A lovak és a csinos nőalakok továbbra is inspirálják Schandl Viktor művészetét

Súlyzó és festőecset – a közösségi oldalon közzétett fotóit nézegetve mindkettő jól mutat a harmincas éveiben járó zámolyi alkotó, Schandl Viktor kezében. Egyformán szereti építeni a testét és lelkét. Utóbbit például a festéssel, művei által pedig a néző lelke is épülhet, ha elmerül akár a vízben ácsorgó lovakat, akár egy-egy szép női arcot, testet ábrázoló képeiben. Igényesen megfestett felületek, pontos vonalak, fotószerű kivitelezés, monokróm vagy gazdag színekben pompázó képek teszik változatossá a festményeket.

Viktor decemberben a Sberbankban állított ki: láthattuk két éve bemutatott műveit és az újakat is. A koncepcióról így vall a festő:

– Vannak még újabb képeim, de azt tartottam fontosnak, hogy kitöltsük a teret és legyen egyfajta ritmus. Azért az anyag nagy része friss munkákból áll. A témák ösztönösen jönnek, főleg az ember-és állatábrázolás érdekel. A táj is ott van, mindig figurával, mozgással. Fotók alapján dolgozom, előfordul, hogy előveszek egy régebbi képet és hozzágondolok valamit, ebből lesz új festmény. Ezek szürreálisabb munkák. Előfordul, hogy elveszek a fotóból, például a hátteret, ebből kialakul egy egyszerűbb kép – mutat Viktor egy fehér háttérben legelésző lóra, amely szürkés színével szinte „le akar lépni" a vászonról.

A zámolyi művész legutóbbi, fehérvári kiállításán: fotók alapján dolgozik – a valóságot szeretné visszaadni, ebben segít a fényképezőgép. Fotó: Molnár Artúr

– Egy festmény annyi ideig készül – 2-3 hét, de akár egy-két hónap –, hogy élő modellel nem kivitelezhető a munka, ezért jó a fotó. Sokan azt gondolják, így könnyebb festeni, pedig nem. Kevesebb információ van egy fotón, mint egy élő modellen – például eltűnnek fények. Sokszor két fotóból rakok össze egy festményt, hogy a háttér és a főalak is egyformán jó legyen. Én a valóságot szeretném visszaadni, ebben segít a fényképezőgép – magyarázza Viktor.

A fényképezést évekkel ezelőtt kezdte, a festés miatt. Először hobbi volt, ám azt is komoly szinten űzi.

– Meg kellett tanulni komponálni, szükség volt egy jó gépre, és sokszor kell fotózni egy-egy jó pillanatért. Számítógéppel bele is nyúlok a képekbe. Úgy gondolom, ehhez is érteni kell, és ha jól használja valaki, ez a kép előnyére válik – mondja Viktor, aki fotókiállítást is fontolgat a jövőben, de hivatásának a festést tartja.

– Sokan a fotóimról ismernek, mert azokat látják az interneten, a tárlatokon bemutatott festményeim kevesebb emberhez jutnak el. Azért ezeknek is van közönségük, és kapok megrendeléseket olyan emberektől, akik szeretnék megfestetni magukat fotó alapján. Anyagilag ez jól jön, de mégiscsak a saját ötleteim, elképzeléseim alapján készült festményeket szeretem megvalósítani. Annyi minden van a fejemben, fontos a realizmus, de szeretek valamennyire elrugaszkodni a valóságtól. Síkokat, geometrikus formákat viszek bele a képekbe. Napi szinten festek, viszont előfordul, hogy 2-3 napig csak fotózok – fogalmaz a fiatal művész, aki a Tóparti gimnázium művészeti tagozatán tanult.

A fehér háttérben legelésző szürke ló szinte „lelép" a vászonról

A kortárs hazai festők közül Fehér Lászlót említi, mint olyan alkotót, akinek művészete hatással volt rá. Saját feje után megy azonban, de művész ismerőseitől, barátaitól – például Gáll Gregor szobrásztól vagy Kovács Árpád fehérvári festőtől – sokszor kér véleményt.

Amint már utaltam rá, Viktornak a testépítéshez is köze van, sőt, országos versenyeken szerzett érmeket. Manapság is edz, ez magabiztossá teszi, és a művészi munkájára is kihat.

Emellett zongorázik, sőt szövegeket ír, így nincs kizárva, hogy egyszer akár egy Schandl Viktor előadói est részesei is lehetünk – miközben a háttérben festményeit nézegetjük.