Még több életet a falak közé!

Mindez kíváncsivá tett: vajon milyen közeget teremtett az iskolaként is működő kastélyban ez a 12 éve hazánkban élő vállalkozó, milyen újításokat látunk és milyen az, amikor egy budapesti galéria vidéken próbál működni?

A látogatást telefonhívás előzte meg, a nyitva tartásnál előzetes bejelentkezést jelöltek meg. A telefont maga Ari Kupsus vette föl, s ő volt az, aki a megbeszélt időpontban ajtót nyitott nekünk a vadregényes környezetben fekvő épület galériájában. Majd rövid kastélytörténeti felvezetés után ő kalauzolt végig az első emeleti, látogatható helyiségeken, amelyeket többnyire az általa beszerzett klasszikus, 18-19. századbeli bútorokkal, a kastély stílusához illeszkedően, ízlésesen rendezett be. E műtárgyak egy része meg is vásárolható (már ha van pár tíz- vagy százezer forint a zsebünkben), hiszen galériatulajdonosról van szó, aki láthatóan jó érzékkel párosította az üzleti lehetőséget a kultúra-és művészetpártolással.

Mint mondta, Budapest nyáron kiürül, így arra gondolt: ugyan miért ne költözhetne erre az időszakra az Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastélyba, ahol a művésztelepek rendezésével már ismertté vált, s a falu nevét is ismertebbé tette itthon és külföldön. Az elmúlt hetek alatt több száz látogatója volt, úgy tűnik hát, sokakat érdekel az eltökélt finn művészetpártoló kezdeményezése. Jó volt személyesen is megtapasztalni, hogy a sok leromlott állagú hazai kastéllyal szemben – az üdítő, a megyében is fellelhető kivételeken kívül – itt mozgás van, ide még inkább be-és nem kiköltözni látszik az élet, hogy a már eddig felújított helyiségeken túl továbbiak várnak szépítésre, és így, ha kis lépésekkel is, de mindenki előrébb juthat.

A látogató pedig szintén elégedetten léphet ki a kastélyból, hiszen valóban kapott valamit a belépő áráért, az alkalmi kortárs kiállítások kedvéért pedig azt is tervezheti, hogy időnként visszatér, ismerkedni a fiatal hazai művészgeneráció munkáival. Jó „üzletnek” tűnik tehát ez az együttműködés nekünk, vendégeknek is.