Május óta új igazgatója van a művelődési háznak, Iszkádi Erika tele van tervekkel

Az igazgató szobájában magas, csinos, melegbarna tekintetű hölgy fogad. Hangjából is ugyanaz a melegség érződik, ami a szeméből árad, így igazán nem nehéz elhinni, hogy Iszkádi Erika jól kijön a munkatársaival, akikkel évek óta együtt dolgozik.

Közel 10 éve került a Gárdonyi Géza Művelődési Házba, ahol előtte művelődés-szervezőként gyakornoki idejét is töltötte. Aztán jött egy üresedés, s az akkori vezető, Adorján Viktor, aki 10 évig állt a ház élén, őt választotta az állásra. Erika aztán 2009-ben igazgatóhelyettes lett, s mivel így belelátott a művelődési ház működésébe, úgy érezte, idén megpályázza az igazgatói posztot. Adorján Viktor is támogatta ebben.

Iszkádi Erika vezetőként előnynek érzi fiatal korát. A ház kedvencét, Mása cicát ő fogadta örökbe a menhelyről (Fotó: Koppán Viktor)

– Könyvtárként és művelődési házként is működünk, ezért fontos, hogy mindenre legyen rálátásom, ebben segít az elmúlt 9 év. Korábban a kisközösségek szervezése, a szakkörök munkájának segítése, kiállítások szervezése, pályázatírás, statisztikák, jelentések készítése, elszámolásban való részvétel volt a feladatom. Megismertem a maroshegyi embereket, az igényeiket, s ezek figyelembevételével próbáltuk kialakítani a programkínálatunkat. Jó a kapcsolatom a helyi művészekkel, kézművesekkel, régebben is kölcsönösen segítettük egymás munkáját, s ez most nagy előny számomra. Ezért gondoltam, hogy érdemes megpályáznom az igazgatói állást – mesélt Erika a vezetővé váláshoz vezető útról. Hozzátette: Adorján Viktortól nagyon sokat tanult, ő volt az, akinek az irányítása alatt az intézmény kilábalt a pénzügyi válságból.

Erika művelődésszervezőként sem unatkozott, most azonban szinte egész napját a házban tölti, vagy az azzal kapcsolatos ügyeket intézi, de ő ezt élvezettel csinálja. Elmondta: céljuk az intézmény arculatát meghatározó, nagy hagyományú rendezvények megtartása, a régi szakköreik működtetése, s néhány újításról is beszámolt.

– Nemrég örökbe fogadtunk egy cicát, Mását. Rá több programot is építünk, fontos célunk a fiatalok felelős állattartásra nevelése. A cica jelenléte jót tesz az idősebb látogatóknak és a gyerekeknek is. A mi könyvtárunkban szabadabb a légkör, lehet a földre, párnákra ülni, a gyerekek társasjátékozhatnak, használhatják a Bibi pontot, vetítünk diafilmeket, tartunk számítógépes tanfolyamokat, és idén először PC Nagyi tábort indítunk az időseknek. Újdonság a könyvtárban a számítógépes kölcsönzés, a házban a szünetben tervezett őszi napközi megszervezése, és októberben elindul a hatékonyabb tanulással kapcsolatos motivációs tréning, Pataki Zitával. Novemberben meghirdetjük az első naplóíró pályázatunkat – szemezgetett az igazgató a kínálatból. A legközelebbi, az elmúlt években népszerűvé vált rendezvényük az október 3-ai szüreti mulatság, a Maroshegyi Böndörödő. Maroshegy ugyan távol esik a városközponttól, és a ház pénzügyileg is másként működik, mint az önkormányzati intézmények, Erika ennek mégsem a hátrányát érzi. Fehérváriként sosem zavarta, hogy kicsit messzebb kell járnia dolgozni, egy ideje pedig még távolabbról, Csákvárról jár be, ám az autóval megtett út jó fel-, illetve levezetője egy-egy munkanapnak – mondja. Az anyagi fenntartás persze nem egyszerű, jelenleg egyesületi formában működnek, s igyekeznek minden pályázati lehetőséget megragadni. Hamarosan az elhasználódott épület felújítása is megtörténhet, a munkálatok felmérése már elkezdődött – tudtam meg Erikától.

Ha a szeretettel, igyekezettel, odafigyeléssel kidolgozott sokféle tartalomhoz új, hívogató külső is társul, még több látogatója lehet a háznak.