Finoman metszett erotika

 Az ex libris eredeti meghatározása szerint sokszorosított, kisméretű grafika, amely a könyv táblájának belső oldalára ragasztva a könyv tulajdonosát jelöli. Tartalmazhatja annak nevét, címerét, jelképét vagy olyan szimbolikus jegyeket, amik a könyv tulajdonosának kedvtelésére, személyére vagy kedvelt tevékenységeire utalnak. Magyarul könyvjegynek nevezik, története több évszázadra nyúlik vissza, a legrégibb magyar ex librist a 16. századból jegyzik egy internetes forrás szerint. Funkciója volt a könyvnek egy meghatározott könyvtárhoz való tartozását jelezni, ám mivel az ex libriseket sokszor elismert képzőművészek készítették illetve készítik, művészettörténeti jelentősége is nagy. Egy részük könyvbe sosem kerül, a gyűjtők cserélik egymás közt, ajándékozzák e remekműveket, amelyek a sokszorosító grafikai eljárások valamelyikével készülnek. Hazánkban a gyűjtőélet kezdetét az 1903-ban rendezett első magyar ex libris-kiállítás jelentette.

A Vörösmarty Teremben is egy elhivatott gyűjtő, Arató Antal címzetes könyvtárigazgató nyitotta meg a Sex-ex-hex libris című kiállítást Vén Zoltán munkáiból. A világszerte ismert és elismert grafikusművésznek néhány éve volt már tárlata Fehérváron ex librisekből, ugyancsak a Vörösmarty Teremben. Már akkor sem győztem csodálni a keze alól kikerülő, aprólékos munkával, láthatóan nagy kedvvel és tudással, sok humorral, művészi érzékenységgel megalkotott kisgrafikákat. Most is órákig lehetne nézegetni a figurálisan és motívumokban gazdag képeket, amelyekbe érdemes alaposan belemélyedni, hogy minden apró kis részletet, humorforrást, játékos utalást felfedezzünk bennük. Irodalmi alkotások, bibliai, mitológiai alakok köszönnek vissza a grafikákon Vén   Zoltános stílusjegyekkel, sajátosan ábrázolva. Egy-egy képen pikáns jelenetekre is akadhatunk, nem hiába a kiállítás címe (Sex-ex-libris), ám semmiképpen sem tiszteletlen pornográfiára kell gondolni, inkább erotikus humorra, humoros erotikára, amely akár a mindennapokat is áthathatja.

  Arató Antal avatott szavakkal részletezte, jellemezte Vén Zoltán munkásságát, művészetét. Az idén 70 éves alkotó nyomdász szakképzettséget szerzett, a Pénzjegynyomdában 10 évig dolgozott, ez idő alatt jelentős képzőművészeti ismeretekre tett szert. Később az Állami Bábszínház műhelyeit vezette, festett, majd áttért a sokszorosított és alkalmazott grafikák készítésére, és szabadúszó művész lett. Mint Arató Antal fogalmazott, Vén az egyik legmunkaigényesebb technikát, a rézmetszést választotta, amikor is a rajzot kis vésők segítségével vési a rézlemezbe, majd erről készül a nyomat. Fő ihletforrása az egyetemes emberi kultúra és annak tárgyi emlékei. Egyszerre ábrázolja a jelenségek színét és fonákját, a szakrálist profanizálja, a profánt szakrálissá teszi. Képi világában a szelíd iróniától a groteszken át egészen a végtelen szarkazmusig is eljuthat - ecsetelt Arató Antal másoktól is idézve, a Vén-grafikák feltétlen híveként. Ami pedig a gyűjtést illeti, hozzátette: Vén Zoltán művei a legkeresettebbek között vannak a világban, megrendelői szép számmal akadnak. A falakon látható alkotások közül számosat kiemelt, például a Kékszakállú herceg vára című műhöz vagy a Vörösmarty Társaság számára készült ex librist.

Aki veszi a fáradságot és október 30-áig benéz a Kossuth utcai kiállítóterembe  (kedden, szerdán valamint  pénteken 15-18 óráig van erre lehetőség a meghívó szerint),  a gondosan megmunkált művek között még olyan darabokat is felfedezhet, ami akár saját könyvjegye is lehetne.