Földmérők fél évszázada

A Selmecbányán 1735-ben alapított bányatisztképző iskolától kezdődően minden, a bányászathoz, erdészethez, kultúrmérnökséghez kapcsolódó intézményben tanítottak földmérést is. Innen indulnak a selmecbányai hagyományok, amelyeket 1972 óta a fehérvári kar is ápol. A "GEO" története  1962-ben indul, amikor az állami földmérés felsőfokú szakemberekkel való ellátására létrehozták  Székesfehérvárott a Felsőfokú Földmérési Technikumot. A '70-es években aztán e technikum bázisán jött létre a megyeszékhelyen 1972-ben a Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar. Mivel a földmérés és térképészet az akkori mezőgazdasági tárcához tartozott, a kar a soproni  Erdészeti és Faipari Egyetem része lett. Elsősorban a soproni egyetemről átkerült, sajnálatosan korán elhunyt Tamás Lászlónak köszönhető, hogy a fehérvári főiskolai hallgatók és oktatók fokozatosan átvették az emberi tartást és szolidaritást erősítő selmeci diákhagyományokat.

Az egyik legszebb ilyen hagyomány például a  valétálás, a búcsú ünnepélyes, hagyományőrző rendezvénye. A végzősök a tanári kar, a szülők és az alsóbb évfolyamok kíséretében, a bányászlámpákat hordó hallgatók által alkotott szalamandert követve, diákdalokat énekelve vonulnak a Piros Alma Mater-től a városközpontba, ahol elbúcsúznak a várostól és a diákévektől.