2016.12.09. 21:35
Nehéz volt a Paradicsom - Nádasdy Ádám újrafordította az Isteni színjátékot
Karácsony volt, orvos élettársa Angliában dolgozott, egyedül volt hát. Akárcsak barátja, Térey János költő, aki szakított a barátnőjével, szülei már nem éltek. Így hát áthívta Téreyt, ahogy ezen az ünnepen illik. Ittak. És olvastak. Mit tesz Isten, az Isteni színjátékot.
Mégpedig a Babits-féle fordítást, abból is a Paradicsom részt. S bizony megállapították, hogy az már túlmegy a mai ízlésen, türelemhatáron. Oda jutottak, hogy újra kellene fordítani a művet. Nádasdy Ádám pedig kijelentette: ő hozzá is kezd a dologhoz.
Így is tett. A kötet nemrég megjelent, villámgyorsan elkapkodták. Kétezer példányban jelent meg, ez nem olyan sok, Fejős Éva regényei ennél azért nagyobb példányszámban jelennek meg, mondta erre finom mosollyal Nádasdy. Mindenesetre elfogyott, és amit az asztalon, illetve a fordító kezében láttunk, az a második kiadás.
Mert a nyelvtörténész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár ismét Fehérváron járt, az Új Magyar Képtár irodalmi estjének vendége volt. Czinki Ferenc beszélgetett vele, a Dante-fordításáról. S mint kiderült, a kis Ádám első Isteni-színjáték élménye nem az olvasás volt, hanem képek nézegetése. A szülei zenészek voltak, jól beszéltek olaszul, így hát volt otthon egy nagy alakú, olasz nyelvű Isteni színjáték is, tele illusztrációval. Nagyon félelmetes képek voltak, természetesen hatottak a gyerekre. A híres olasz szerző szóba is került a családban. Az apa, Nádasdy Kálmán, operarendező volt, librettókat is magyarított. Például a Puccini-vígopera, a Gianni Schicchi szövegét, amelynek alapja egy Dante-anekdota volt: egy bűnügyről van szó, amely miatt a Pokolban szerepel a szélhámos. Később, a gimnáziumban a Babits-féle Isteni színjátékot kellett olvasni, amelyet meglehetős türelmetlenséggel forgatott az ifjú Nádasdy. Aztán jött az egyetem, az olasz szak, ahol természetesen az eredeti nyelvű, lábjegyzetekkel ellátott kiadást tanulmányozták, ami nem volt olyan rettenetesen embert próbáló. Kardos Tibor professzor tanította meg őket egyébként a lábjegyzetek szeretetére, és arra, hogy előbb azokat kell elolvasni, mire számítsanak a szöveget olvasva. Az én fordításomban is bőségesen van lábjegyzet, ahogyan azt Kardos professzor ajánlotta, és ahogyan ma szükséges is, tette hozzá Nádasdy Ádám.
Nádasdy Ádám az Új Magyar Képtár irodalmi estjének vendége volt Fotó: Koppán Viktor
Ez idáig három teljes magyar fordítást ismerhettünk, Szász Károlyét, Babits Mihályét és Szabadi Sándorét. Némi győzködésre a negyedik változat készítője azokról is mondott néhány mondatot. Szász Károlyé volt az első. Tudós református püspökként bőséges mennyiségű lábjegyzettel látta el a művet. Pontosan fordított, de nem túl szép a szöveg. Megjegyzendő: az az eredeti olasz szöveg terza-rímekből áll, amelyeket magyarul nagyon nehéz, szinte lehetetlen visszadani. Babitsék egészen mást vallottak. Úgy gondolták, nem kell leragadni a magyarázatoknál, a pontosságánál, költészet legyen az, ami születik. Mindkettejüknek meg kell adni a tiszteletet. Olyan ez, példálózott Nádasdy, mint amikor belépve egy gótikus katedrálisba, mit nézünk. Vajon azt, hogy de érdekes, a bal oldali ív ott fenn eggyel mintha kisebb lenne, mint a jobb oldali. és vajon mi tartja ezt az épületet. Vagy inkább járja át az embert az az érzés, hogy igen, itt lakik a Jóisten?
