A régi város: Összeszorul kicsit a szívünk Kenneth Lonergan érzékeny filmjétől

De nem így, nem ezekkel a színészekkel, ennyire kidolgozott forgatókönyv alapján, ilyen dramaturgiai érzékkel rendelkező rendezővel. Mert mi is történik A régi városban? Látjuk, hogy "hősünk", Lee Chandler gondnokként dolgozik, egykedvűen teszi, amit kell, havat lapátol, kicseréli a villanykörtét, kipucolja az eldugult budit. Le-leugrik egy sörre a közeli kocsmába, s ha indokot talál rá, verekedésbe keveredik. Motyogva, vontatottan beszél. Mégis, érezzük, hogy valami nyomja a lelkét, a sors helyett inkább ő szabta magára ezt a szinte vegetatív életet. Aztán hírt kap, hogy meghalt a bátyja, Joe. Hazautazik a kisvárosba, kicsit kelletlenül, de intézi a szokásos teendőket, és... Megtudja, hogy bátyja őt nevezte ki kamasz unokaöccse, Patrick gyámjának. Ezt is tulajdonképpen egykedvűen veszi tudomásul, noha nem örül a hirtelen rászakadt felelősségnek.

Lassan, komótosan bontakozik ki a történet, ennek ellenére tele van feszültséggel. Köszönhető ez a rendező Kenneth Lonergan elképesztő arányérzékének és érzékenységének. Ahogy a történetbe a legjobb helyre illesztett flashbackek segítségével mind többet megtudunk a szereplőkről, egyre közelebb kerülünk a szörnyű titokhoz, amit Lee magába zárt, és nem tud tőle szabadulni. És egyre gyakrabban összeszorul kicsit a szívünk. Félreértés ne essék, A régi város (eredeti címén Manchester by the Sea) egyáltalán nem hatásvadász, érzelgős munka - noha a veszély fennállt -, bizonyítva, hogy Amerikában tudnak igazi, őszinte drámát csinálni. Olyat, ami tesz a várakozásainkra, a korábbi élmények miatt belénk rögződött sztereotípiákra. Élmény látni, ahogy a kisváros lakói, Lee ismerősei megelevenednek, egytől egyig hiteles karakterek. A tragédia pedig, amelynek szörnyű emléke valószínűleg egész életében fogva tartja Lee-t, valóban megrendítő és torokszorító. Igen, ez a film hatása, mert úgy vagyunk vele, hogy kíváncsiak lennénk a férfi későbbi sorsára, mintha valóban igaz lenne ez a történet.

Amely a szereplőkből áradó végtelen bánat ellenére mégsem nyomasztó. Köszönhető ez a rendezőnek és a kiváló színészeknek. Casey Afleck (Lee Chandler) Oscar-díját sokan borítékolták, nem véletlenül. Élete alakítása ez, és méltó partnere Lucas Hedges (Patrick). Közös jeleneteik, dialógusaik élményszámba mennek. Michelle Williams (Randi Chandler, Lee volt felesége) rövid szerepében is megrendítő, mint ahogy Kyle Chandler (Joe Chandler) is rég volt ilyen hiteles. Kitűnő film A régi város, a tavalyi termés egyik legjobbja.