Gyimes üzenetét hozták: „Ahogy belülről jő...”

A csángókról bármennyit megtudunk, varázslatosságukat sosem vesztik el szemünkben itt, Kis-Magyarországon. Az 1920-ban elcsatolt Erdély legkeletibb csücskében, az ezeréves magyar határ közelében, a Tatros folyó völgyében fekvő három településről, Gyimesbükkről, Gyimesközéplokról és Gyimesfelsőlokról érkezett Martonvásárra André Csaba hetedmagával, a Magyar Kultúra Napján. Ő a főszereplő és főszervező, szavával, énekével, a táncok kormányozásával kézben tartja a mégiscsak színpadi fellépésnek számító előadásukat.

Telt házas előadást tartottak pénteken este Martonvásáron a gyimesi csángók az ezeréves határról Fotó: Nagy Árpád

Színes, humoros, mesterkéletlen, pedig ha leveti a csángó öltözékét – kerek kalapját a finom, keskeny nemzetiszín szalaggal, mellén viselt szűk, rövid, fehér, hímzett kis báránybekecsét, azaz mejjes bundáját, hosszú ingét, alul a fehér „gagyát”, derekáról a széles „bőrszijjut”, ugyanolyan ruhát ölt magára, mint mindenki. Globalizáltat. A többiek is. De a színpadon azt a viseletet nézzük mi rajtuk, ami náluk otthon a szekrényben talán még nem jelmez, nekik közelebb van az a múlt, amit mi ötven-száz éve már elhagytunk.

André Csaba beszéde önmagában is édes, jókedvre hangoló, a magyar nyelv egyik archaikus, gyönyörűséges változata. Irodalmi érthetőséggel és kellő pontossággal. Ő maga pedig személy szerint közönség elé termett, a hátán elvinne akár többórás előadást is. Néprajzi jellegű alapossággal magyarázza a hangszereket, a ruhaviselet részeit, s a táncokat, amit profi módon jár idős és fiatal párjával, vagy csak ha férfiak összekapaszkodnak, magukban.

A csángó férfi tolakodás nélküli öntudatossággal vezeti a táncban párját

Fotó: Nagy Árpád

A gyimesi legények visszafogottan táncolnak, mondja, a lányok jelenlétében azonban megelevenednek – mutatja, de ez csak részben igaz. A gyimesi férfi tánca csöppet sem hajlékony. Semmi mórikálás, a szívdobogásszerű hegedű-gardon lüktető ritmusának és dallamának kettősében másként zaklatja fel az érzékeket. Hol visszafogottan lépegetnek, hol a lábakat erővel földhöz csapják, férfiasan. Ez a vonzó. A darabosság és az idegekből kibukó muzsika varázslatának összefonódása, fenékrázás nélkül. A domináns hím fogalma – szavak nélküli magyarázatául. Ha párját vezeti a csángó férfi, lágysága akkor sem puha, hanem tolakodás nélküli öntudatosság.

Fotó: Nagy Árpád

A hegedűs, Vizeli Balázs hangszere négy- helyett öthúros, magyarázza André Csaba, a húrok ötödikét beépítik zengőhúrként, erősítse fel a muzsika hangját. A gyimesiek a zenészeiket asztalra ültették a bálban, hogy jobban hallatsszék a játék. A kettéhasított fűzfából, birkabéllel felhúrozott gardont ütni kell a robosztusabb vonóval, a tartósság okán „fokhagymával kenik bé” a birkabelet. A mesebeli nevezetű ifjú, Bilibók Alpár üti is rendesen gardonját, a párok ízelítőt adnak a hagyományos táncfélékből.

Fotó: Nagy Árpád

Két fiatal lány, Antal Szende Mária és Salamon Réka járják a táncot szövött katrincában (szoknyában), Molnár Szabolccsal, Tankó Timár Csongorral és Böjte Csaba Ernővel – váltogatva párjukat. André Csaba többnyire a hatvanhét esztendős Tankó Jánosné Gábor Esztert forgatja, aki állja az ütemet a fiatalokkal, de időskori méltósága is tetten érhető mozdulataiban. Szelíden meséli, hogy fiatal korában még csakis ezt táncolták valóban, neki nem visszatanult neofolklór ez, hanem a természetességgel megőrzött napi valóság. A Népművészet Mestere címet megkapta Budapesten a gazdálkodó háziasszonyként népművészi kvalitásokat csillogtató gyimesi asszony. Hála Istennek, az ottani fiatalok közül sokan szintén szívükbe rejtik a reliktumokban (táji zárványokban) megmaradt zenét, táncot, hagyományt, mint ők itt, ez a héttagú csapat. Kézről-kézre adják őket, hívják Magyarországra is.

Fotó: Nagy Árpád

A körtáncokat hejszáknak hívják, külön nevük is van: csufos, régi, békási ruszka, kerekes, sokféle. Az aprók nevezetű táncok a világ végére is leszivárogtak a polgári világból, magyarázza André Csaba, s valóban, urasan fogja párját, kicsit svábosan lépegetnek, de csángósan toppantanak a fordulókban. Ezeket a variációkat is magukhoz igazították az évszázadok alatt. A színpadi előadás után leszálltak a nagyterembe, s táncházban folytatták a mulatságot. Elvégre farsang lenne, s Martonvásáron sokan tudnak így táncolni!

Az internet azt írja, hogy Budapest és Gyimesközéplok távolsága vezetési úton 783 kilométer, légvonalban 536 kilométer. Szapora ütemben az autó tíz óra alatt teszi meg a távolságot, a galamb hét óra negyven perc alatt repüli meg a levegőben. S a távolság és a közelség fogalma relativizálódhat is.