A közönségen is múlik a jó zenei élet

Aki ma Fehérváron könnyűzenei koncertre vágyik, az kapásból mindössze három helyet tud megemlíteni: Fezen Klub, A Szabadművelődés Háza, Nyolcas Műhely - ezek azok, amelyekben rendszeresen szerveznek fellépéseket: Elég-e ennyi hely, és mennyire kapnak lehetőséget akár a régebbi, akár az újabb helyi zenekarok a fellépésre? És mennyire kíváncsi rájuk a közönség? Milyen a klubélet manapság Fehérváron? Néhány, a zenei életben bennfentesnek számító emberrel beszélgettünk.

Egy tehetséges fiatal gitáros például úgy véli: kis létszámú a közönség, és nem nagyon kíváncsiak a helyi, még ismeretlen fiatalokra, csak a nagyobb nevek vonzzák őket (még akkor is, ha kevésbé minőségi zenét játszanak (még akkor is, ha kevésbé minőségi zenét játszanak).

Kovács Antal is kis helyi bandában kezdte

Ráadásul az emberek leginkább a feldolgozásokra vevők, ha egy énekes, zenész vagy egy zenekar saját számokkal szeretne hódítani, az iránt végképp nincs érdeklődés. A Passz rockzenekar énekese, gitáros-dalszerzője, Faragó Péter régi motoros, 1988-ban alakította az együttest. Kezdetben feldolgozásokat játszottak, ám Péter szorgalmazni kezdte, hogy csináljanak saját számokat. Talált is ehhez partnereket, s a ’90-es éveket hőskorként emlegeti: - Akkoriban sűrűn, heti akár háromszor is felléptünk, mert voltak erre megfelelő helyek, például az Ifjúsági Ház, de vidékre is jártunk.

Vörös Tamás szerint ma is vannak jó lehetőségek

És volt közönség, visszajelzés. Még hétköznap is közel százan jöttek egy-egy koncertre, ami elég jónak számított. Mára lényegében a Fezen Klub maradt mint rendszeres koncerthelyszín, ahol akár a fiatal együttesek is megmutatkozhatnak nagyobb közönség előtt. A művelődési házakban már nincs olyan zenei élet, mint a kilencvenes években, pedig az már semmi sem volt az 1960-as, ’70-es évekhez képest. A Szabadművelődés Háza természetesen ma is igen nyitott erre a műfajra, de az a közeg nem áll jól minden együttesnek. Az összes többi hely, klub pedig megszűnt. Ma nekünk is inkább alkalmi koncertjeink vannak - mondta Péter, és hozzátette: úgy érzi, mostanság az élő zene nem túl keresett „termék”. Főleg akkor, ha nem első vonalbeli alkotók produkálják és nem ismert számok feldolgozásait játsszák.

Az 1980-as évek végén létrejött, többször átalakult Passz együttes jelenlegi tagjai: Kristóf Roland (dob), Faragó Péter (gitár), Süle Zsolt (basszusgitár)

- Mi is kicsi, helyi garázsbanda voltunk, helyi gimnazisták. Ebből nőtte ki magát a Fezen. Abból a lendületből, dacból, ami annak idején bennünk volt. Ma már nem látom a kis bandákban azt az alázatot, igyekvést, mint ami azt az egész érát átszőtte. Igaz, akkoriban nem létezett ennyi mainstream, nagyzenekar. Volt a Pokolgép, ami még nyögte a 80-as évek tiltólistás pozícióját, vagy a P. Mobil. A Neoton például működött, de nem léteztek klubok, amik be tudták volna őket fogadni. A 90-es évek elején, amikor már szabadabb volt minden, jó esetben találtál egy garázst, ahol tudtál úgy próbálni, hogy nem jelentettek fel állandóan a lakók. Így nyilvánvaló, hogy ennek az időszaknak megvolt a maga romantikája. Hálásabb volt a közönség, többen jártak a kis bandák kis bulijaira. De nem is volt ekkora kínálat, így nyilván már csak a matek miatt is többen jártak amatőröket nézni, hallgatni - fogalmazott Kovács Antal aki a Fezen Klub 2006-os indulása kapcsán megjegyezte: akkoriban már sajnos hiányzott ez az igény a kis bandákra.

- Bele is futottunk rengeteg mínuszos estébe, így mi - sok-sok tanulópénz megfizetése után - azt az utat választottuk: úgy támogatjuk a kis bandákat, hogy olyan nagy produkciók előtt biztosítunk számukra fellépési lehetőséget, amelyek biztosan sok embert vonzanak.

Mint megtudtuk, a helyi, kisebb, kezdő zenekarok - de persze, az ismertebbek is - az utóbbi időben a Nyolcas Műhelyben tudnak koncertezni. Ennek egyik tulajdonosa, programszervezője, Kiss László elmondta: elsősorban fehérváriak léphetnek föl náluk, de lehetőségtől függően a környékbeli (például a várpalotai) együtteseket is fogadják. Általában a zenekarok keresik fel őket, vagy olyanok lépnek föl a pénteki, szombati koncerteken, akik náluk próbálnak. Előfordul, hogy ők keresnek meg egy-egy ígéretes bandát, vagy ajánlás alapján hívnak el valakit koncertezni. A műfaj majdnem mindegy, az a fontos, hogy adott napon egységes legyen a kínálat - tudtuk meg Kiss Lászlótól, aki hozzátette: Székesfehérváron jelenleg körülbelül 40 koncertképes zenekarról tudnak.

A helyi zenei élet emblematikus alakja, Vörös Tamás basszusgitáros egyúttal az Alba Regia Fesztivál egyik újraélesztője is. Ő úgy érzi: van elég lehetőségük a helyi fiataloknak, zenészeknek a fellépésre. Ebben sokat számít az önkormányzat támogató hozzáállása és a művelődési házak - közülük is különösen A Szabadművelődés Háza - léte. Jó kezdeményezés például a Fehérvár Hangja, és fontos, hogy a szervezők a tavaszi, nyári kulturális programokba beszervezik a fiatal helyi zenekarokat, előadókat is. Ezért az utóbbi időben megnőhetett a fellépések száma. Szerinte a problémát inkább az érdektelenség, a passzivitás jelenti, az emberek manapság kevésbé mozdulnak ki otthonról, például az internet miatt is.

- Világos, hogy amikor én voltam fiatal, ez nem így működött. Egy koncert, egy film meghallgatása, -nézése igazi esemény, program volt. Ám ezen nem érdemes siránkozni, mi sem tesszük ezt a 70-es évek óriási koncertjei miatt - fűzte hozzá a zenész, aki szerint sok a tehetséges fiatal, ezért fontos, hogy ne vegyük el a kedvüket.