Barátai segítettek, amikor internálták

Rippl-Rónai József legalább annyira nagy hatást gyakorolt a modern magyar művészetre, mint Aristide Maillol a modern európai szobrászatra. A kiállítás e két nagy hatású művész barátságát és kapcsolatuk művészi dokumentumait állítja középpontba. A mintegy kétszáz művet felvonultató tárlaton a Nabik köréhez tartozó festő barátok (Pierre Bonnard, James Pitcairn-Knowles, Édouard Vuillard) művészete és a párizsi környezet is felvillan néhány, a Szépművészeti Múzeumban, illetve a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban őrzött művön keresztül.

Rippl-Rónai József 1890 körül ismerkedett meg Aristide Maillollal Párizsban. A két fiatal művész életre szóló barátságot kötött és kölcsönösen támogatta egymást művészi törekvéseiben. Mind Rippl-Rónai, mind Maillol pályája szempontjából döntő volt az ezt követő mintegy tíz év és a művésszé érésük szempontjából is meghatározó a barátságuk. Maillol kezdetben festőnek készült, de foglalkozott szőnyegtervezéssel és faszobrok faragásával is. Rippl-Rónai, miután búcsút vett első mesterétől, Munkácsy Mihálytól, a párizsi szimbolista körökben forgolódott. 1894-től a Nabikkal dolgozott együtt, akiket ő ismertetett össze Maillollal. Maillol fokozatosan eltávolodott a festészettől, a szőnyegkészítést is feladva a szobrászatban találta meg hivatását. Kapcsolatuk egyik tetőpontja az a három hónap volt, amelyet Rippl-Rónai 1899 végén a Pireneusokban fekvő, katalóniai Banyuls-sur-Merben töltött Aristide Maillol vendégeként. A látogatás mélyreható változást indított el Rippl-Rónai festészetében. A déli vidék intenzív színei, a tenger, a fények új témát kínáltak, és a korábbi szürke-fekete palettát felváltották az élénkebb színek.

Rippl-Rónai József egyik híres alkotása, az Önarckép barna kalapban, 1897-ben festette a művész
Fotó: Magyar Nemzeti Galéria

Rippl-Rónai 1900 körül elhagyta Párizst, és 1902-ben végleg Kaposváron telepedett le. Ugyanebben az évben, 1902-ben volt Maillol első gyűjteményes kiállítása Ambroise Vollard műkereskedő párizsi galériájában, ahol szobrászként is sikerrel mutatkozott be. Valójában mind Rippl-Rónait, mind Maillolt 1902 után ismerték el: Rippl-Rónai Magyarországon lett híres és elismert festőművész, Maillol pedig kora egyik legfontosabb francia szobrásza. Személyesen már csak egyszer találkoztak, amikor Rippl-Rónai 1914-ben Franciaországban járt. Barátságuk azonban megmaradt, meleg hangú levelezést folytattak a magyar festő 1927-ben bekövetkezett haláláig. 1914-es franciaországi internálásakor Rippl-Rónai Maillol és barátaik Maurice Denis és Pierre Bonnard segítségével szabadult ki és térhetett haza.

A kiállítás e két rendkívüli művész barátságának állít emléket, és igyekszik bemutatni egymásra gyakorolt hatásukat. A tárlaton látható Rippl-Rónai egyik fő műve, az 1899-ben Maillolról festett portréja. Aristide Maillol festményeit, grafikáit, szőnyegét és kisméretű szobrait - összesen mintegy harmincöt művet - a párizsi Fondation Dina Vierny-Musée Maillol támogatásának köszönhetően mutatnak be. A kiállításon Maillol és más Nabi művészeknek a Szépművészeti Múzeumban őrzött rajzai, grafikái is láthatók. A kiállítás egyes szekcióiban az 1890-es évek párizsi képeitől kezdve az elegáns női portrékon keresztül jut el a látogató Maillol és Rippl-Rónai kiemelkedő jelentőségű szőnyegeihez, részletesebben is bemutatva Rippl-Rónainak az Andrássy Tivadar gróf pesti palotájának ebédlőjéhez készült terveit.

Rippl-Rónai 1900-as hazatérése után a két művész útjai elváltak. A tárlat utolsó szekciója karrierjük ezt követő alakulását mutatja be. Itt kapnak helyet Maillol fametszetei, az első nagy sikerű Földközi-tenger-szobrához és a Cézanne-emlékműhöz készült rajzai és tanulmánya, valamint Rippl-Rónai színpompás kukoricás képei.