Láncfűrésszel alkot a szobrászmester

„Naponta elsétálok előtte és naponta örülök neki. Pázmándon egy angyal született. Lépésről lépésre gazdagodik a falunk” – így vélekednek a pázmándiak Varga Norbert alkotásairól, pozitív véleményüknek élőszóban és a közösségi oldalon is hangot adnak. Sőt, ahogy Norbert mesélte, vannak olyan idős emberek, akik a falu végéről is elindulnak megnézni, ahogy meghallják, hogy újra nagy fába vágja a fejszéjét, vagyis a láncfűrészét.

– Sok pozitív visszajelzést kapok a pázmándiaktól. Van, akitől egy fürt szőlőt ad nekem munka közben, más almát, vagy üdítőt. Eddig kétszer fordult elő, hogy indulatokat generált a motoros fűrésszel járó hanghatás – mondta Norbert, aki kreatív és ügyes kezű családba született, de más művészeti ágak soha nem vonzották. Soha nem rajzolja meg előre, mit szeretne kihozni a fából.

– A faragás régi álmom volt, a kezdetektől saját magamat képeztem, videókból próbáltam meg elsajátítani a technikákat. Ha jól tudom, rajtam kívül csak egy jégszobrász van, aki a faragás elejétől a végéig, csak láncfűrészt használ – fűzte hozzá Norbert, aki családjával másfél éve Pázmándon él, és ő kereste fel ötletével a polgármestert. – Kedvenc alapanyagom az a fa, mellyel a természet már elbánt, korhadt, göcsörtös, kivágásra ítélt, ezeket szeretem a legjobban faragni. Az utcánkban is állt egy ilyen fűzfa, melybe belecsapott a villám, megfaragtam– mondta.

Felesége volt az, aki a leginkább támogatta álmai megvalósításában. Legelső szobra egy kis bagoly volt, a most elkészült temetői angyal pedig a pécsi születésű alkotó eddig legnagyobb munkája. Tudatos döntés volt, hogy egy ökumenikus motívumot választott, ezért született angyal a beteg fából, melynek félő volt, hogy lelógó, lehulló ágai előbb-utóbb kárt tesznek valamiben. Pázmándon eddig körülbelül tíz halott fa reinkarnálódott már, van, amelyik például Sári bíróként él tovább.

– A Sári bíró című filmet, mely Móricz Zsigmond első színművéből készült, Pázmándon forgatták, 1943-ban mutatták be. Kevés képanyag állt rendelkezésemre a nagy bajuszú bíróról, de megpróbáltam hűen visszaadni a személyiségét – mesélte az első nagy köztéri faragásáról, melyet a Pázmándi Pitypang Óvoda udvarán helyet kapó fából faragott édesanya követett. A Táncsics utcába fán ülő gyerekeket álmodott meg. Nyáron egy faragótáborban is részt vett, ahol Pázmándot képviselte.

Ezeken a szobrokon bizony nyomot hagy az idő és az időjárás is: Norbi szívén viseli szerves művei sorsát, ápolja és próbálja minél tovább megőrizni őket az utókornak.