Fúvós zenelegények

Székesfehérvárt szokás katonavárosként emlegetni, ám arról hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy a katonaemberek között igazi művészek is akadnak... Mert kérem,  aférfias zubbony érzékeny lelkű muzsikust is takarhat! Különösen igaz ez a Ruff Tamás vezette Székesfehérvár Helyőrségi Zenekarra, amely - a szakemberek véleménye szerint - az ország egyik legjobb (ha nem a legjobb) katonazenekara. A képzett muzsikusok szolgálati tevékenységük mellett nem pusztán a katonazene népszerűsítői ennél sokrétűbb feladatot teljesítenek. Komolyzenei koncerteket tartanak, sőt, ha kell, még egy-egy színházi produkció kíséretét is vállalják. Repertárjuk imponálóan széles, a szimfonikus muzsikától kezdve a musicalokon át a filmdalokig, mindent igazi profizmussal adnak elő...

A legendás Fricsay Richárd karmester fiával, Fricsay Ferenccel

Különleges könyv emlékeztet bennünket erre: példátlan összefogással a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar újjáalakulásának 50. évfordulójára megjelent egy album, amely bemutatja a katonazene gazdag, 120 esztendős múltját a királyok városában. Úgy tudjuk, ehhez fogható jubileumi kötet még nem jelent meg az országban: holott a helyőrségi zenekarok újjászervezése hajdanán mindenütt 1964 környékén történt. Így ez az album akár még példaadó is lehet más katonazenekarok számára.

A mai zenekar életéből is láthatunk fotókat. A Nem hagylak el soha című kép

Ám a kiadvány izgalmas nekünk, zeneszerető civileknek is. A Réz-szimfónia című album szerzői - Pálné Perendi Ildikó, Rangel István és Szabó Balázs, aki a szép kötet szerkesztője is - nagyszerű munkát végeztek. Arra is volt gondjuk, hogy az alapfogalmakat tisztázzák. Például azt, hogy a katonazenekaron mindig fúvószenekart értünk, bár a muzsikusok - akiket zenelegényeknek neveztek egykor - , más hangszerekhez is értenek. A Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar megalakulásának első szakaszáról sajnos nem maradtak fenn dokumentumok, csak az tudható, hogy 1896-97-ben már létezett, vezetője pedig Rosner Vilmos volt.

Az album tisztelgés a nagy elődök előtt: nem véletlen, hogy külön fejezet foglalkozik a legendás Fricsay Richárd tevékenységével. Ő volt az, aki szolgálati helyein így Fehérváron is, ahová 1897-ben került a kulturális élet tevékeny formálójává vált. Amikor 1913-ban a honvédzenekart Nagyváradra vezényelték, Fricsayt könnyezve búcsúztatta a város zenekedvelő publikuma, de az örökös tiszteletbeli karnagy nem szakad el végleg Fehérvártól. Alakja példaadó a mai katonazenészek, karnagyok számára is.

A Túlnyomás című kép

A kötet nyomon követi a katonazene fehérvári históriáját, ami több tételből álló szimfóniákat idéz (erre felel rá az album címe), hiszen az I. világháború alatt, majd az azt követő, 1945-ig tartó időszak is külön periódust jelöl, másfajta feladatokat jelentett a muzsikusok számára. A II. világháború után csak 1964-ben alakult újjá a katonazenekar, amely 1966-ban már Kodály Zoltán előtt szerepelt: a Honvéd díszindulót adta elő a Vörösmarty Színházban. A szerzők felidézik az egyes korszakok karnagyainak alakját, no és az emlékezetes ünnepeket amelyekről sosem hiányozhatott a katonazene.

Az album külön érdekessége az a dokumentumértékű képanyag, ami a katonazene 1945 előtti históriájának felidézését segíti. De a második részhez kapcsolt album is kedves, hiszen a mai zenészeket mutatja be. Róluk eddig csak azt tudtuk, remek muzsikusok. A fotók láttán most kiderül, a zenekar kiváló közösség, a mai zenelegényeknek pedig humoruk is van...