Író az Úr nyolcadik kerületéből

Írókat általában ki lehet kergetni az íróságukra vonatkozó kérdésekkel a világból. Vagy látszik rajtuk, hogy kikérik maguknak az íróság megkérdőjelezését, vagy abba a csoportba tartoznak, akiket a kategóriák nem különösebben foglalkoztatnak. Pál Dániel Levente egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan, volt szerkesztő (sőt: főszerkesztő) és mellette akkor is írt, most meg ír és momentán nem annyira szerkesztő, viszont megjelent az új könyve, az Úr nyolcadik kerülete címmel.

Pál Dániel Levente anekdotázó novelláskötete március végén jelent meg, a fehérvári beszélgetésen Hegedűs Ágota kérdezte a szerzőt írásról, szerkesztésről és persze a "nyóckerről"
Fotó: Molnár Artúr

A fiatal szerző az anyagot először a Facebookon kezdte publikálni, mint mondja, elsősorban a haverjai szórakoztatása volt a cél, élőben hosszabb monológokként elő is adott ezekből a történetektől. Egyébként nem bennszülött józsefvárosi, mint a beszélgetőtárs Hegedűs Ágota költő kérdései nyomán kiderült. Egy örökség és lakásvásárlás után került a "nyóckerbe", ahol egyre-másra megtörtént vele az élet. Az éjjel-nappalik, a bájaikat kínáló, beszélgetni vágyó prostik, kigyúrt izomagyak, talponállókban filozofálgató hipszterek világából vett élménymorzsákból összeállt valami, de PDL először képregényben gondolkodott, amihez Lakatos István, e sajátságos látásmódú grafikus-ifjúsági regényíró-pályatárs adta volna a képi megjelenítést. A kiadó azonban vacillált, így a képregénység lefoszlott a projektről, maradtak a rövid, egy-, másfél oldalas, de néha csak pár soros szövegek, meg persze a Lakatos-féle borító. Ami egyébként hozta a formáját, megosztva az olvasókat.

A kötet szerkezetileg is nyolc részre oszlik, vannak állatos novellák és vannak kisboltosok, megjelennek a vietnamiak, cigányok, törökök, cserediákok, házfoglalók, nagystílű és szánalmasan piti gengszterek, egyszóval mindenki, akit erről a pár négyzetkilométerről - amely egyben a város legtöbb egyetemét is magáénak mondhatja - össze tudott fújni a szél egy könyvbe.

Az eddigi vélemények kifejezetten jók. Egy olvasóblogon például ezt írják: "Pál Dániel nem egy Nyóckerhez hasonló szemetet vetett papírra, hanem rövid anekdotákat, amelyek egyes részei a szépirodalmat is magukban hordozzák. Nehéz elhinni, ugye? De meg kell próbálni. Ha viszont elkezded olvasni a könyvet, akkor már elhiszed. Vigyázat, erre a könyvre nagyon rá lehet kattanni!..."