Az emberek hol ezt, hol azt vallják, én viszont, mondta a fordító, inkább építész típusú vagyok. Azt gondolom, hogy előbb el kell készíteni egy megfelelő hajlékot, ahova aztán be lehet költözni. Babits imádta, hogy ez egy középkori könyv, nagyon olyat akart ő is csinálni, és efféléket írt bele 1908-ban, hogy látám őt . Tetszünk érteni? Akkor, amikor Molnár Ferenc a Fedák Sárit vette feleségül. Szász Károly 1870-ben úgy írt, ahogy az akkor szokás volt. Babits szándékosan kosztümös. Pedig ez a mű nem ilyen, semmiféle régiesség nincs benne. Dante eldöntötte, hogy olaszul írja meg, úgy, ahogyan az anyjától hallotta. Vagy a piacon, esetleg az ügyvédnél. Modern szövegnek számított akkoriban, ma legalábbis azt tartják róla.
S hogy hány évig fordította Nádasdy Ádám az Isteni színjátékot? Nos, nyolc évre húzta szét, de szerinte talán gyorsabban nem is lehet megcsinálni. Gondoljunk bele, 14 ezer 200 sor az egész, száz énekből áll. Egy ének, ha nem kellett mást csinálnia, egy hét alatt megvolt, lábjegyzetestül, mindenestül. Összehasonlítva az angol, német fordítással, átnézve Szász és Babits munkáját. Elvileg 100 hét, durván két év alatt le lehetett volna darálni, de ez így nem megy. Kell egy kis szünet, mást is illett csinálni. Volt, hogy fél évre félretette, felkérésre színdarabokat fordított, írta a maga dolgait, szakdolgozatokat bírált el.
Először a nagy egységek közül a Pokolnak állt neki. Amikor azzal készen volt, azt tanácsolták neki az italianisták , ne hagyja a Paradicsomot a végére, mert az nagyon nehéz. Valóban az. Tele van hitbéli kérdésekkel. Például a szabad akarattal, ami a kereszténység egyik alapproblémája. Mert ha Isten mindenható, akkor enged egy kicsit, aztán a fejemre koppant? A műben egy fiatal nőről, a Donati család tagjáról szól a történet, aki saját akaratából apáca lett. Bátyjai azonban erőszakkal elvitték a kolostorból és férjhez kényszerítették. A nő viszonylag fiatalon meghalt, és találkozunk vele a Paradicsomban. Elmondja, hogy végül üdvözült, mert szépen élt, de Istentől azért kicsit távolabb helyezkedik el. Nem érzi az ő csodálatos lehelletét, a Hold szférájában mutatkozik, ami az állhatatlanság, bizonytalanság jele. Miért is? Mert nem tartotta be szent apácai fogadalmát, hogy ő Krisztus jegyese. Ehelyett férjhez ment, és talán gyerekei is születtek. Felmerül a kérdés, említi Nádasdy, hogy miért nem szökött vissza a kolostorba, hiszen biztos nem tartották láncon. Mondhatta volna, hogy gyerekek, lemegyek egy kiló kenyérért, aztán puff, vissza a kolostorba. Nem tette. Lehet, hogy felelősségérzetből maradt, hiszen milyen asszony az, aki egyik napról a másikra eltűnik? Ezt alaposan megvitatják, és az ilyet nem könnyű fordítani. Számos nagyon érdekes dolog van egyébként a szövegben. Dante például megkérdezi, hogyan van az, hogy a Biblia szerint Salamon király volt minden idők legokosabb, legbölcsebb embere. Aki ember volt, anya szülte, apa nemzette. Hogyan hasonlítható össze Krisztussal, akit anya szült ugyan, de az Úrtól származik, és Ádámmal, akit se nem anya szült, se nem apa nemzett, hanem Isten közvetlenül csinálta, a két dolgos kezével. Ők talán kevésbé tökéletesek, mint ez a Salamon? Komoly kérdés. A válasz: Salamon mint király(!) volt a legbölcsebb.
Az esten elhangzott: az Isteni színjáték tekinthető akár versbe szedett tankönyvnek is. Nádasdy reméli, hogy az ő fordítására is áll ez. Dante nagyon szerette például a csillagászatot, egyetemen is tanulta. Akkoriban már tudták azt, hogy mi okozza a napfogyatkozást, és azt is, hogy a Föld gömbölyű, csak sokkal kisebbnek hitték.
Az esten a műfordító jóvoltából a Pokolban is jártunk. Felolvasást tartott, abból az énekből, amely a korrupt tisztviselőkről szól.