Elhunyt Mészöly Dezső, Tabajd díszpolgára (frissítve)

A Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia tagjának temetéséről később intézkednek.

Mészöly Dezső 1918. augusztus 27-én született Budapesten. Édesapja a híres nyelvészprofesszor, műfordító és vígjátékszerző Mészöly Gedeon volt, akitől sokat tanult a verstan, a stilisztika és az irodalomtörténet terén. Kisgyermekként a nyarakat a Kiskunságban, járásbíró nagyapja tanyáján töltötte, hétévesen született első, a falusi lét utáni sóvárgását négy sorban összefoglaló versikéje. Elemi iskoláit a szegedi piaristáknál végezte, majd Sárospatakon lett gimnazista. Első, önálló hangon megszólaló versét, amely allergiás asztma rohamaiból táplálkozott, tizennégy évesen írta.

1936-ban beiratkozott a Református Teológiai Akadémiára Budapesten, 1940-től három évig a Képzőművészeti Főiskola festőnövendéke is volt, közben Párizsban irodalmi és színházi tanulmányokat folytatott. 1942-ben Kolozsvárott avatták bölcsészdoktorrá, disszertációját Villonból írta.

Élete első szerződését 25 évesen a Nemzeti Színház igazgatójától az Antonius és Kleopátra című Shakespeare-darab fordítására kapta, ezer pengős előlege akkoriban tekintélyes összegnek számított. (1946-ban Bajor Gizi az ő fordítását választotta, amikor megkapta Kleopátra szerepét.) 1946-48 között a Nemzeti Színházban segédszínészként, segédrendezőként és dramaturgként is dolgozott, ez utóbbi munkakört töltötte be 1958-ig a Madách Színházban is, közben 1951-től 1954-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia tanára volt.

1963-tól tizenöt éven keresztül dolgozott elsősorban fordítóként és dramaturgként a Magyar Televízióban, nevéhez fűződik több film - a Liliomfi, a Bánk bán vagy a Czillei és a Hunyadiak - forgatókönyve is. 1992 óta a Lyukasóra című televíziós irodalmi műsor szerkesztő-műsorvezetője volt.

Műfordítói munkásságának gerincét Villon műveinek tolmácsolása és a róla készült tanulmányok sora adta. Lefordította szinte a teljes életművet, mindent, amit Villonnak tulajdonítottak és azt is, amit írtak róla. De az ő fordításában játsszák ma Magyarországon a legtöbb Shakespeare darabot, és átültette magyarra Moliére, Agatha Christie, Heine műveit, sőt egy névtelen flamand szerző mirákulumát is.

Versei Önarckép retus nélkül (1975) és Villon árnyékában (1983) címmel jelentek meg, forgatókönyveit a Lyukasóráimban adta közre 1993-ban.

1987 óta a Magyar Shakespeare Bizottság, 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, 1953-ban József Attila-díjat, 1999-ben Kossuth-díjat kapott, 1998-ban az Alternatív Kossuth-díjat is neki ítélték, 2008-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.

OLDALTÖRÉS: Lator László emlékezik Mészöly Dezsőre

Lator László emlékezik

Lator László emlékezik

Lator László emlékezik

Kerek életút ért véget, Mészöly Dezső elvégezte, amit szeretett, amit eltervezett - mondta Lator László író, irodalomtörténész a kedden elhunyt Kossuth-díjas költőre, műfordítóra emlékezve.

A szintén Kossuth-díjas Lator László kiemelte, hogy nagyon régi ismeretség, barátság fűzte Mészöly Dezsőhöz. Mint felidézte, az 1950-es évek első felében találkoztak először.

"Akkoriban az Európa Könyvkiadó szerkesztője voltam, Dezső pedig sokat dolgozott nekünk. Szerettem az eszét, a verseit, a fordításait" - fogalmazott az irodalomtörténész, hozzátéve, hogy mindig lenyűgözte az a "mohóság", amivel Mészöly Dezső "kebelezte be" a világirodalmat, Villont és kortársait, a francia irodalmat vagy éppen a Shakespeare-darabokat.

Lator László kitért arra, hogy a költő-műfordító édesapjától, a híres nyelvészprofesszortól, műfordítótól, Mészöly Gedeontól örökölte nyelvi tehetségét.

"És persze a környezetétől, a szülőföldjétől. Ezzel a tudással olyat tudott csinálni, amit sokan mások nem. Meg tudta szólaltatni a népies stílusréteget vagy például Villon furcsa, szlengben, argóban írott verseit magyar nyelven" - tette hozzá.

Mészöly Dezső költői munkásságára emlékezve Lator László emlékeztetett annak letisztultságára. "Kevés volt verseiben a látványos mutatvány, a póz. Azt mondta el, ami vele történet, ami foglalkoztatta, vagyis egyfajta személyes létlíra képviselője volt" - tette hozzá.

Lator László beszélt arról is, hogy Mészöly Dezső kezdeményezésére indult el az irodalmi-műveltségi televíziós vetélkedő, a Lyukasóra.

"Sajnos az utóbbi időben már nem tudott bejönni, de otthonról küldött egy-egy rá jellemző feladványt. Így az utóbbi időben már csak televízión keresztül találkoztunk" - mondta az irodalomtörténész, aki szintén rendszeres résztvevője a jelenleg a Duna Televízión látható Lyukasórának.

OLDALTÖRÉS: Kötődései miatt Tabajd díszpolgára volt

Kötődései miatt Tabajd díszpolgára volt

Kötődései miatt Tabajd díszpolgára volt

Kötődései miatt Tabajd díszpolgára volt

„Hexameterben szárnyal a szívem a messzi Tabajdra, hol buzgó eleim hirdették Isten igéjét ” – írta a Tabajdról néhány éve megjelent monográfia bevezetőjébe. A tabajdi Révai Ágnes tanítónő magát Mészöly Dezsőt kérte fel könyve lektorálására, amelyet szívesen elvállalt a klasszikus műveltségű tudós nyelvész és író, s hosszú verssel toldotta meg az előszót.

A Mészöly família református lelkészeket adott a hazának, ketten is szolgáltak a szinte csak református vallású gazdálkodó faluban az 1800-as évek második felétől. Mészöly András nagyapa, Mészöly Pál apa a tabajdi temetőben nyugszanak. Most tért meg hozzájuk fiuk, a magas korral megajándékozott Mészöly Dezső, akinek temetéséről később gondoskodnak. Végső nyughelyéről még nem határozott a család.