Teréz, a jeles delnő

- Brunszvik Teréz 1861. szeptember 23-án, a Váchoz közeli Dukán hunyt el unokahúga, Forrayné Brunszvik Júlia kúriájában, és Martonvásáron temették el szeptember 27-én. Örök álmát városunkban, a nevét viselő mauzóleum alagsorában alussza - hangsúlyozza a pontos tényeket Mária, majd így folytatja:

- A szakirodalomban, a lexikonokban többnyire valótlan adatok szerepelnek: halálának helyeként Pestet és Martonvásárt emlegetik, halála napját pedig többnyire szeptember 17-re teszik. Ami születésének dátumát illeti, naplójában is megtalálható: Egymást szerető, testileg és szellemileg szép szülőktől születtem 1775. július 27-én.

Mária Terézia megbízottja tartotta keresztvíz alá Pozsonyban. Ez a megtiszteltetés kijárt mindazon házaspárok első szülöttének, akiket a királynő segített oltár elé. Idősebb Brunszvik Antal ugyanis a királynő közbenjárására adta áldását fia, Antal és a szebeni szász családban született udvarhölgy, a szép és okos, de vagyontalan báró Seeberg Anna frigyére. A család rangját és vagyonát a fényes államhivatalnoki pályát befutott nagyapa, Mária Terézia hívséges Brunszvikja alapozta meg, aki a királynő által szorgalmazott Etetni kell a juhot, hogy nyírni és fejni tudjuk jelmondattal a jobbágyság helyzetének javítását célzó úrbérrendezés terén jeleskedett.

Erről az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetének Közleményében olvastam. A 23. évfolyamába lépett szakmai periodika szinte állandó szerzője Hornyák Mária, aki kutatásai közben mindig rábukkan valami izgalmas Brunszvik-témára. Ebben a cikkében többek között arról ír, hogy Terézt külföldön, például Angliában tisztelték és a csillagokig emelték, mert vagyonát, idejét, szellemi energiáit a közjónak szentelte, mert haláláig apostolkodott a nevelés, a kisdedóvás ügyében. A pedagógia százada a leányokkal mostohán bánt, de a gyermeket sem becsülte, szerette eléggé. 1887-ből ismerünk egy jelentést, ami szerint hiába születik nálunk több gyerek, mint másutt, több is hal meg, mert a magyar földműves nép, amely a vagyonát az utolsó szegig szigorúan őrzi, a gyermekére nem fordít kellő figyelmet. Teréz ezért azt is hangsúlyozta, hogy a gyermek különleges érték, aki megkülönböztetett figyelmet, bánásmódot, védelmet érdemel. Itthon bolondnak, excentrikusnak tartották, nagyjaink szinte tipikus életérzését ő is megismerte: Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és házában. Naplójába jegyezte be 1858 júniusában: Kora és hazája nem értette meg; nem gyűlölt senkit, nem szerette senki, s izzó szíve szörnyű fájdalomban hamvadt el, mígnem hamuként szertefoszlott. Idős korában családjában is gonoszul bántak vele. Sógornője, Szidónia és annak anyja a jéghideg, büszke, uralkodó Mária a gyerekeket ellene hangolta. Akivel igazságtalanok vagyunk, azt gyűlöljük, mert állandó szemrehányást jelent számunkra... - jegyezte be Teréz naplójába. Ezért aztán otthagyta a családi fészket, a csodás parkot, utolsó éveit nem famíliája birtokán, hanem Dukán élte.

Ritka fényű csillag nővilágunk egén - mondta a kisdedóvás apostoláról, a nőnevelés úttörőjéről, a gyermekvédelem korai előfutáráról, első óvodáink alapítójáról Lővei Klára. Voltak, akik Széchenyivel együtt emlegették őket a nemzet nagy kertésze és angyali kertésznőjeként . Pestalozzi tanainak papnőjét festmények, szobrok, tűzzománcok, grafikák, faragások mutatják be azon a kiállításon, amelyet Hornyák Mária és a fotós Vécsy Attila rendezett Aradi Zsigmond portréja köré. Tudni illik, ő az első nő, akinek hazánkban közadakozásból köztéri szobrot kívántak emelni. Aradi Milanóban készítette el a mellszobrot carrarai márványból. A Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében avatták fel, később a szarvasi Brunszvik Óvónőképző Főiskolára került, mai utóda a Szent István Egyetem Pedagógiai Kara. Ennek lépcsőházában áll nemzetünk angyali kertésznőjének mellszobra eme jelmondattal: Nevelés teszi az embert.. Hornyák Mária új felfedezéseek egyike: 1936-ban a budapesti köztéri szoborpályázat nyertese Schaar Erzsébet lett. Czeke Mariann, aki Teréz naplóinak első kötet-kiadásán dolgozott, volt a zsűri elnöke. (Egyik tagja: Pátzay Pál.) Az első díjat a tíz pályázóból a fiatal Schaar Erzsébet kapta. Tervezete karcsú, magas nőt ábrázolt, aki kezét végtelenül finom, gyengéd mozdulattal az előtte álló kislány vállára tette. A terv sajnos, a II. világháború árnyékában pénzhiány miatt meghiúsult.