Paál Lajos és hat másik kiállító művei a Vörösmarty teremben

A Mondriani táj címmel jelent meg még tavaly Paál Lajos – az egykori József Attila, ma ciszterci gimnázium nyugalmazott tanára – verseskötete, a szerző illusztrációival. E könyv kapcsán merült föl a gondolat a Vörösmarty Társaság tagjaiban: érdemes lenne az abban szereplő képekből s Paál Lajos egyéb műveiből kiállítást rendezni. Így jött létre a Paál Lajos és barátai című tárlat, amelyet a minap nyitottak meg a társaság Kossuth utcai termében.

A közönségnek az ötletgazda, Revák István festőművész, grafikus beszélt Paál Lajos grafikáiról, a vele kiállító alkotókról. Mint Revák fogalmazott: Paál Lajos életműve követendő alkotások érzékeny füzére, egy művészember valós sorsában.

A hét alkotó közül Revák István, Nagy Gréta, Paál Lajos, Pék Eszter Anna és Miklós János a kiállítás megnyitója előtt a Vörösmarty társaság nagytermében. Fotó: Horváth Renáta

Ez a kereső, kutató ember feltérképezte a komplex európai kultúrát, különös tekintettel annak vizuális részére. Mondriant és Caldert, s más, korukban új formaalkotó festőket, szobrászokat kutatott, akik saját alkotói világának ihletőjévé váltak. Paál Lajos munkái a mai modern művészetben Revák István szerint a minimal art vonalába sorolhatók. Lényegük az üresség megjelenítése, megragadása formákban, annak ábrázolása, amely egy élet kiteljesedése után következhet. Mindezt az alkotó hol lágy, hol kemény vonalakkal, érzékeny színezéssel adja át művein, az egyedi, színezett grafikákon.

Mint elhangzott, s a kiállítás címe is utal rá: Paál Lajoson kívül hat másik alkotó munkáit tekintheti meg a közönség. Ők gondolták úgy, hogy reflektálnak e különleges, átlátható és megismerhető életműre. Így a teremben a Paál-grafikák mellett Revák István, lánya, Revák Katalin keramikus, Nagy Gréta, egy budapesti művészeti iskola tanulója, Pék Eszter Anna fehérvári rajztanár, Pethő Csilla festő, képzőművész és Miklós János keramikus alkotásai függenek a falakon.

Paál Lajos egyik műve

Paál Lajostól – aki szerényen fogadta a gratulációkat – annyit sikerült megtudnunk: már diákként, fiatal tanárként is rajzolt, de akkoriban még nem igazán kötötte le e tevékenység. A könyvében található illusztrációin kívül itt egyéb grafikák is láthatók, amelyek az elmúlt években születtek. Mostanság már keveset rajzol –fűzte hozzá az alkotó, majd a befogadó fantáziájára bízta a többit.

Elnézve finom, többnyire pasztell színekkel megrajzolt képeit, egy valóban a környezetére, a világra, s a megfoghatatlanra is érzékeny, filozofikus szemléletű alkotót sejthetünk. Egyszerű, pár vonallal behatárolt, megfogalmazott terek, formák bontakoznak ki előttünk, könnyedségük hangsúlyozza a már említett ürességet, azt, ami a formákon túl lehet.

Revák István képe a tárlatról

Csöndes szemlélődésre, befogadásra késztetnek ezek a grafikák, s olyan, mintha ez a befogadás oda-vissza történne: a képek is „figyelik", csöndesen szemlélik, magukba fogadják a látogatót.

Ha egy-két Paál-verset is elolvas hozzájuk az ember, még teljesebb lehet az élmény.