Izgalmas újdonságok a Szent Korona kalandos történetére építő filmben

A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című ismeretterjesztő film Bárány Krisztián és testvére, Bárány Dániel munkája, a szakértő Pálffy Géza történész, a „Lendület” Szent Korona kutatócsoport vezetője. A legfőbb nemzeti ereklyénkre és a magyar felségjelvényekre vonatkozó kutatások eddigi eredményeit, felfedezéseit bemutató alkotást Fehérváron a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban mutatták be. A vetítést beszélgetés követte, amelyen Smohay András, az Egyházmegyei Múzeum igazgatója kérdezte Bárány Krisztiánt és Pálffy Gézát.

A bő egy órás alkotás igényesen kivitelezett, a nézőt Pálffy Géza és más szakértők megszólalásaival kalauzolja el a koronázóvárosokba: Esztergomba, Fehérvárra, Pozsonyba, Budapestre és Sopronba. Megismerhető belőle, hogyan tárolták a Szent Koronát és a koronázási ékszereket, és ezek milyen kalandos úton kerültek egyik helyszínről a másikra. Elhangzik: a fejéket a 13. század óta hívják Szent Koronának, amely államiságunk, szuverenitásunk legfőbb szimbólumává vált. A többi ékszerrel együtt 1608-tól az 1930-as évekig egy vas ládában tartották, amit egyszer, III. Ferdinánd koronázása előtt fel is törtek, mivel nem volt kéznél a kulcsa. Ekkor ferdülhetett el a korona tetején látható kereszt.

A filmvetítés után Smohay András (középen) beszélgetett Bárány Krisztiánnal (balra) és Pálffy Gézával. Az alkotók az eddigi kutatások eredményeire építették a filmet (Fotó: Igari Balázs)

Izgalmas adalék az is, hogy a ládát 1848-ban Szemere Bertalan döntése nyomán elásták, az pedig már tudott tény, hogy a koronával utoljára IV. Károlyt koronázták meg 1916-ban. Erről az aktusról filmfelvétel készült.

Sok tény és érdekesség hangzik tehát el a filmben a Szent Koronáról, mégis, az emberben marad valamiféle hiányérzet mind a 16. század előtti korszakra, mind a 20. századra vonatkozóan. Mindent természetesen nagyon nehéz lenne egy órába belesűríteni, így érthető, hogy a film készítői a rejtélyesebb sztorikra helyezték a hangsúlyt. Arra pedig a beszélgetésen kaphatott választ a közönség, hogy Székesfehérvár és a korábbi időszak miért nem szerepel részletesen a filmben.

Pálffy Géza elmondta: az ok egyrészt az, hogy ő a 16-17. század kutatója, ezért arra vállalkozott, hogy erre és az ez utáni időszakra helyezze a hangsúlyt. Másrészt a korona legkorábbi hiteles ábrázolása a 16. századból való. Nincs azonban kizárva, hogy a jövőben többet tudhatunk majd meg a korábbi, fehérvári koronázási időszakról is, ha még több dokumentum kerül elő. A korona kalandos történetű tárgy, egyetlen ember nem tudja kutatni. Ezért jött létre a Lendület csoport – tette hozzá a szakértő, rámutatva: szükség lenne olyan szakértőkre is, akik a koronával mint műtárggyal foglalkoznának.

Kérdésre válaszolva Pálffy Géza kifejtette: a mai állapotban látható korona biztosan nem volt Szent István fején. Fontos, hogy a kutatók elválasszák a tárgy valós történetét és a hozzá kapcsolódó legendát.

Bárány Krisztián szabadúszó filmrendezőtől egyebek mellett megtudhattuk: filmjeiben a magyar történelemmel szeret foglalkozni. Ennél az alkotásnál fontosnak tartotta az eszmeiséget, azt, hogy megmutassák: a korona sosem maradt sokáig illetéktelen kezekben, mindig megmenekült, hazatalált.