Masnival, Marcsával tarolt

Sűrű volt az idei évad Bakonyi Csilla számára, hiszen igazi kihívást jelentő, nagy feladatok is megtalálták: ő pedig nagyszerűen tudott élni a lehetőségekkel...  Erről is beszélgettünk vele a Pro Theatro-díj kacsán:
 
- Ez az egyetlen fehérvári színházi elismerés, ami még hiányzott a tarsolyából...

- Valóban, hiszen 2008-ban elnyertem a Fejér Megyei Hírlap Aranyalma-díját és a színészkollégák elismerését, a Vörösmarty Gyűrű Díjat is. A Pro Theatro-díjat viszont a közönség ítélte oda: nagyon örülök neki... Különösen a Mágnás Miska című operettben éreztem a színpadon is a publikum szeretetét: ráadásul ez volt az évad utolsó darabja is. Talán ez is közrejátszott a választásukban - mondta szerényen Bakonyi Csilla.
 
- No meg az, hogy kiválóan alakította Marcsát. Úgy emlékszem, hasonló figurát még nem játszott...

- Sőt, korábban még operettben sem szerepeltem, ezért örültem, amikor rám osztotta ezt a figurát Szűcs Gábor. Szeretem magam olyan szerepekben megmutatni, amikről az első pillanatban úgy tűnhet, nem tipikusan rám illenek. Operettet mindig szívesen néztem, és reméltem, lesz módom arra, hogy én is feladatot kapjak egy efféle előadásban. Ehhez magamat is "le kellett győznöm", és boldog vagyok, hogy ez sikerült. Évekkel ezelőtt volt egy rossz tapasztalatom, és ez bennem úgy csapódott le, hogy én ezt nem tudom olyan jól csinálni, mint ahogy szeretném...

 
- Marcsa mellett volt egy másik nagyszerű alakítása az évadban: Masni a Portugálban, Egressy Zoltán tragikomédiájában...

- Mindannyian, akik játszottunk benne, rettenetesen szerettük azt a produkciót, mert jó volt Árkosi Árpád rendezővel dolgozni. Nekem azért is jelentett sokat az a próbafolyamat, mert végre újra együtt szerepelhettünk a férjemmel. (Kaszás Mihály színész  a szerk.). Utoljára akkor volt közös munkánk, amikor a Vörösmarty Színházban megismerkedtünk a Szeget szeggel próbáin. Ráadásul, amikor a Portugált próbáltuk, a Vörösmarty Színházban is felhőtlenebb volt a hangulat.
 
- Aztán hektikussá vált az évad, jött az igazgatóváltás is. Hogyan élte ezt meg?

- Sok dolog történt az utóbbi időszakban: azt elárulhatom, hogy én se éreztem magam jól mindig a bőrömben sem szakmailag, sem emberileg. Ezért is mondtam a Pro Thetro-díj átadásán: minden megerősítés a legjobb pillanatban érkezik. Az ember időnként úgy érzi, el kell tűnődnie azon, jó úton jár-e? Hogyan tovább? És igenis kap jeleket: például egy efféle díjat, amit a közönség ítél oda...
 
- Úgy tudom, a családjával Pákozdra költözött. Közelebb a Vörösmarty Színházhoz...

- Nem ez volt a fő szempontunk, hiszen mi ketten a férjemmel a munka kedvéért szívesen utazunk. Inkább azt akartuk, hogy a gyerekek nyugodt légkörben nőjenek fel. Márpedig a férjem szülei Fehérváron élnek: azt szeretnénk, ha a család, a nagyszülők közelsége biztos pontot jelentene az életükben.
 
- Kipihentnek látszik, nagyszerűen áll a rövid, új frizura is. Hogyan telik a nyár?

- Amióta vége az évadnak, állandóan együtt a család, a gyerekek nem járnak óvodába. Ez az igazi nyaralás! Nekem is kellett ez az időszak arra, hogy rendbe tegyem a gondolataimat, és persze, a külsőmön is változtassak. Mi nem tervezünk meg előre mindent, de az biztos, hogy Gyulára is együtt megyünk: a férjem játszik a várszínházban, mi pedig nyaralunk a gyerekekkel.