A szék, amelyet egy király kávézott le

Ari Kupsus kicsit késve érkezik. A több mint tíz éve Magyarországon élő finn galérista és mecénás körszakállat növesztett legutóbbi találkozásunk óta. (Ari Kupsust korábban a Borosta rovatban mutattuk be.) Elnézést kér, de Koski város polgármestere a Finn Emlékszoba szerdai avatásának másnapján is Iszkaszentgyörgyön tartózkodik, s őt kalauzolta.

Az iszkaszentgyörgyi Pappenheim-kastély üresen álló barokk szárnyában - mint arról már beszámoltunk - a skandináv állam köztársasági elnöke, Sauli Niinistö avatta fel azt az Emlékszobát, amely azt az időt idézi, amikor 1944-ben itt működött a finn nagykövetség, amelyet a bombázások elől telepítettek ki a fővárosból. Van itt azonban némi pontatlanság: a hivatalos emlékszoba elnevezés valójában két helyiséget takar. Az első a finn nagykövet egykori dolgozószobáját hivatott megjeleníteni. A berendezés az 1800 és 1830 közötti időkben, empire stílusban készült. Azért ilyen bútorok kerültek ide, mert az egykori tulajdonos, gróf Pappenheim Szigfried ma is élő unokája, a 87. évében járó Sybil asszony szerint a kastély korabeli berendezésében ez a stílus dominált. A sarokban íróasztal, rajta öreg írógép és telefon, a falon a szovjet agresszorok ellen sikerrel folytatott téli háború hősének, 1944 és 1946 között a finn Köztársaság elnökének, Mannerheim marsalnak a képe függ.

Az emlékszobákat nagyrészt saját bútoraival, csilláraival, tükrével berendező Ari Kupsusnak minden tárgyról van legalább egy története. Az íróasztal - pontosabban szekreter - Csók Istváné volt. Hogy került akkor ide? A székesfehérvári Szent István múzeum raktárában pillantotta meg az értékes darabot, onnan való. A múzeum ugyanis több olyan tárgyat - jellemzően festményeket - is kikölcsönzött, amelyek valaha a Pappenheim-kastély berendezését alkották. A híres festő asztalának persze nincs köze az egykori grófi rezidenciához, ám stílusánál fogva jól belepasszol az enteriőrbe, ezért azt is elkérte - derül ki a magyarul (is) folyékonyan beszélő  Ari Kupsus szavaiból.

A másik szoba a zöld szalon nevet viseli; ez amolyan társalgó. Legfigyelemre méltóbb darabja az a neobarokk ülőgarnitúra, amelyet kalauzunk a finn külügyminisztériumtól kapott. A skandináv állam bécsi nagykövetségére vásárolták még Urho Kekkonen elnök első látogatása idején. Aki csak jeles személy - a perzsa sahtól Dianáig - megfordult a követségen, ült rajta, mert ennél szolgálták fel a kávét. Az egyik szék foltos is - jegyzi meg Ari Kupsus -, mert a svéd király ráborította a feketéjét...

A két korhűen berendezett szoba szomszédságában - ugyancsak szerdán - nyílt meg a híres 20. századi finn szobrász, Yrjö Liipola állandó kiállítása. A nyolc szobor és a fényképek a művész Koskiban található múzeumából származnak. Egy kivételével valamennyi Magyarországon készült - tudom meg alkalmi tárlatvezetőnktől. A szobrász - 1904-től -  három évtizedig élt Budapesten, és magyar nőt vett feleségül. Híres alkotó volt, aki az 1909-es velencei biennálén Liipola György néven állított ki. Ferenc József is vásárolt tőle.

Az állami tulajdonban levő Pappenheim-kastély az ország egyik legértékesebb műemléke. A Finn Emlékszobának helyet adó, barokk épülettel szomszédos szárnyban a község nyolc osztályos kastélyiskolája működik. Az épületegyüttes múltjáról - a megnyitó alkalmával - két nyelvű, kereskedelmi forgalomba nem kerülő könyvet adott ki a finn nagykövetség. Ebben - Jari Vilén nagykövet és Gáll Attila polgármester írása mellett - Gombosné Kis Edit kastélytörténeti munkájának rövidített változata olvasható.

A Finn Emlékszoba december 1-ig hétvégeken látogatható, valamint előzetes egyeztetés alapján hétköznap is - tudtuk meg a polgármestertől.