterrel közösen bemutatták a 20. század legjelesebb művészeit, fontos törekvéseit. Kovalovszky Márta viccesen azt mondta: "Úgy érzem magam, mint amikor a 19. század vége felé egy fényképész megkereste az 1848-49-es szabadságharc egykori katonáit, hogy megörökítse őket... Mintha én is afféle béna hadfi volnék..."

Ez ellen persze, mi, a hallgatóság tiltakozunk, de tény, ők ketten Kovács Péterrel hajdan elindítói voltak egy nagyon fontos gyűjtőmunkának. A két ifjú művészettörténész 1960-ban szétnézett a múzeum raktárában, és mi tagadás, elég vegyes volt a kép... Ám volt néhány kiemelkedő darab, ami céltudatos gyűjtésre sarkallta őket. Csakhogy pénz nem volt a vásárlásra, így a két fiatal leveleket írt a művészeknek, hogy ajándékozzanak egy-egy művet a gyűjtemény számára. Ez volt a "Tisztelt Mester!-akció". Csodák csodája, a művészek eleget tettek a kérésnek: az így összegyűlt anyag a 60-as évek közepéről adott pillanatképet. Kovalovszky Márta arról is beszélt: más helyzetben voltak, mint a pécsi múzeum, ahol a magángyűjtemények vásárlása adta a múzeumi gyűjtemény alapját. Ezzel Fehérváron nem versenyezhettek, de előnyt jelentett, hogy ők akkor kezdtek el kortárs gyűjteményt kialakítani, amikor más múzeum ezzel még nem foglalkozott. Sorra mutatták be kiállításaikon a kortárs művészeti törekvéseket, s egy-egy mű megvásárlása, ajándékozás révén fokozatosan alakult ki a gyűjtemény, amelyben kivételes munkák is szerepelnek.

Sorra jártuk a termeket, amelyekben a hatalmas gyűjtemény töredékét tudják csak kiállítani. Egyik-másik mű történetét is megismertük. Hallhattuk, hogy Barta Lajos különös, a fókák áramvonalas testét idéző, nonfiguratív szobrát az alkotó egy játszótérre szánta. De azt mondták neki: "Barta elvtárs, legyen a szobor tíz százalékkal fókásabb". Megtudtuk, miként semmisítették meg Pauer Gyula Tüntetőtábla-erdőjét, amelyen költői szövegek szerepeltek ugyan, de a szocializmusban tüntetés még ebben a formában se jöhetett szóba... Megismerhettük Haraszty István Kalitkájának szellemes működését s amit a szerkezet a 70-es években kifejezett. A tárlatvezetés címe - Örülök, hogy itt lóghat - Tot Endre egyik művét idézte. Én pedig titkon azt remélem, azok, akik hajlandók bejárni az Új Magyar Képtárt, a művek láttán így sóhajtanak: "Örülünk, hogy itt lóghatnak..."

Kassák otthonában is jártak

Ez ellen persze, mi, a hallgatóság tiltakozunk, de tény, ők ketten Kovács Péterrel hajdan elindítói voltak egy nagyon fontos gyűjtőmunkának. A két ifjú művészettörténész 1960-ban szétnézett a múzeum raktárában, és mi tagadás, elég vegyes volt a kép... Ám volt néhány kiemelkedő darab, ami céltudatos gyűjtésre sarkallta őket. Csakhogy pénz nem volt a vásárlásra, így a két fiatal leveleket írt a művészeknek, hogy ajándékozzanak egy-egy művet a gyűjtemény számára. Ez volt a "Tisztelt Mester!-akció". Csodák csodája, a művészek eleget tettek a kérésnek: az így összegyűlt anyag a 60-as évek közepéről adott pillanatképet. Kovalovszky Márta arról is beszélt: más helyzetben voltak, mint a pécsi múzeum, ahol a magángyűjtemények vásárlása adta a múzeumi gyűjtemény alapját. Ezzel Fehérváron nem versenyezhettek, de előnyt jelentett, hogy ők akkor kezdtek el kortárs gyűjteményt kialakítani, amikor más múzeum ezzel még nem foglalkozott. Sorra mutatták be kiállításaikon a kortárs művészeti törekvéseket, s egy-egy mű megvásárlása, ajándékozás révén fokozatosan alakult ki a gyűjtemény, amelyben kivételes munkák is szerepelnek.

Sorra jártuk a termeket, amelyekben a hatalmas gyűjtemény töredékét tudják csak kiállítani. Egyik-másik mű történetét is megismertük. Hallhattuk, hogy Barta Lajos különös, a fókák áramvonalas testét idéző, nonfiguratív szobrát az alkotó egy játszótérre szánta. De azt mondták neki: "Barta elvtárs, legyen a szobor tíz százalékkal fókásabb". Megtudtuk, miként semmisítették meg Pauer Gyula Tüntetőtábla-erdőjét, amelyen költői szövegek szerepeltek ugyan, de a szocializmusban tüntetés még ebben a formában se jöhetett szóba... Megismerhettük Haraszty István Kalitkájának szellemes működését s amit a szerkezet a 70-es években kifejezett. A tárlatvezetés címe - Örülök, hogy itt lóghat - Tot Endre egyik művét idézte. Én pedig titkon azt remélem, azok, akik hajlandók bejárni az Új Magyar Képtárt, a művek láttán így sóhajtanak: "Örülünk, hogy itt lóghatnak..."

