Arcok, álarcok: ki van a maszk alatt? - Klotz Miklós kiállítása a színház galériájában

Arcok és álarcok a címe Klotz Miklós fotográfus kiállításának, amely a Vörösmarty Színház galériájában látható. A Pázmándon élő alkotónak fehérvári kötődése is van, hiszen az Árpád szakközépiskolában tanult fényképészetet. Aztán 1989-ben Budapestre került, filmforgatásokon standfotósként is dolgozott, galériát alapított. Számos kiállítása volt, kötetei, albumai jelentek meg. Több szakmai, művészi szervezetnek, így a Székesfehérvári Művészek Társaságának is tagja. Kiállításának megnyitóján Bagó Bertalantól, a színház művészeti vezetőjétől mást is megtudhattunk róla.

Például azt, hogy régi ismerősök ők. Bagó édesapja festőművész volt Balatonbogláron, rajzszakkörébe Klotz Miklós is járt. Gazdag életutat tudhat maga mögött a fotográfus, és mint Bagó Bertalan megjegyezte, albumait lapozgatva lenyűgözte a szakmai tudás és a mélység, amely képeiből árad. Mostani kiállításához pedig aligha lehetett volna jobb helyszínt találni, mint a színház, ahol a színészek estéről estére más-más karakterek személyisége, „álarca" mögé bújnak.

Bagó Bertalan (b.), a színház művészeti vezetője és Klotz Miklós a megnyitóján Fotó: Koppán Viktor

A tárlat két részből áll. A nagyobb, színes válogatásban álarcos fejek láthatók, a képek a velencei karneválon születtek. A fekete-fehér fotók Tanzániában, illetve Erdélyben készültek. Klotz Miklóstól megtudtam, hogy igen szoros kapcsolatot lát az arc és az álarc között. Amikor ugyanis portrét fotóz, akkor is gyakran szembesül azzal, hogy modelljei valamilyen láthatatlan maszk mögé bújnak. Ő pedig szeretné ezt róluk lefejteni, és azt az őszinte tekintetet látni, amit a fotózás előtti beszélgetésen megtapasztal. Ami az álarcos munkákat illeti: a velencei karnevál nagy szakmai kihívást jelentett, hiszen úgy akarta megörökíteni modelljeit, mintha a képek műteremben készültek volna. Ráadásul a háttér, a karneváli forgatag nem is volt fontos számára. A maszkok mögül csak a szemek villantak ki, s és hihetetlen emóciókat ébresztettek a fotósban a vidám vagy épp kihívó, csúfondáros pillantások. A tárlat érdekessége, hogy ezek alatt a képek alatt ismert emberektől származó idézetek olvashatók, olyanok, amelyek illenek a látványhoz. Ezeket a fotókat albumba is rendezte Klotz Miklós, az Imágó című kötet 1999-ben megnyerte a szép magyar könyvekre kiírt versenyt.

A fekete-fehér képekhez is alapos szakmai tudás kell, azokat ugyanis fakamerával, 24x24 centiméteres negatívra rögzíti az alkotó. Egy felvétel minimum fél órát igényel. Viszont megéri a kínlódás, az eredmény, a minőség miatt, jegyezte meg mosolyogva Klotz Miklós. A munkákat látva teljesen egyetértek vele. A kiállítás május 25-ig tekinthető meg a színházban.