Kassák otthonában is jártak

Ez ellen persze, mi, a hallgatóság tiltakozunk, de tény, ők ketten Kovács Péterrel hajdan elindítói voltak egy nagyon fontos gyűjtőmunkának. A két ifjú művészettörténész 1960-ban szétnézett a múzeum raktárában, és mi tagadás, elég vegyes volt a kép... Ám volt néhány kiemelkedő darab, ami céltudatos gyűjtésre sarkallta őket. Csakhogy pénz nem volt a vásárlásra, így a két fiatal leveleket írt a művészeknek, hogy ajándékozzanak egy-egy művet a gyűjtemény számára. Ez volt a "Tisztelt Mester!-akció". Csodák csodája, a művészek eleget tettek a kérésnek: az így összegyűlt anyag a 60-as évek közepéről adott pillanatképet. Kovalovszky Márta arról is beszélt: más helyzetben voltak, mint a pécsi múzeum, ahol a magángyűjtemények vásárlása adta a múzeumi gyűjtemény alapját. Ezzel Fehérváron nem versenyezhettek, de előnyt jelentett, hogy ők akkor kezdtek el kortárs gyűjteményt kialakítani, amikor más múzeum ezzel még nem foglalkozott. Sorra mutatták be kiállításaikon a kortárs művészeti törekvéseket, s egy-egy mű megvásárlása, ajándékozás révén fokozatosan alakult ki a gyűjtemény, amelyben kivételes munkák is szerepelnek.

Sorra jártuk a termeket, amelyekben a hatalmas gyűjtemény töredékét tudják csak kiállítani. Egyik-másik mű történetét is megismertük. Hallhattuk, hogy Barta Lajos különös, a fókák áramvonalas testét idéző, nonfiguratív szobrát az alkotó egy játszótérre szánta. De azt mondták neki: "Barta elvtárs, legyen a szobor tíz százalékkal fókásabb". Megtudtuk, miként semmisítették meg Pauer Gyula Tüntetőtábla-erdőjét, amelyen költői szövegek szerepeltek ugyan, de a szocializmusban tüntetés még ebben a formában se jöhetett szóba... Megismerhettük Haraszty István Kalitkájának szellemes működését s amit a szerkezet a 70-es években kifejezett. A tárlatvezetés címe - Örülök, hogy itt lóghat - Tot Endre egyik művét idézte. Én pedig titkon azt remélem, azok, akik hajlandók bejárni az Új Magyar Képtárt, a művek láttán így sóhajtanak: "Örülünk, hogy itt lóghatnak..."

Kassák otthonában is jártak

Sorra jártuk a termeket, amelyekben a hatalmas gyűjtemény töredékét tudják csak kiállítani. Egyik-másik mű történetét is megismertük. Hallhattuk, hogy Barta Lajos különös, a fókák áramvonalas testét idéző, nonfiguratív szobrát az alkotó egy játszótérre szánta. De azt mondták neki: "Barta elvtárs, legyen a szobor tíz százalékkal fókásabb". Megtudtuk, miként semmisítették meg Pauer Gyula Tüntetőtábla-erdőjét, amelyen költői szövegek szerepeltek ugyan, de a szocializmusban tüntetés még ebben a formában se jöhetett szóba... Megismerhettük Haraszty István Kalitkájának szellemes működését s amit a szerkezet a 70-es években kifejezett. A tárlatvezetés címe - Örülök, hogy itt lóghat - Tot Endre egyik művét idézte. Én pedig titkon azt remélem, azok, akik hajlandók bejárni az Új Magyar Képtárt, a művek láttán így sóhajtanak: "Örülünk, hogy itt lóghatnak..."

Kassák otthonában is jártak

Sorra jártuk a termeket, amelyekben a hatalmas gyűjtemény töredékét tudják csak kiállítani. Egyik-másik mű történetét is megismertük. Hallhattuk, hogy Barta Lajos különös, a fókák áramvonalas testét idéző, nonfiguratív szobrát az alkotó egy játszótérre szánta. De azt mondták neki: "Barta elvtárs, legyen a szobor tíz százalékkal fókásabb". Megtudtuk, miként semmisítették meg Pauer Gyula Tüntetőtábla-erdőjét, amelyen költői szövegek szerepeltek ugyan, de a szocializmusban tüntetés még ebben a formában se jöhetett szóba... Megismerhettük Haraszty István Kalitkájának szellemes működését s amit a szerkezet a 70-es években kifejezett. A tárlatvezetés címe - Örülök, hogy itt lóghat - Tot Endre egyik művét idézte. Én pedig titkon azt remélem, azok, akik hajlandók bejárni az Új Magyar Képtárt, a művek láttán így sóhajtanak: "Örülünk, hogy itt lóghatnak..."

Kassák otthonában is jártak

Kassák otthonában is jártak

Kassák otthonában is jártak

Kassák otthonában is jártak

Kassák otthonában is jártak

Kassák otthonában is jártak

Kassák otthonában is jártak

A képtárban sok műhöz fűződik história. Látható ott az a Kassák-kép is, amit még maga az alkotó ajándékozott oda - holott ritkán tett efféle gesztust. Kovalovszky Márta és Kovács Péter ifjú művészettörténészként járt Kassák Lajos otthonában. Amikor megérkeztek, a mester - egy igen szép, rendezett polgári otthonban -, gatyában ült, és lábosból evett. Alaposan kikérdezte a két fiatalt, s úgy látszik, kellőképpen felkészültnek tarthatta őket - mert végül odaadta a festményt...